Dr. Glen Rein sejtbiológus egy olyan kísérletsorozatot tervezett, amellyel azt kívánta vizsgálni, hogy a gyógyítók mennyire képesek hatást gyakorolni biológiai rendszerekre.
Mivel a DNS stabilabb, mint a sejtek vagy a baktériumtenyészetek, úgy döntött, DNS-t tartalmazó kémcsövet ad a gyógyítók kezébe. Erre a kísérletre a kaliforniai HeartMath Kutatóközpontban került sor.
Az ottaniak egészen különleges kísérleteket végeztek már az érzelmek fiziológiájával, a szív-agy kölcsönhatással és sok más területtel kapcsolatban. Lényegében másokkal egyetemben azt bizonyították, hogy sajátos kapcsolat áll fenn az érzelmi állapotunk és a szívritmusunk között.
Negatív érzelmek (például harag vagy félelem) esetén a szívritmusunk rendszertelenné, zaklatottá válik. Ezzel szemben a pozitív érzelmek (például a szeretet vagy az öröm) rendes, állandó ritmust eredményeznek, amelyet a HeartMath kutatói szívkoherenciának hívnak.
Dr. Rein kísérlete során először egy tízfős csoportot vizsgált, amelynek tagjai gyakorlottak voltak azokban a technikákban, amelyeket a HeartMath a szívkoherencia megteremtéséhez tanít. Ezeknek technikáknak az alkalmazásával erős emelkedett érzelmi állapotokat — például szeretetet és megbecsülést — értek el, majd ioncserélt vízben oldott DNS-mintát tartalmazó fiolát vettek két percre a kezükbe. A minták elemzésekor a kutatók nem találtak statisztikailag értékelhető változásokat.
A másik, hasonlóan képzett résztvevőkből álló csoport tagjai ugyanígy tettek, ők azonban nem csupán pozitív emóciókat (azaz ézéseket) produkáltak, hanem egyúttal egy szándékot (gondolatot) is megfogalmaztak, amelynek célja a DNS-láncok feltekerése vagy letekerése volt. Ez a csoport statisztikailag értékelhető változásokat produkált a DNS minták elrendeződésében. Egyes esetekben a DNS 25 százalékitnyit tekeredett fel vagy le!
A képzett kísérleti alanyok egy harmadik csoportja világosan megfogalmazta azon szándékát, hogy változást idézzen elő a DNS-ben, de őket arra utasították, hogy ne kerüljenek pozitív érzelmi állapotba. Más szavakkal: ők kizárólag a gondolatot (a szándékot) használták arra, hogy változást idézzenek elő az anyagban. Az eredmény? Nem történt változás a DNS-mintákban.
Az első csoport pozitív érzelmi állapota önmagában még semmilyen változást nem idézett elő a DNS-ben. A harmadik csoport tagjainak tiszta, célirányos gondolatához nem társult érzelem, ők szintén nem értek el eredményt.
Csak akkor sikerült elérni a kívánt hatást, amikor a kísérleti alanyokban
egyszerre volt meg az emelkedett érzelem és a világos célkitűzés.
A szándékos, célirányos gondolat mellé szükséges egy energetizáló tényező, egy katalizátor — ez pedig nem más, mint az emelkedett érzelem. A szív és az elme együttes munkája. Az egyetlen közös létállapotban egyesült érzelmek és gondolatok együttműködése.
Ha egy létállapot két perc alatt DNS-láncokat tud fel- és letekerni, akkor vajon ezek alapján milyen mértékben vagyunk képesek megteremteni a valóságunkat?
A HeartMath kísérlete azt mutatja, hogy a kvantummező nem reagál a puszta kívánságainkra — az érzelmi vágyainkra. Nem reagál a céljainkra sem — vagyis a gondolatainkra. Csak akkor reagál, amikor a kettő egyszerre van jelen és szoros egységet alkot — vagyis amikor mindkettő ugyanazt a jelzést adja le. Amikor a nyílt szívet, a felfokozott érzelmet ötvözzük a tiszta gondolatú, tudatos szándékkal, akkor olyan jelet adunk, le, amelyre a kvantummező bámulatos módon reagál.
A kvantummező nem arra reagál, amit akarunk, hanem arra, akik éppen vagyunk.
