Edgar Cayce – Mindennel összeköttetésben

1959 augusztusában ért végett az úgynevezett Nautilus-kísérlet. Ezzel a kísérlettel nemcsak a gondolatátvitel lehetőségét bizonyították, hanem kimutatták azt is, hogy az emberi agyak között a rádióhullámoknál is erősebb gondolati kapocs lehet.

A kísérlet maga úgy nézett ki, hogy a “gondolatadótól” több ezer kilométerre a Nautilus tengeralattjáró néhány száz méterre a víztükör alá merült. A hajóval minden rádiókapcsolatot megszüntettek – bár a kísérlet idején a rádióhullámok még egyébként sem tudtak áthatolni a mély tengervízen. A gondolati kapcsolat adó és vevő fél között mégis létrejött.

Az ilyesfajta tudományos kísérletek után magától értetődő a kérdés: hogyan képes erre az emberi agy? Vajon előhívható lenne-e a fénysebességű gondolatátvitel?

Ehhez fogódzót nyújt a tudományos irodalomban előforduló Edgar Cayce – vagy ahogy a mai napig is sokan emlegetik, az alvó próféta – esete.

Edgar Cayce egyszerű parasztfiú volt Kentuckyból, akinek sejtelme sem volt arról, milyen fantasztikus képességek rejtőznek a fejében. Bár 1945. január 5-én elhunyt, még ma is orvosok és pszichológusok foglalkoznak aktáinak kiértékelésével.

edgar cayce
Edgar Cayce felesége társaságában

A szigorú American Medical Association engedélyt adott Edgar Cayce-nek orvosi konzultációkra, holott az illetőnek semmiféle orvosi képzettsége vagy tudása nem volt.

Edgar Cayce még fiatalon megbetegedett, görcsökben fetrengett, magas láz gyötörte, míg végül kómába esett. Mialatt az orvosok hiába próbálták meg a gyermek tudatát visszahozni, Edgar hirtelen hangosan és érthetően beszélni kezdett: elmondta, hogy miért lett beteg, megnevezett néhány gyógyszert, amire szüksége van, és megadta, hogy milyen összetételben készítsenek egy kenőcsöt, amivel a gerincét kell bekenni.

Az orvosok és a hozzátartozók is teljesen elképedtek, mert sejtelmük sem volt róla, honnan lehetnek a fiúnak ilyen ismeretei, beleértve a számára teljesen idegen kifejezéseket és szavakat. Amikor gyógyulása már teljesen reménytelennek látszott, követték az utasításait. Edgar az általa megnevezett gyógyszerekkel való kezelés után szemmel látható gyorsasággal gyógyulni kezdett.

A különös “kezelés” híre elterjedt, és mivel Edgar kómában beszélt, sokan azt javasolták, a fiút hipnotizálni kell, hogy ilyen módon “előcsalogassák” orvosi tanácsait. Edgar ehhez egyáltalán nem akart hozzájárulni. Csak amikor a barátja megbetegedett, diktált le egy pontos receptet olyan latin szakkifejezésekkel, amelyeket azelőtt nem hallhatott és nem is olvashatott. Egy hét múlva a gyógyszerek hatására a barátja már a legjobb egészségnek örvendett.

Ez az eset ekkor még csak kisebb, és a tudományos körökben nem nagyon komolyan vett szenzációt keltett. Hamar el is feledkeztek róla, csak a Medical Association javasolta egy bizottság felállítását arra az esetre, ha ilyesmi megismétlődne. Akkor a bizottság dolga lesz, hogy jegyzőkönyvet vegyen fel, és az egész dolog lefolyását a legkisebb részletekbe menően pontosan kövesse és rögzítse.

Öntudatlan állapotában Edgar Cayce olyan tudásról és képességekről tett tanúbizonyságot, amely tudás birtoklásához különleges szakismeret és hosszú évek gyakorlata szükséges.

Egy alkalommal Edgar egy nagyon jómódú páciensnek bizonyos gyógyszert “rendelt”, amely azonban sehol nem volt kapható. A férfi feladott néhány hirdetést, még a nemzetközi sajtóban is. Végül Párizsból (!) válaszolt neki egy fiatal orvos, hogy az ő édesapja évekkel ezelőtt készített egy ilyen gyógyszert, de az előállítását már régen megszüntették… A gyógyszer összetétele teljesen azonos volt az Edgar Cayce által mondott adatokkal!

Előfordult, hogy Edgar “felírt” egy gyógyszert, és megadta hozzá egy egészen távoli városban levő laboratórium címét is. Amikor az orvosok telefonon érdeklődtek, megtudták, hogy a gyógyszert éppen akkor fejlesztették ki, és éppen nevet kerestek rá, mert még nem hozták forgalomba.

A hivatásos orvosok bizottsága távol állt attól, hogy higgyen a telepátiában, de szorgosan és tárgyilagosan kutattak, és feljegyezték megfigyeléseiket, tudván, hogy Edgar soha életében egyetlen orvosi könyvet sem olvasott!

edgar cayce

Az egész világ megrohanta a fiatalembert, ezért naponta két konzultációt engedélyeztek számára, persze orvosok jelenlétében, és minden honorárium nélkül.

Diagnózisai és terápiás előírásai minden alkalommal pontosak voltak. Amikor viszont a transzból magához tért, semmire sem emlékezett az általa elmondottakból. A bizottság tagjai többször faggatták, hogy honnan veszi a diagnózisait.

Edgar feltételezte, hogy valamilyen másik aggyal került kapcsolatba, s attól veszi a szükséges információkat. És mert a páciens agya is pontosan tudja, mi a baj a testében, előbb megkérdezi a beteget, aztán keres a világban olyan másik agyat, amelyik megmondja neki, mit kell tennie. Ő maga úgy vélte, minden agynak egy kis része lehet…

Ez az “eljárás” a mi technikánk nyelvére lefordítva olyan, mintha pl. New Yorkban egy hatalmas számítógépbe betáplálnánk a fizika minden ismert adatát. Ez akármikor és bárhonnan kérdezik is, a másodperc törtrésze alatt megadja a választ. Egy másik számítógépbe Zürichben az orvostudomány minden tudását táplálnák bele.

Egy számítógépet Moszkvában teletömnének a biológia összes ismeretanyagával, egyet Kairóban a csillagászati adatokkal – röviden: a Föld különböző részein számítógépekbe gyűjtenék össze a világon létező összes tudományt, tudományáganként rendszerezve. A zürichi számítógép a másodperc törtrésze alatt megadná az orvosi tanácsot a kairói számítógépnek. Talán valami ilyesfajta kapcsolat működhetett Edgar Cayce agyában is.

Megosztás
error: