Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Dr. Egely György : Gyorsan szerzett képességek

img

A mi civilizációnk megengedi, támogatja, hogy valaki zongorázni tanuljon, netán egész életét a focinak szentelje, azt viszont nem tűri el, hogy meditáljon, esetleg lebegjen, vagy telepatikus képessége fejlődjön ki, a kézrátételes gyógyításról nem is beszélve.

Igaz, a régi Kína taoista és buddhista kolostoraiban is inkább a lágy harcművészetek virágoztak – ahol a test egyes részeit ideiglenesen átszúrhatatlanná, átvághatatlanná tették –, meglehetősen gyakorlati okokból.

Nyilván sok emberben fölmerült az a kérdés, nem lehetne-e ezeket a képességeket például egy gyorstalpaló tanfolyamon megszerezni, akár egy hétvégén.

Még egyszerűbb lenne, ha heti egy tablettával a kérdés megoldható lenne, és gyógyító-, netán jövőbe látó képességeink fejlődnének ki. Erre azonban nincs sok remény. A természet viszont tartogat nagyon bizarr lehetőségeket.

Villámcsapás, áramütés

Néhány évvel ezelőtt, amikor piciny laboratóriumunkba elektrotechnikust kerestem, a jelentkezők között volt egy, aki különös történetet mesélt el.

Dr. Egely György
Dr. Egely György

Televízió-javítás során a nagyfeszültségű transzformátor mintegy 30 000 V-os egysége megsérült, és nagy erejű ütéssel megvágta. Elájult, de utána szerencsére magától lábra tudott állni, haza tudott menni. Ezután viszont különös érzés kerítette hatalmába. Néha otthon feküdve érezte, hogy a tudata, lelke kiszállt a testéből, és a szobában lebegett, sőt nekibátorodva a falon is átment, és megnézte, mi történik a szomszéd szobában.

Hónapokig próbálgatta ezt a képességét, rendszeresen ki is ment a házból az utcára a tudatával, míg a teste otthon feküdt az ágyban. Már teljesen rutinszerűen és nyugodtan tudott bánni vele, amikor egyik nap a 6-os buszon ülve kedvet kapott arra, hogy kilépjen a testéből, és elkezdett Buda­pesten az utcák, a háztetők fölött lebegni, „repülni”.

Nagyon tetszett neki ez az érzés, egész háztömböket járt be, míg egyszer csak bevillant, hogy jó lenne visszatérni a testébe, ami közben még mindig valahol a 6-os buszon utazott. Meg­rémült, és csak hosszabb keresgélés után talált vissza, amikor a busz már a végállomáshoz közeledett. Soha többé nem merte megismételni a testelhagyást, azóta megmaradt a saját testében.

Nem hiszem, hogy az illető csak számomra találta volna ki ezt a történetet, ez semmilyen előnyt nem jelentett a kiválasztásnál – nem is őt vettem fel. Hasonló történetek sorával találkoztam már, hogy valaki durva ételmérgezés vagy esés, netán áramütés után különleges képességekre tett szert, mint például gyógyítás vagy időben előre látás.

Amikor a gömbvillám-megfigyeléseimet gyűjtöttem, akkor is találkoztam olyan esetekkel, ahol a gömbvillámütés – ami nem más, mint egy elektromos ütés – után különleges képességekre tett szert az illető, de akadt olyan is, hogy csak az egészségi állapota változott vagy a személyiségjegyei.

gömbvillám

Volt például egy olyan Siófok közeli strandfelügyelő, akinek a térdét ütötte meg a gömbvillám. Az addig állandóan éjszakázó, bulizó, jókedvű, vidám fiatalember attól kezdve fáradt, aluszékony, magába forduló, csöndes ember lett. Ám olyan idős emberről is tudok, aki a gömbvillámmal való találkozás után megszabadult mozgásszervi panaszaitól. Nem tudom, hogy ezt az áramütés számlájára lehet-e írni. Lehet, hogy a gömbvillám még valami mást is tud, mint egy egyszerű elektromosáram-ütés.

Idő-örvények

A megváltozott tudat- és egészségi állapot legbizarrabb esetei azok a szerencsére igen-igen ritka esetek, amikor valami egy úgynevezett téridő-örvénybe kerül. Ezek a téridő-örvények a hivatalos tudomány számára még nem létező jelenségek, de ezeknek is van már esetgyűjteménye. Dióhéjban a jelenség annyit tesz, hogy ha valaki bekerül egy ilyen, általában fekete örvényszerűnek látszó dologba, akkor más helyen és más időben tér vissza újra a földre.

Általában csak néhány órás időcsúszással és néhány kilométeres ugrásokkal találkozunk, de néha nagyobb idő- és térugrások is előfordultak. Az idő mindkét irányában megtörténnek ezek az ugrások, tehát valaki néhány órával, netán héttel a múltba tér vissza, és olyanok is előfordulnak, hogy néhány óra vagy nap múltán érkeznek meg, anélkül, hogy tudnák, mi történt velük az elmúlt időszakban.

Aki bekerül egy ilyen téridő-örvénybe, azt meséli később, hogy hirtelen nagy csönd veszi körül, a bőrén mintha elektromos áram haladna át, bizsergést érez. Gyakran enyhe szédülés és hányinger is kíséri a téridő-ugrást. Ezek az emberek – ha egyáltalán marad róla feljegyzés – arról számolnak be, hogy ezután jobban megérzik előre, miféle események fognak bekövetkezni, a tudatuk enyhén megváltozik, és ehhez már nem kell újabb térugrás.

A következmények

Ne gondoljuk, hogy ez veszélytelen természeti jelenség, bár szerencsére rendkívül ritka! Annak idején, amikor gömbvillám-megfigyeléseket gyűjtöttem, a mintegy 1000 levél közül legalább kettőben írtak le hasonló élményeket.

Akkor annyira bizarrnak tartottam őket, hogy erős kétségeim merültek fel hitelességüket illetően, ezért kidobtam ezeket a megfigyeléseket. Nem véletlen, hiszen igen erős nyomás alatt álltam, amikor az újságban megjelentek a felkéréseim a gyűjtésre – a hivatalos tudomány nem nézte jó szemmel, hogy a nyilvánossághoz fordultam.

Horváth Tibor professzor, a Budapesti Műszaki Egyetem villámszakértője, főnökeim segítségével beparancsolt magához, úgymond bocsánatkérésre.

Amikor a szobájában leültetett, verni kezdte az asztalt, hogy vegyem tudomásul, nincs gömbvillám, és hagyjam abban az emberek ijesztgetését, mert csak az van, amit ő ismer, ő pedig a villámokkal foglalkozik. Minden más, ami a villámon kívül van, ostoba parasztok lázálma. Rám parancsolt, hogy soha többé ne foglalkozzam gömbvillám-megfigyelések gyűjtésével.

gömbvillám

Mivel évfolyamtársa volt Gyimesi Zoltán, az akkori főnököm, és Szabó Ferenc, a KFKI (Központi Fizikai Kutatóintézet) akkori igazgatója, elintézte, hogy többé ne jelenhessen meg kutatási jelentésem, és ne írhassak hivatalosan cikket. Ebben a légkörben persze nem véletlen, hogy minden olyan megfigyeléstől megszabadultam, amely nem volt összehozható egyértelműen és határozottan a gömbvillámokkal.

Azóta néhányszor újra találkoztam a tér-idő-ugrásokkal, „féreglyuk”-megfigyelésekkel, amikor az illetőt csak eltűnni látták, de megjelenni már nem.

Olvastam olyan megfigyelést, ahol ünnepi vacsora közben az asztalfőn ülő férj fokozatosan elhalványult, először csak a feje, a válla, majd a teljes teste tűnt el a család szeme láttára és soha többé nem került elő. Más fura eset is előfordult, az 1860-as években New York egyik emeletes házból valaki lement az utcára cigarettáért.

A családja soha többé nem látta, ám az 1960-as években egyszer csak ugyanazon a környéken megjelent egy ember régies ruházatban, és hihetetlenül megriadva nézett szerteszét. Próbált vigyázatlanul átszaladni az utcán, amikor egy taxi halálra gázolta.

Nem tudni, hogy a két eset között van-e összefüggés, hiszen fénykép nem maradt az eltűnt illetőről, de nem kizárt. Bár nem választás kérdése, de jobb elkerülni az időörvényeket, ezen az áron nem érdemes különleges képességeket szerezni.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar