Magam amondó vagyok, az energetikai kutatással piszkos anyagi érdekekből nem törődik a tudományos világ. A trillió piszkos dollárokkal dolgozó gyógyszeripar csodaszerek kotyvasztására költi kísérletezésre fordítható pénzét.

Amennyiben az energiagyógyítást be lehetne venni tablettában, a gyógyszergyártók menten érdeklődni kezdenének a dolog iránt.

Ehelyett holmi légből kapott normákhoz mérten határozzák meg az élettani és viselkedési rendellenességek mibenlétét, majd felvilágosítják a nyilvánosságot e fenyegető veszedelmekről.

Mit tehet ezek után az utca embere? Hisz ennek a leegyszerűsített tünettannak, és betegnek képzeli magát.

„Sokat aggódik?” – kérdik a gyógyszerreklámok. Nos, az aggodalom a szorongásos neurózisnak nevezett lelki baj vezető tünete. „Ne aggódjon tovább! Írasson fel Addictazacot a háziorvosával!”

Tudja, az a bugyirózsaszín dilibogyó. Eközben a média mélyen hallgat az iatrogén ártalmakról, ehelyett a törvénytelen drogfogyasztás veszedelmeit szajkózza.

Ne szedjünk drogokat gondjaink megoldására, ne meneküljünk el a világ elől! – int a sajtó.

Különös… én ugyanezekkel a szavakkal készültem jellemezni a receptre felírt gyógyszerek mértéktelen használatát.

Hogy veszedelmesek-e? Kérdezzék meg azokat, akik meghaltak az elmúlt években. Ha tablettákhoz folyamodunk, így próbáljuk letudni személyes felelősségünket a tünetek kialakulásában.

Vakációra küldjük a lelkiismeretünket, és azt képzeljük, hogy ezzel mindent megoldottunk. Drogok iránti szenvedélyünk eszembe juttatja azokat az időket, amikor egyetemistaként egy autökereskedésben kerestem meg a napi betevőt.

Egy ízben délután fél ötkor felháborodott kuncsaft robogott be az üzletbe. A figyelmeztető lámpája villogott, bár már többször járt nálunk ugyanezzel a gonddal.

Pénteken fél ötkor ugyan ki huzakodna szívesen egy magából kikelt asszonysággal? Mindenki némán meredt rá, egv szerelő kivételével, aki magára vállalta a feladatot.

Hátrahajtott a kocsival a műhelybe, beült a műszerfal mögé, majd kivette a jelzőlámpa égőjét. És eldobta. Aztán kinyitott egy doboz szódát, és cigarettára gyújtott.

Egy idő után, amikor a kuncsaft már méltán hihette, hogy kész a kocsija, a szerelő visszavitte, és közölte az ügyféllel, hogy minden rendben. A hölgy meg boldogan elberregett az alkonyatban, hiszen a jelzőlámpa már valóban nem villogott.

A hiba továbbra is fennállt, mégsem volt semmi jele. A gyárilag előállított gyógyszerek hasolóképpen szüntetik meg a testi panaszokat, ám ez távolról sem oki kezelés.

Dr. Bruce Lipton