Dover démona egy igen híres teremtmény Amerikában, noha ezidáig csak háromszor látták. A furcsa lénnyel való találkozások viszonylag gyors egymásutánban történtek. Beazonosításának hiánya a mai napig táptalajt nyújt a hívők fanatizmusának és a szkeptikusok megrendíthetetlen magabiztosságának.
1977. április 21.-én a Massachusets állambeli Dover nevű városba vezető, keskeny autóúton hazafelé kocsikázva futott bele a nem mindennapi „szörnybe” a három, 17 éves kamasz.
A sofőr, Bill Bartlett pillantotta meg elsőként a fényszórók vetette, halványsárga glóriák által láthatóvá tett démont. Az ütközés elkerülése végett, Bill lassított a kutyának titulált élőlény előtt. Közelebb érve be kellett látnia, hogy nem kutyával, macskával vagy bármiféle egyszerű állattal van dolga.
A szemtanúk megállapítása
Leírásuk szerint, a lény szokatlanul vékony volt, kezei és lábai aránytalanul hosszúra nőttek és rettenetesen vékony ujjakban végződtek. „Szinte nem is ujjai, hanem csupán vékonyodó karmai voltak”.
Pergamenszerű, szürke bőr fedte a földtől idegen testet, de a legőszintébb szörnyülködésre mégis maga a fej adott okot. Szinte madárszerűen vékony és nyújtott nyakán hatalmas dinnye alakú fej csücsült. Ugyanaz a papírtapintású, seszínű kültakaró feszült rajta, akár csak az idegen többi testrészén.
Az egysíkú szürkeséget két, öklömnyi szem narancsosan izzó földöntúli parázsa törte meg. Nem volt sem írisz, sem szembogár, egy zavartalanul tündöklő, egységes izzás volt az egész. A fizikai üresség ellenére a tekintetet áthatónak és igézőnek írta le a három szemtanú.
A száj, a fülek és az orr teljes egészükben hiányoztak a démoni arcról, mintha saját bolygóján az evolúció és a túlélési feltételek egészen más adottságok fejlődésére fektették volna a hangsúlyt.
Ugyanezen az éjszakán…
Néhány órával később, de még az április 21.-i éjszakán, Dover házakkal szegélyezett utcáin John Baxter és barátja, Pete Mitchelle rótták a közvilágítás fényeiben ázó utcákat. A túloldalon egy kecske méretű árny osont a járdán.
Nagyjából 20-25 méterrel lehetett előttük a karcsú test, amikor hirtelen megfordult. Két, hatalmas, átható narancssárga szempár vágódott a fiúk szeme közé. Vérfagyasztó hangok törtek elő a kegyetlenül magabiztos szörnyből.
Lassan egész testével feléjük fordult, és egyre hosszabbra nyújtott léptekkel haladt feléjük. Mielőtt a srácoknak idejük lett volna bármiféle cselekvésre, a kísérteties démon a jobb oldalt nyíló keresztutca biztonságos sötétjébe vetette magát.
A második találkozás emberi tényezői szintén egy se füle, se orra teremtményről számoltak be, aminek szárazra aszott bőr feszült a csontjain. Az egy-két órás időeltéréssel jelentett két észlelés alapján alkotott fantomkép teljesen megegyezett egymással. A szemtanúk anélkül jelentkeztek és rajzoltattak fantomképet a rendőrségen, hogy egymásról tudtak volna.
Másnap reggel…
A harmadik találkozás megint csak tizenévesekkel történt másnap reggel. Abby Brabham és Will Traintor kocsijuk szélvédőjén keresztül észlelték a cseppet sem hétköznapi kinézetű „állatot”.
A jármű előtt rohant át a fákkal sűrűn benőtt rengeteg felé. Fékcsíkot húzva maga után, Will autója megállt, és tekintetükkel követék a lényt, amíg el nem tűnt a göcsörtös törzsek között. Leírásuk csak a démon szem színét illetően tért el a fent említett verzióktól, ők ugyanis a fej egyharmadát kitöltő szemet zöldnek látták.
A fanatikusok a szem színének eltérését a nappal és éjszaka közti eltéréssel magyarázzák. Valóban, akik este vehették őt szemügyre narancssárgának, míg a nappal fényben figyelő szemtanúk zöldnek írják le a látószervet.
Az örök szkeptikusok természetesen az észlelők fiatal korában keresik elsősorban a kifogásokat, és egy jól megtervezett viccnek állítják be az egész történetet. A mítosz megbízhatóságán az a tény sem segít, hogy lassan 40 éve nem mutatta magát, azonban megcáfolni sem tudták a doveri démon létezését.
forrás: Bérces Zsombor – noiportal.hu
