A spanyolországi Ponferrado városában 1982 február végén lebontottak egy régi házat. A városnak azt a negyedét a múlt század második felében és a századfordulón építették.
Csupa régimódi, vastag falú bérház volt, ahol úgy, mint régen, az utóbbi évtizedekben is szegény alkalmazottak éltek. Több ház úgy elöregedett, hogy már évek óta lakatlan volt.
A lerombolt háztömbök helyén valamilyen tőkeerős vállalkozás bevásárlóközpontot akart építeni. E házak egyike volt történetünk színhelye. A régi falakat eltakarító munkások felülről lefelé haladtak. Egy helyütt váratlanul fehéren csillogó emberi koponyával néztek farkasszemet. Először megdöbbentek, majd óvatosan tovább bontották a falat.
Több téglasort kézzel leszedve gyanítani kezdték, hogy a valamikori halottnak nemcsak a feje, hanem egész teste is ott rejtőzik a falban. A munkavezető bűncselekményre gyanakodva értesítette a rendőrséget.
Az eset különlegességére tekintettel bűnügyi szakértők érkeztek a helyszínre, és a fal bontását már az ő jelenlétükben folytatták. A munka előrehaladtával mind döbbenetesebb látvány tárult a várakozók szeme elé. A csontváz függőlegesen, szinte „vigyázzállásban” helyezkedett el a falban. A gyanút, hogy az építők annak idején egy halottat falaztak be, kénytelenek voltak elvetni.
Ugyanis a téglák között nem találtak emberi test befogadására alkalmas helyet. Éppen ellenkezőleg: A fal és a csontváz szerves egységet alkotott!
Az ismeretlen ember – mint azt később a csontot vizsgáló antropológusok megállapították – körülbelül 20-25 éves férfi volt, aki feltehetően 50-70 évvel korábban kerülhetett a falba.
De mi módon? Hogyan és miért? Hiszen a bordák között, a valamikori testben tégla is volt. Méghozzá régi, jó malterral szinte elválaszthatatlanul egymáshoz tapasztott tégla. Két helyen pedig – az egyik bordacsont és a bal alkar – egyenesen benne volt a téglában!
A bűnügyiek logikája szerint a ház már jó ideje állott, amikor ez az ember valamilyen, általunk (még) ismeretlen módon bejutott a falba, mintegy áthatolt rajta -, de a másik oldalon már nem tudott kijönni belőle, és így az építmény foglya maradt. Feltehetően azonnal életét vesztette.
Régen azt mondták volna, hogy varázslat történt. Az emberek annak idején világszerte meséltek fantasztikus történeteket „faljárókról”, láthatatlanná válni képes mágusokról és más ilyenekről. Azonban lehetséges más magyarázat is.
Nem kizárt az, hogy a dologban más dimenziókat és azokban élő emberi lényeket kell feltételeznünk.
Ezek a külsőleg, anatómiailag hozzánk teljesen hasonló lények ugyanis velünk párhuzamos térben élnek, de talán ismerik már az átlépés technikáját.
Vagy éppen mostanában tanulják, és a spanyolországi csontváz is ilyen úttörő volt? Aki még nem ismerte kellőképpen a titkot, és elrontott valamit közben?
Vagy rossz helyen és időben kísérelte meg az átlépést, esetleg a folyamat kellős közepén elvesztette a szükséges energiát?
Netán forróvérű fiatal kutató volt, aki nem tartotta be az összes kötelező szabályt, és a döntő pillanatban, a két világ határán járva, egy itteni földi akadály legyőzhetetlennek bizonyult számára?
