A szellemváros a 3075 méter magas Cerro Corea szakadékainak falához tapad. Ez a hegység pedig a kolumbiai Santa Martában a Sierra Nevada részét alkotja.
Mi ennek az ismeretlen városnak a neve? Így hangzik: „Buritaca dos cientos”, vagyis „Buritaca 200”. A város hatalmas területen fekszik.
A kolumbiai régészek Alvaro Soto Holguin professzor vezetésével 1976 óta kétezer kilométer hosszú szélesebb és keskenyebb aszfaltozott utat jártak be. Buritaca 200 több mint tízszer nagyobb Machu Picchunál, s akárcsak azt, „halott városnak” nevezik.
Buritacába nem vezetnek országutak, ezért csak helikopteren lehet megközelíteni. Már a leszállás pillanataiban megfigyelhető valami, ami nagyon hasonlít egy helikopterek számára kiépített leszállóhelyhez; úgy fest, mint valami világos terasz, amely jól elkülönül az őt körülvevő tengernyi zöldtől.
Végtelen lépcsősor tárulkozik ki előttünk, ami valahol a liánok között a semmibe vész. Amikor visszapillantunk, még azt gyaníthatjuk, hogy a legfelső terasz inkább véletlenszerűen jött létre a kőlapok meggyűrődése folytán.
De aztán észre kell vennünk, hogy egy szántszándékkal bizarr módon megépített területen tartózkodunk; ahova csak a szem ellát, mindenütt kör alakú kőlapok, ívelt falak, ellipszisek, kis tornyok, lépcsők és utak, a formák leírhatatlan kuszasága.
Vannak itt hatalmas, nagy pontossággal egymásba illesztett falak. Köveit és teraszait az őserdei növényzet mállasztó ereje feszegeti; a zöld legkülönbözőbb árnyalataiban pompázva, mindenütt gyökeret vert az elefántcsontdió, a borostyán, a cédrus és a páfrány.
Napjainkban Buritaca úgy fest, mintha labirintus volna, egy elvarázsolt kert, telis-tele áttekinthetetlen kereszteződésekkel. Bárhova is esik pillantásunk, mindenütt újabb és újabb teraszok terülnek el előttünk.
