Túlélte a 380 voltos áramütést, majd különleges képességek birtokába jutott

A donyecki Julija Vorobjeva köztársasági elnökök, miniszterelnökök, világhírű tudósok, művészek, sportolók pontos diagnózisát állította fel rendkívüli adottságával. Az asszony egy szerencsétlen esetnek köszönhette képességét.

Az ukrán nő a múlt század hetvenes éveiben a donyecki Petrovszkaja bánya darukezelőjeként dolgozott. 1978. március 3-án, egy szokatlanul hideg napon, amelyen a magasfeszültségű vezetékeket vékony jéghártya borította, a daru fülkéjében furcsa zaj ütötte meg a fülét, vakító fellobbanás halványította el látását, majd eszméletlenül a daru padlójára zuhant.

Abban a pillanatban a magasfeszültségű vezeték zárt áramkört alkotott. Ez azt jelentette, hogy Juliját 380 voltos áramütés érte. A helyszínre érkezett mentők nem tudták feléleszteni, egy orvos pedig megállapította a halál beálltát.

A megfeketedett testű áldozatot egy halottasházba szállították. Két nap múlva a halottasházban egy boncoló orvos az egyik gyakornokot arra kérte, hogy metssze meg a hullát. Az orvos és a gyakornokok megdöbbenve vették észre, hogy a metszéskor vér csepegett a tetemből.

A boncolók tudták, hagy egy hullából nem folyhat vér. A feltámadt nőt azonnal egy kórterembe vitték. Egyszer a mellette fekvő nőt meglátogatták a rokonai. Távozásuk után azt mondta az ismeretlen asszonynak, hogy egy nap egyik közeli hozzátartozója el fog hunyni. A következő napon az asszony édesapja hirtelen meghalt.

Miután hazaengedték, Julija Vorobjeva meghökkenve tapasztalta, hogy az érzéstelenítők, és az altatók nem hatnak rá. Fél évig csupán néhány órát aludt naponta. Egyszer egy buszmegállónál úgy érezte, hogy átlát a járókelőkön, ugyanis a mellette álló nő szervezetében “sárkányokat” vett észre, amelyek az asszony altestében turkáltak.

Nemsokára nőgyógyászok igazolták, hogy az asszony méhrákban szenved. A röntgenszemű Julija ezután beiratkozott egy egészségügyi szakiskolába, hogy anatómiai ismereteket szerezzen. Tanárai meggyőződtek arról, hogy műszeres vizsgálat nélkül pontosan meg tudja különböztetni a beteg és egészséges testrészeket.

Julija Vorobjeva

A kijevi Nukleáris Intézetben sötét szobában 2000 megszámozott tojást helyeztek el. Julijának pontosan meg kellett határoznia, hogy melyik tojásokra irányítanak szabad szemmel nem látható lézersugarakat. A röntgenszemű parafenomén egyszer sem tévedett.

Egy másik kísérletben tudósok azt is megállapították hogy a kórisme felállításakor teste erős elektromágneses sugárzást bocsát ki. A Kreml kórházában Usztyinovot, a szovjet hadügyminisztert vizsgálta meg.

Egy férfinak, aki a miniszter mellett feküdt, azt jósolta, hogy fia október 16-án hazajön a szovjet hadsereg által megszállt Afganisztánból. Azon a napon reggel öt órakor szülei boldogan ölelték meg fiukat otthonukban.

Az Afganisztánban nyomtalanul eltűnteket kereső Remény Bizottságot is önzetlenül segítette. Fényképeiket megérintve kiderítette, hogy melyik katona élt, halt meg vagy esett fogságba. Szergej Ponomarev, a Csillagváros főorvosa többször is azt tapasztalta, hogy jelenléte kedvezően hatott az űrből visszatért űrhajósok fizikai kondíciójára és közérzetére, ezért javaslatára a csillagváros tiszteletbeli polgára címmel tüntették ki.

Hét éven át a szovjet belügyi szervek szolgálatában volt, hol a KGB munkáját segítette, hol vezető hazai és külföldi államférfiak betegségét kellett megállapítania.

A röntgenszernü nő vitrinjében többek között II. Alekszejnek, az orosz ortodox egyház fejének, Tigran Petroszján világbajnok sakkozónak, Vlagyimir Viszockij szovjet költőnek, énekesnek és színésznek aláírt fényképei láthatók. Egyik pártfogója, Julian Szemenov népszerű szovjet iró neki dedikálta az Árverés című regényét.

Julija 28 országban járt. Indira Gandhinak, India miniszterelnökének a múlt század nyolcvanas éveinek első felében azt jövendölte, hogy 1984. október 31. lesz életének legfeketébb napja. A 66 éves miniszterelnököt azon a napon két szikh testőre megölte.

1993-ban, Svájcban a Parapszichológusok Világtalálkozóján 7000 néző előtt az első helyet szerezte meg. Csupán ő ismerte fel, hogy a kísérleti személy szíve teste jobb oldalán van. A sikeres teszt után meghívták a parlamentbe, majd egy svájci településen őt ábrázoló szobrot lepleztek le.

Egy japán tévécsatorna műsorában vastag ruhás, vállukon gipszkötést viselő emberek álltak előtte. Átlátva a ruhájukon megállapította, hogy melyiküknek volt álgipszkötése.

Századunk első évtizedében az Isten háta mögötti donyecki településen élő röntgenszemű asszony már csupán helyi gyerekek diagnózisát állította fel. „Soha nem panaszkodom. Az önzetlen szeretet, az együttérzés, pácienseim hálája kristálytiszta forrásvizként táplálják a lelkem, az elmém és a testem” – nyilatkozta egy újságírónak.

error:
Share via
Copy link