Lee Elders a következőket mondta egy, a mexikói UFO-hullám idején megfigyelt objektumról: „Ez a legtökéletesebb példája annak, amit mi repülő csészealjnak nevezünk. Gyönyörű. Egy ezüst korong, amely pontosan úgy néz ki, mint a repülő csészealjak könyvekben szereplő, klasszikus meghatározása. Úgy tűnik belülről van kivilágítva teljesen hangtalan.”
Az első UFO, amit én láttam, pontosan ugyanígy nézett ki. Egy hangtalan, ezüstös korong. Az akkor készített feljegyzéseim szerint az aljából kiáramló fény nagyon erős volt, teljesen beterítette az alatta fekvő területet.
Az én UFO-mat East Merse Church fölött láttam, Essexben, Colchester közelében. Akkor vesztettem szem elől, amikor a korábbi lassú mozgása hirtelen megtorpant, majd 60 fokos szögben emelkedve eltűnt az égbolton. Az UFO-ból kiáramló fény az egyik legfeltűnőbb jellegzetessége ezeknek az objektumoknak. Gyakran rendkívül fényesek és azok, akiknek sikerül közelről látniuk őket, többször elmondták már, hogy a csészealjak valójában átlátszóak – ahogy azt Lee Elders írta le korábban. Tudunk-e vajon valami magyarázatot adni erre a furcsa jelenségre?
Az UFO-k nyomában című könyvemben hangot adtam annak a véleményemnek, hogy a hajlított (harang) formájú külső burkolattal rendelkező csészealjak képesek emelő és meghajtó erőt nyerni magából ebből a formából. A teória azon alapult, hogy erős elektromos töltés áramlik a felületen és a rendszer csak akkor működik, ha nem csak az elektronok, hanem ellentétes töltésű részecskéik, a protonok is jelen vannak a folyamatban.
Azt hiszem, az az elgondolás, hogy miképp hozzák létre ezeket a részecskéket, téves volt, de valami hasonló, egyelőre ismeretlen mechanizmus mégis szerepet játszik benne.
Azért gondolom mindezt, mert erre engednek következtetni azok a jelenségek, amelyek az UFO-k más jellegzetességeivel járnak. Ezek megmagyarázzák, hogy miért és miként fénylenek az UFO-k és miért tűnnek időnként átlátszónak. Nézzük először körvonalakban az elméletet.
Tételezzük fel, hogy létezik egy erő, amely képes megemelni egy sima felületet a benne keringő elektromágneses erőtér hatására. Én egy csészealj méretű korong esetében négy ilyen erőkart képzelek el. Mind a négy erőkar mentén egyforma emelőerő jelentkezik, tehát a korong felemelkedik. Növeljük a keringés sebességét és növekedni fog az emelkedés mértéke is.
Ez felfelé irányuló mozgást hoz létre, de mi a helyzet az oldalirányúval? Ehhez szükségünk van egy peremre, ahol a már ismert erőkarok húzóerőként jelentkezhetnek. Így bármely irányba mozoghatunk, feltéve, ha a megfelelő erőkart az adott irányba erősítjük.
De miért tegyük az űrhajónk formáját ilyen régimódi kalapdobozzá, amikor ugyanazt az eredményt érhetjük el egy kupolás alakkal is? Máris megkaptunk egy klasszikus repülő csészealj formát. Az UFO-k által végzett mozgások kivitelezéséhez megfelelő lehet egy 5:1 arány az átmérő és a kupolamagasság között.
Számítások
Számításokat végeztem, amelyekből kiderült, hogy ez a fajta repülő szőnyeg csak a harang felületén áramló, intenzív elektromos töltéssel működőképes. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy az objektum, egy speciális fémszerű anyagból, az ilyen nagy mennyiségű töltést is vezetni képes szupravezetőből készüljön.
Minden információ, ami eddig az UFO-k burkolati anyagáról a rendelkezésünkre áll, azt mutatja, hogy valami különleges, egyedi molekulaszerkezettel rendelkező anyagról van szó. Vegyük például azt a fóliaszerű anyagot, amelyet William Mac Brazel talált a farmján, a roswelli UFO-katasztrófa nyomán. Az anyag nagyon könnyű volt, ám ellenállt minden fizikai behatásnak. Amíg tehát nem tudjuk pontosan, hogy az idegenek miből is készítik az UFO-kat, tökéletesen megfelelő lehet az az állítás is, hogy szupravezetőből készülnek.
Mágneses mező keletkezése nélkül nem lehet elektromos töltést áramoltatni , elméletem szerint tehát az UFO-kat erős mágnesesség veszi körül. A forgó erőkarok miatt ez a mágnesesség kihat a környezetre. Számos olyan beszámoló ismert, amikor a gépkocsik gyújtógyertyái UFO-k közelében működésképtelenek lettek, s ez arra utal, hogy az objektumból kiáramló mágnesesség hatással volt a szikraképződésre.
Olyan esetben, ahol lehetőség volt benzines, illetve dízelüzemű autók összehasonlítására, kiderült, hogy a benzines (gyújtógyertyás) motorok azonnal leálltak, míg a dízelek nem.
Elektromágneses anomáliák
Egy viszonylag jól dokumentált, az UFO-kutatás hőskorában történt incidens, a tringi Ronald Wildman esete 1962-ből. Wilman korán reggel indult autójával egy közeli kisvárosba, amikor egy kanyar bevétele után szembetalálkozott egy repülő csészealjjal, amely 10-12 méterrel az út fölött lebegett.
Amikor körülbelül hat méterre közelítette meg a szerkezetet, a motor hirtelen leállt. Az UFO ekkor lassan elindult az út mentén, s magával húzta az autót. Végül az idegen objektum a magasba emelkedett és hihetetlen sebességre gyorsítva elrepült. Ezután a jármű motorja ismét normálisan működött, nem is kellett újraindítani.
Nagyon megfogott ez az eset, mivel pontos számadatot közölt az UFO és a gépkocsi távolságát illetően, amely távolságból az UFO mágneses ereje hatással volt a motor gyújtórendszerére. Vajon milyen erős mágnesesség kell ilyen hatás eléréséhez? Elhatároztam, hogy kiszámolom. Akkoriban éppen a Műszaki Főiskola fizika szakára jártam és volt néhány hasznos eszközöm is a számítások elvégzéséhez.
Szeléncsíkból csövet tekercseltem és egy autó gyújtógyertyája köré helyeztem. A szeléncsövet összekötöttem egy nagyteljesítményű, egyenáramú generátorral. Hiába emeltük azonban az áramerősséget 10 amper fölé, semmi sem történt. Ekkor váltóáramú generátorral próbálkoztunk és az eredmény megdöbbentő volt. Már kis áramerősségnél is elkezdett ki-kihagyni a gépkocsi motorja és biztos vagyok benne, hogy sikerült volna leállítanunk is, ha valamivel több energiát tudtunk volna belevinni.
Sajnos a lehetőségeink korlátozottak voltak, így be kellett érnünk ennyivel is. A mi generátorunk 50 hertzcel dolgozott, elképzelhető, hogy más frekvencián a hatás erősebb lehet.
Ez a kísérlet meggyőzött, hogy a mágneses térnek nem csak erősnek kell lennie , hanem váltakozónak is. Most már képes voltam visszatérni az eredeti problémához és kiszámítani a repülő csészealjból kiáramló mágneses erőtér mértékét. Nagy örömömre szolgált, hogy ez az érték közel megegyezett azzal, amely a korábban már taglalt harang-kupola alakú UFO magasba emeléséhez és mozgatásához szükséges erőkarok előállításához kellett.
