Az 1999-es év végén Dieter Vogl és Nicolas Benzin, az A.A.S. tagjai találkoztak egymással, hogy emlékiratot adjanak ki Giordano Bruno halálának 400-ik évfordulója alkalmából.
Dieter Vogl, az Itáliában élő informatikus a kriptográfia, tehát a rejtjeles szövegek kódolásának a szakértője. Tevékenysége során Bruno műveiben egy ez idáig az ismeretlenség homályában rejtőzött, ősrégi héber írásokra vonatkozó fenomenális ismeret kulcsára talált.
N. Benzin számára ez volt az a döntő momentum, amelynek hatására elhatározta, hogy feltárja azokat a biotechnológiai aspektusokat, amelyek Bruno műveiben a teremtéssel és az emberi génekkel foglalkoznak.
Ez a felfedezés képezi az alapját annak a szabadalmi bejelentésnek, amely a Paleo-SETI kutatás szempontjából még rendkívül nagy jelentőséggel bírhat.
1968-at írtunk, amikor Erich von Däniken kiadta első könyvét, A jövő emlékeit, megteremtve ezzel a széles nyilvánosság számára is a vita lehetőségét a földönkívüli űrhajósok által a Föld bolygón tett, történelem előtti látogatásról:
„Őseinkhez a homályos őskorban látogatók érkeztek a világűrből! Még ha nem is tudjuk, hogy melyik földönkívüli intelligencia volt az és hogy melyik távoli bolygóról érkeztek, meg vagyok győződve arról, hogy ezek az „idegenek” az akkor létező emberiség nagy részét megsemmisítették és létrehoztak helyettük egy Új fajt, talán az első homo sapienst.”
-írta Däniken.
Könyvének végén Däniken profetikus nyilatkozatot tesz:
„Az emberiség grandiózus jövő előtt áll, amelyik még grandiózus múltját is túlszárnyalja majd. Világűr- és jövőkutatást kell folytatnunk, valamint bátorságot kell gyűjtenünk ahhoz, hogy belevágjunk lehetetlennek tetsző projektekbe.
Például egy koncentrált múltkutatásba, amely értékes emlékeket szolgáltathat a jövőre nézve. Olyan emlékeket, amelyek majd anélkül is bizonyítást nyernek, hogy hinni kellene bennük, és amelyek majd fényt derítenek az emberiség történelmére. A jövő generációinak áldására.”
És most, sok évvel később már bizonyítékok százai állnak rendelkezésünkre, úgy a régészet, mint a mitológia, a vallás és a kultúra-összehasonlító tudományok köréből. Ezek mind-mind Erich von Däniken alapfeltételezését igazolják.
Mégis miféle bizonyíték győzhetné meg a kritikusokat? Nem létezhet valamiféle, a földönkívüliek által a jövő nemzedékei számára szándékosan hátrahagyott bizonyíték? És azt hol kellene keresnünk?
Valahol a Földön elrejtve könnyen egy pusztító háború vagy a természet hatalmas erejének eshetne áldozatul. A földközeli világűrben elhelyezve pedig nem kizárt, hogy egy arra repülő részecske által semmisülne meg.
Amennyiben az emberiség egy célzott, mesterséges beavatkozás által előidézett mutáció eredményeként keletkezett, nem az lenne-e a legkézenfekvőbb, ha a beavatkozás során
közvetlenül a DNS-be, az ember genetikai kódjába integráltak volna egy biológiai üzenetet?
Olyan üzenetet, amelyet minden ember magában hordoz, és amely bizonyítja, hogy mindannyian az „istenek ivadékai” vagyunk.
Génállományunknak csupán 2-3 százalékát teszik ki azok a strukturális gének, amelyek a test felépítéséért és funkcióiért felelősek. A fennmaradó 97 százaléknyi DNS rendeltetése még kiderítetlen.
Azonban a biológia egyik aranyszabálya szerint a természet nem enged meg magának semmilyen luxust. Időközben — amit néhány éve még senki sem hitt volna — megvalósult a humán genom program, pontosabban az emberi génállomány feltérképezése.
Ma már izgatottan tekinthetünk a jövő értékes emlékei és üzenetei elé, amelyek génállományunk titkait is felfedhetik. Foglalkozzunk egyelőre a biotechnológiával.
1989-ben Däniken A szfinx szeme című könyvében beszámol az „istenek” genetikai kísérleteiről és az azok során létrejött szörny-lényekről. A könyv szerint az ókori Egyiptomban léteztek olyan „istenállatok”, amelyek különböző fajok jellemző jegyeit viselték.
Természetes úton soha nem születhettek volna ilyen keveréklények. És nem egyedi esetekről van szó, hiszen ismerjük a krétai Minotauroszt, amely a bikának és az embernek a keveréke.
A kritikusok néhány évvel ezelőtt még biztosan nevettek az „isten-állatok” elméletén, de majd arcukra fagy a mosoly. Ugyanis az „istenek” múltja a mi jövőnk, ahogy Däniken újból és újból hangsúlyozza:
„Ami egykor az emberiség megalkotóinak lehetséges volt, a közeli vagy távolabbi jövőben nekünk, embereknek is lehetővé válik. De a jövő már most energikusan dörömböl az ajtónkon.”
