Aki egyszer eljut Egyiptomba, egészen biztosan megnézi a piramisokat. Valószínűleg elgondolkodik azon is, hogy a titokzatos Szfinx, amely már évezredek óta fenséges nyugalommal őrködik, mint nagy idők néma tanúja, tulajdonképpen mi a csoda lehet?
Férfi, nő vagy netán hímnős teremtmény? Egy tény, oroszlánteste van és emberi feje. Vajon az emberi képzelet szülötte, vagy egykor ténylegesen létezett ez a lény?
Ha a régi krónikákat faggatjuk, döbbenetes dolgokra jöhetünk rá. Manethón egyiptomi pap, akinek művéből Eusebius egyházatya is átvesz részleteket, kísérletező kedvű istenekről, (vagy inkább földönkívüliekről?) számol be.
„Szárnyas embereket alkottak és kecskelábú emberi lényeket. Olyan embereket is, akik szarvakat viseltek fejükön, s megint csak másokat, akiknek lópatájuk volt. Miként beszélik olyan lényeket is alkottak, amelyeknek első fele ember, hátsó fele pedig ló volt. Emberfejű bikákat és halfarkú kutyákat is alkottak. S tetejébe egyéb szörnyetegeket és sárkányformájú rémségeket. De alkottak csodás lényeket is, a legkülönfélébb jellegűeket, s mindegyik különbözik a másiktól.”
Elképzelhető, hogy itt genetikai kísérletezésekről van szó. Egyiptom földje azonban további érdekességeket is tartogat. Mint ismeretes; a fáraók országában nagy bikakultusz virágzott. Különös tisztelet övezte az Ápisz bikát, mert a legenda szerint rendkívüli módon született: egy, az égből kiinduló, igen erős sugárzás által jött létre. Hérodotosz le is írja a külsejét:
Az Ápisz állat jellemzői mármost a következők: fekete, homlokán négyszögletes fehér foltot visel, hátát egy sas képe díszíti a farokszőrzete kettős, nyelve alatt pedig egy bogár képét ismerhetjük fel: A bestiára igen gyakran jött rá dühroham, ilyenkor agyontaposta az embereket, feldúlta a templomokat, kidöntötte még az épületek oszlopait is! A papok mégis kivételezően bántak vele.
Szakkarában a föld alatt agyagedényekben óriási mennyiségben találhatunk mumifikált halakat, madarakat, kutyákat; majmokat; sőt még krokodi-lokat is. Egy meghökkentő kivétel azonban itt is akad. A Szerapeum nevű föld alatti épületkomplexum gigászi méretű, látszólag üres szarkofágokat rejt magában. Ezek gránitból készültek, súlyuk hetven és száz tonna között van!
Gondosan szétdarabolt, bitumenbe kevert csontokat tartalmaznak. Miért kellett ezeket ilyen bombabiztos helyen tárolni; ha már amúgy is elpusztultak azok a valamik; amikből mindössze ennyi maradt? Nézzünk meg egy lehetséges magyarázatot. Amikor a fáraók meghaltak, holttes-tüket gondosan bebalzsamozták. Ugyanis hitük szerint csak azok feltámadására lehetett számítani —, legyen az akár ember, akár állat — akinél a test és a lélek; azaz a ka és a ba tökéletes épségben van.
Ha tényleg igaz az, hogy Egyiptom területén egykor ilyen szörnylények éltek, mondhatni magától értetődőnek tűnik az, hogy meg kívánták akadályozni azt, hogy ezek a rémségek bármikor is újjáéledhessenek. De nehogy azt higgyük, hogy keveréklények csak a fáraók országában éltek!
II. Szalamaszar asszír király obeliszkjén keveréklényeket vezetnek láncon. Az egyik elmélyülten az ujját szopja, a másik meg mintha egyenesen szemtelenkedni akarna velünk, fityiszt mutat. És akkor jönnek a tisztelt régész urak, és megpróbálják bemesélni nekünk, hogy ezek a lények majmok.
Nos, bár kétségkívül van farkuk, de azon kívül semmi majomszerűt nem látni bennük. De keveréklények máshol is elfordultak, gondoljunk a krétai félig ember, félig bika lényre, a Minotauruszra.
A suméroknál a Gilgames eposz bemutatja Enkidut, ezt a félig ember, félig állat lényt. Ez a szőrös teremtmény Auru istennőtől származott, füvet le-gelt, gyökereket és bogyót evett. Gilgames, aki mellesleg háromnegyed részt isten és egynegyed részt ember volt; elhatározza, hogy megszelídíti ezt a lényt. Találkát szervez és összehozza Enkidut egy szintén félisteni származású szerelempapnővel.
Hogy aztán a szerelmi együttlét kinek mennyi örömöt szerez, arról nem szól a fáma, de a szelídítési akció teljes sikerrel végződik. Kiderült, hogy Enkidu nem is kevés intelligenciával rendelkezik, úgyhogy rábízzák a csordát. Minden áldott nap ő viszi le az állatokat a patakhoz itatni. Később Gilgames király és Enkidu életre szóló barátságot kötnek.
Aki azt hinné, hogy keveréklények csak a legendákban; Frankenstein állatkertjében, vagy a rémségek kicsiny boltjában vannak; az rosszul hiszi. Keveréklények manapság is léteznek! Létezik már bircske, ami elől birka, hátul pedig kecske, és tigroszlán, ami tigris és oroszlán nászából származik. Napjak genetikusai felvetették, hogy ki kellene fejleszteni a téglalap alakú tojást. Azzal érvelnek, hogy a hagyományos tojás könnyen törik, s ezért nehezen szállítható, Lehet, hogy a történelem ismétli önmagát?
