A történelem számtalan feljegyzést tartalmaz olyan emberekről, akik önkéntelen asztrálutazáson vettek részt. Némelyek látszólag minden ok nélkül.
P. J. Hitchcock úr Psychic Bedside Book (Könnyű olvasmány a lélekről) című okkult olvasókönyvében beszámol arról az esetről, amikor a fia felébredt, és felkelt az ágyából egyik éjszaka. Egy folyosón sétált éppen, amikor úgy érezte, valami nincs rendben.
„Amikor visszanézett, felfedezte, hogy vékony fényszál vezet tőle a hálószobájáig. Természetesen megrettent, és sietősen követte a csíkot vissza a szobájába. Visszaérve ámulva látta, ott fekszik az ágyában, és jóízűen alszik. Nem emlékezett, hogyan sikerült visszajutnia a fizikai testébe.”
Ez az eset az alvás közbeni testen kívüli élmény, és bárkivel előfordulhat. Az a szokatlan benne, hogy a fiú asztrálutazás közben felébredt és megijedt.
Nellie Schlansker (Scotia, New York) teljesen éberen élt át egy akaratlan testen kívüli utazást. Éppen társaságban volt, amikor azt érezte, hogy „élő része” elhagyja a testét. Sikítani akart, de megszólalni sem bírt. Énje „másik fele” megállt tőle három méter távolságban, nézte egy ideig, majd visszaköltözött belé.
Az ilyen pillanatok szerencsére viszonylag ritkák. Inkább olyan esetekben fordulnak elő, ha valaki rendkívüli érzelmi stresszhelyzetet él át, illetve a végsőkig kimerült.
Egyes emberek a nemi aktus csúcspontján hagyják el ekként a testüket, és Keleten bizonyos módszerek az orgazmus pillanatát használják fel a szándékos asztrálutazás megkezdésére.
A legtöbb önkéntelen asztrálutazás vagy álomban, vagy halálközeli élmény hatására történik velünk.
Az önkéntelen asztrálutazás leggyakoribb példája a halálközeli élmény.
A baleset és a sokk, mondja Phoebe Payne „az altatáshoz hasonlóan, átmenetileg kiűzheti a hasonmást a fizikai testből”. Carol Zaleski a görög, római, egyiptomi, közelkeleti mítoszokban és legendákban találkozott halálközeli élményekről szóló feljegyzésekkel.
Egy 1981-ben végzett Gallup közvélemény-kutatás eredményei szerint kétmillió amerikai felnőtt érezte már, hogy a testén kívül időzött halálközeli helyzetben. A halálközeli élményt megtapasztalt emberek közel kilenc százaléka ezen a módon hagyja el a testét. Az eset mindig közvetlenül a csaknem halált okozó pillanat után történik.
Átmenet nélkül azt érzékelik, hogy fizikai testük mellett vagy fölött lebegnek, és tudatuk nem a valódi, hanem az asztráltestükben tanyázik.
Az emberek többsége határozottan kellemes, sőt felvillanyozó érzésnek tartja. Látják és hallják, ami a világban történik, ugyanakkor bámulatos szabadságérzet keríti hatalmába őket testük nélkül.
Műtét közben a beteg lebegve, érzelemmentesen figyelheti a sebészek ténykedését fizikai testén.
Egyes esetekben a testén kívül lévő ember még arra is képes, hogy segítséget hívjon saját oltalmazására. Guiseppe Costa olasz mérnök is így menekült meg.
Keményen dolgozott, vizsgára készült éppen, amikor a végsőkig kimerülten az ágyára rogyott.
Égve maradt paraffinlámpáját álmában lerúgta. A lámpa pedig ahelyett, hogy kialudt volna, feketén gomolygó, savas gázfelhővel töltötte meg a szobát.
Guiseppének hirtelen testen kívüli élményben volt része – egyszerre csak a mennyezett alatt lebegett. Noha teljesen sötét volt a szobájában, látta a tárgyak „foszforeszkáló körvonalait”.
Még saját magát is ki tudta venni, amint ott hevert az ágyán „az erek és idegek hálózata vibrált, mint világító, élő atomraj” – ahogy mondta. Felszabadult és megkönnyebbült, mégis óriási aggodalom töltötte el, amikor nem bírta kinyitni az ablakot, hiszen fizikai testétől különvált asztrálteste erre képtelen volt.
Segítségre szorult, és ekkor eszébe jutott szomszéd szobában alvó édesanyja. Azonnal nála termett. Attól, hogy rá gondolt, édesanyja felébredt, és kinyitotta az ablakát. Azután kiment a hallba, benyitott Guiseppe szobájába, a füstön át kitapogatta a járást, és megérintette a fiát. Az érintésre Guiseppe asztrálteste visszatért, ő pedig felébredt, kiszáradt torokkal, lüktető halántékkal, zakatoló szívvel.
Ez volt Guiseppe első, de korántsem utolsó pszichikus kalandja. Élete végén, Di la della Vita (Az életen túl) című könyvében számolt be spirituális fejlődéséről.
Felhasznált irodalom: Richard Webster: Astral Travel for Beginners
