Hórusz szeme
Ozirisz és Ízisz fia, a sólyomként vagy sólyomfejű emberként ábrázolt Hórusz az ég, a világosság istene volt. Jobb szeme a Nap és Ré napisten szimbóluma (nevezik „Ré szemének” is), míg a bal a Hold jelképe volt.
Ez a „Hórusz szeme”, a halál fölötti győzelem hieroglifája. Amikor szemöldökkel ábrázolják, ereje, hatalma még hangsúlyosabb. Napjainkban is sokan úgy hiszik, hogy megvéd a gonoszságtól.
Szent macska
Az ókori Egyiptomban a macska szent állata volt a szerelem istennőjének, Básztetnek, akit gyakran ábrázoltak macskafejű nőalakként.
A kandúrokat a napisten megtestesülésének tekintették, míg a nőstényeket a szoláris szem megszemélyesítőinek, mert a macska szeret sütkérezni a napsütésben. Összefüggésbe hozták a Holddal is – pupillájának dilatációja a holdfázisokat jelképezte -, így szent állata volt Ízisznek és Széthnek is.
Ankh-kereszt
Az ankh- vagy füles kereszt Ó-Egyiptom egyik legfontosabb szimbóluma, jóllehet eredeti jelentése nem ismeretes. Egyesíti önmagában Ozirisz férfi (tau-kereszt) és Ízisz női szimbólumát (ovális, tojás); jelképezi a nemek, valamint a föld és ég egységét. Formája miatt hitték, hogy kulcsként nyitja a halál kapuját. Az ábrázolásokon számos istenség kezében látható, mint a világegyetem, a halhatatlanság, a hatalom, az életadó levegő és víz jelképe. Átvette a kopt egyház is, itt a halál utáni életet jelöli. Manapság a mágiában használatos, békét és igazságot jelent.
Szkarabeusz
A ganajtúró vagy galacsinhajtó bogárról Ó-Egyiptomban tévesen azt hitték, hogy csak hím létezik, és petéit ürülékébe rejti, ily módon vált a megújulás szimbólumává. A galacsinját „hajtó” bogár a napgolyót maga előtt görgető Hepert,a felkelő Nap istenét reprezentálta. A szkarabeuszt ábrázoló amuletteket előszeretettel viselték, ezenkívül sírokban is elhelyezték, mint az élet megújulásának jelképét. Sólyomszárnnyal is ábrázolták, ilyenkor felemelkedést, felsőbbrendűséget és védelmet jelentett.
Bá
Az ó-egyiptomiak hite szerint az emberfejű madárként ábrázolt bá az emberi lélek volt: az ember spirituális aspektusa, amelynek energiája túlélte a halált. A földi halál után a testből kilépő lélek leszállt az alvilágba, Ozirisz birodalmába, ám az újjászületést követően visszatért a testbe. Gyakorta használták a sírkamrák díszítésénél.
Szfinx
Az általában fekvő oroszlántesttel és uralkodói fejdíszt viselő férfifejjel megjelenített egyiptomi szfinxben egyesül a természet anyagi, és a szellem intellektuális ereje, ily módon az uralkodói hatalmat, a mindenhatóságot és a védelmet szimbolizálja. A karnaki Amon-Ré szentélyt – az isten szent állatára utalva -kosfejű szfinxek őrzik. A legnagyobb és leghíresebb az 57 méter hosszú, 20 méter magas gízai „androszfinx”, amely Khephrén fáraó arcvonásait viseli, neve pedig Harmahisz, a „horizonton levő Hórusz”, mivel Hórusznak, és egyben a napisten földi megtestesítőjének, a fáraónak a megtestesítője. Az egyiptomi szfinx nem tévesztendő össze az asszonyfejű kegyetlen görög szfinxszel.