Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Az ohiói Kígyó halom az ősi amerikai műemlékek egyik legtitokzatosabbika

img

Az agyagból és kövekből álló alapzaton nyugvó sárga agyagépítményt több mint 2000 esztendővel ezelőtt hozták létre az adena vagy hopewell kultúrákból származó népek.

A csaknem 500 méter hosszúságú, szájában tojást tartó kígyót ábrázoló építmény egy keskeny hegyfokon áll Adams megyében (Ohio, Egyesült Államok), a Brush folyó és egyik kisebb mellékfolyójának elágazásában.

Az egyik oldalán erdő borította lejtőkkel, a másikon meredek sziklafallal határolt hegyfok már önmagában is lenyűgöző látvány, amely uralja a tájképet.

Stephen D. Peet történész elsők között állította, hogy a halom egy istenség képmása. Amint 1890-ben írta:

“A szikla alakjáról bárkinek könnyedén eszébe juthat egy hatalmas kígyó, és ez, a hely megközelíthetetlen voltával párosulva, azt a félelmetes érzést kelti, mintha csak egy nagy Manitu (isteni szellem) rejtőzködne benne”.

kigyo-halom02

Az amerikai őslakók mitológiájában a Szarvas Kígyó, Agancsos Kígyó vagy Vízi-szörny néven ismert istenség az élet forrásainak őrzője, aki a föld alól, különösképpen a vízből emelkedik ki.

A hegyfok egy egész vízgyűjtő területre néz, a “tojás” pedig eredetileg egy megpörkölődött kövekből álló kis kört tartalmazott. Az itt gyújtott tűz, amelyet mérföldekről is látni lehetett, azt a célt szolgálhatta, hogy hírül adja: a vizek kígyószelleme résen áll, és ajánlatos lesz óvakodni tőle.

1866-ra a halom a kincsvadászok, a kíváncsi turisták, valamint a talajerózió jóvoltából teljesen lepusztult, és már-már úgy tűnt, hogy gabonaföldként végzi. P.W. Putnam, a Harvard Egyetemhez tartozó Peabody Múzeum munkatársa azonban helyreállította, és 1900-tól kezdve a látogatók egy kilátótoronyból tekinthették meg a kígyóképmást.

A Kígyó-halom eredeti rendeltetését elsőként E. G. Squier és E.H. Davis próbálta magyarázni a Smithsonian Intézet által 1848-ban a Mississippi völgyének ősi műemlékeiről készített felmérés keretében.

A két kutató a kígyót egyetemes szent jelképként értelmezte, amelyet az egyiptomiak, asszírok, kelták, hinduk és más népek egyaránt használtak, és olyan feltevést is megkockáztattak, amely szerint a halom építésében az óvilágból érkezett hatások is szerepet játszottak.

A különféle kígyók számos amerikai bennszülött nép mitológiájában mágikus hatalmú természetfeletti lények megtestesítői. Délnyugaton képeiket a sivatagi sziklákra vésik vagy festik, takarók mintázatába szövik, agyagedényekre festik, vagy éppen homokból készült ábrákon örökítik meg.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar