Az epigenetika szerint jelezni tudjuk a génjeinknek, hogy írják át a jövőnket

Génjeink éppolyan változékonyak, mint az agyunk. A legfrissebb genetikai kutatások azt mutatják, hogy különböző időszakokban különböző gének aktiválódnak — állandóan változásban vannak, és állandóan befolyásolja őket valami.

Vannak tapasztalatfüggő gének, a melyek akkor lépnek működésbe, amikor növekedést, gyógyulást vagy tanulást észlelnek; és vannak olyan viselkedésfüggő gének, melyek a stressztől, az érzelmi felindulástól vagy álom hatására aktiválódnak.

A jelenkori kutatás egyik legaktívabb területe az epigenetika (szó szerinti jelentése: „genetikán túli”), vagyis annak a tudománya, hogya n befolyásolja a környezet a géntevékenységet. Az epigenetika szembeszáll a hagyományos genetikai modellel, amely azt állítja, hogy a DNS tartja ellenőrzése alatt az élet egészét, és a génkifejeződés a sejteken belül megy végbe.

Ez az elavult felfogás egy előre kiszámítható jövőre ítélte az embert, amelyben sorsunk a genetikai öröklődés áldozatául esett, és a sejtek élete előre meghatározott volt, mint egy automata „szellem a gépben”. Ráadásul a DNS-ben végbemenő epigenetikus változások a következő generációknak is átadódhatnak. De hogyan öröklődnek, ha a DNS-kód ugyanaz marad?

Bár a tudományos magyarázat kívül esik ennek a cikknek a keretein, egy analógiával azért szolgálhatunk. Tekintsük a gének Iáncolatát olyannak, mint egy tervrajz! Képzeljük el, hogy először elkészítjük egy ház tervrajzát, aztán beszkenneljük egy számítógépbe.

Ezután Photoshoppal meg tudjuk változtatni, hogyan jelenjen meg a képernyőn, anélkül hogy az eredeti tervrajzon változtatnánk. Például módosítani tudjuk az olyan változók értékét, mint a szín, a méret, a méretarány, az anyagok stb.

Emberek ezrei (akik most a környezeti változókat jelképezik) tudnának különböző képeket alkotni róla, de attól még az összes rajz ugyanannak a tervrajznak a kifejeződése lenne.

Az epigenetika lehetőséget ad arra, hogy a változást mélyebben fogjuk fel.

Az epigenetikai paradigmaváltás megadja nekünk a szabadságot, hogy mi magunk hozzuk működésbe saját géntevékenységünket, és módosítsuk genetikai sorsunkat.

A példa és az egyszerűség kedvéért a gén különböző kifejeződésein keresztül történő aktiválódását úgy fogalmazhatnánk meg, hogy „bekapcsolni a gént”. A valóságban a gének nem kapcsolódnak ki-be; kémiai jelek hozzák őket működésbe, és különféle proteinek előállításának útján fejeződnek ki.

Pusztán a gondolataink, az érzéseink, az érzelmi reakcióink és a viselkedésünk által (például ha helyes életmódbeli változtatásokat vezetünk be a táplálkozással vagy a stressz kezelésével kapcsolatban), új jeleket küldünk a sejteknek, így ezek új proteinek termelését idézik elő, anélkül hogy a genetikai tervrajz megváltozna.

Így, miközben a DNS-kód változatlan marad, amint egy sejt egy új információ hatására aktiválódik, ez a sejt ugyanannak a génnek több ezernyi változatát képes létrehozni. Jelezni tudjuk tehát a génjeinknek, hogy írják át a jövőnket.

DNS

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend