Ferenc Ferdinánd főherceg, olyan autót akart, ami lenyűgözi az embereket, amikor feleségével, a szépséges Hohengurgh hercegnővel ellátogat a kis boszniai fővárosba, Szarajevóba.

A főhercegnek alapos okai voltak, hogy elindult erre a kockázatosnak tűnő, bátorságot igénylő jószolgálati látogatásra. Európa forrongott a politikai elégedetlenségtől.

A királyi pár 1914. június 28-án érkezett Szarajevóba egy vérpiros, hatüléses, nyitott autóban. A jármű remek célpontul szolgált annak a fanatikus fiatalembernek, aki pisztollyal a kezében az autó lépcsőjére ugrott. A főherceg és felesége arcába nevetve, egymás után több lövést adott le a párra.

A kettős gyilkosság volt a szikra, amely kirobbantotta a több mint 20 millió áldozatot követelő első világháborút. A fegyverszünet megkötése után Jugoszlávia újonnan kinevezett kormányzója teljesen helyrehozatta az autót. De miután négy balesetet szenvedett vele, és a fél karját is elveszítette, elhatározta, hogy megsemmisíti a járművet.

Barátja, Dr. Srikis lebeszélte róla, és megvette a gépkocsit. Gúnyolódott azon az elképzelésen, hogy az autó el van átkozva. Hat hónapon keresztül boldogan vezette a járművet, mígnem egyszer az országúton felborult, maga alá temetve az orvost.

A következő tulajdonosa is egy orvos volt, de amikor babonás betegei kezdtek elpártolni tőle, azonnal eladta egy svájci autóversenyzőnek. A Dolomit-hegységben rendezett autóversenyen a sofőr kirepült az autóból, s egy kősziklának csapódva, nyaktörést szenvedett, és meghalt.

Aztán egy jómódú farmerhez került a gépkocsi. Egyik nap az autó lerobbant, s miközben egy másik gazda a szerelőhöz vontatta, az hirtelen teljes sebességgel elindult, és az őt vontató járműnek rohanva, mindkét embert megölte.

Tiber Hirshfield, az autó utolsó tulajdonosa azon a véleményen volt, hogy a régi autónak mindössze egy kevésbé baljóslatú színárnyalatra van szüksége.

Világoskék színűre festette, és meghívta öt barátját, hogy kísérjék el egy esküvőre. Hirshfield és négy vendége az ünnepségre tartva egy frontális ütközésnél életüket vesztették. Az átfestés tehát nem vált be.

A rendbe hozott autó végül a bécsi múzeumba került, ahol Karl Brunner múzeumőr nagy gonddal vigyázott rá. Áttanulmányozta az elátkozott autó történetét, és megtiltotta a látogatóknak, hogy beleüljenek.

A második világháború alatt a bombák porig rombolták a múzeumot. Az autóból és Karl Brunnerből semmi sem maradt.