Atlantisz, az elsüllyedt birodalom mondája évezredek óta makacsul tartja, magát az emberiség közös emlékezetében, anélkül hogy egyértelmű tudományos magyarázatát tudták volna adni. Erre tesz kísérletet Denis Saurat.
Hipotézisének alapját Hörbiger osztrák csillagász kozmogóniája, világmagyarázata képezi. Hörbiger szerint a földi életet a Hold mozgása osztja szakaszokra. Már három hold zuhant a földre, ez a jelenlegi a negyedik, s ez is le fog zuhanni, mivel a Hold nem zárt ellipszist ír le a Föld körül, hanem egyre közeledő spirált.
Mielőtt a Hold a Földre zuhanna, mindig gyűrűk képződnek körülötte, mivel a szilárd, cseppfolyós és gáznemű anyagokra a Föld vonzóereje különbözőképpen hat. Végül a legszélső gyűrű, majd a többi is eléri a Földet, s a Hold szétrobban.
A földi élet a levegő hiánya és a nagy nyomás következtében elszenesedik. Ez előtt azonban száz– és százezer évig a Hold elég közel kering a Földhöz ahhoz, hogy a földi gravitáció egy részét kiegyensúlyozza.
Ennek következtében – mivel a földi gravitáció szab határt a Földön élők méreteinek – ebben a korban (az első kor és a másodkor végén) óriási növények, állatok és emberek alakulnak ki. Aztán a Hold nélküli időszakokban csak azok a fajok maradnak meg, melyek alkalmazkodni tudnak a megváltozott nagyobb gravitációhoz, tehát amelyek csökkenteni tudják méreteiket.
A „közönséges” emberek, akik kisebbek, nehézkesebbek, kevésbé intelligensek voltak, a harmadkor idején, a mostani negyedik hold megjelenése előtt alakultak ki. De éltek az óriások is, akik – minden mitológia tanúsága szerint – civilizációjukra tanították az embereket. Erről a korról ad hírt például Prométheusz titán legendája.
De a harmadik hold lehulltával megszűnt a hold vonzereje is, s a Föld óceánjai szétáradtak. Csak a legnagyobb hegységek emelkedtek ki a világtengerből: az Andok, Új-Guinea, Mexikó, Abesszínia és Tibet. Megkezdődött a hanyatlás korszaka.
Az óriások egy része emberevő lett, más részük védte az embert:erre utal a mitológiákban az óriások és az istenek harca, hisz az ember természetesen istennek tartotta az ő pártját fogó óriásokat. Később, mikor a negyedkori, távoli hold vonzereje csökkent, az óriások nem bírták testük súlyát, s még inkább degenerálódtak. Az emberek kiirtották őket. Dávid legyőzi Góliátot.
De következett még egy katasztrófa, a második Atlantisz elpusztulása:amikor kialakult Földünk mai alakja, a Hold vonzására az Egyenlítő felé áramlott a sarkokról a víz, s egyetlen rohammal elpusztított mindent, amit a 40. és 60. szélességi fok között talált.
Hogyan magyarázza ez az elmélet az ember megszületését? Egy gyors mutációval, mely a kozmikus sugarak hatására ment végbe, egy valószínűleg azóta kihalt állati génből, mely ikreket, hímet és nőstényt szült. A bibliai első emberpár így magyarázatot nyerne, de nemcsak ez.
A Biblia minduntalan több száz éves emberekről beszél. A földi és a holdi gravitáció arányának változásával nyer ez is értelmet: a közeli Hold miatt az élő testek nemcsak gigászi méretűek voltak, de „kevésbé is koptak”, s így tovább éltek.
Tiahuanaco és Új-Guinea nem az egyetlen bizonyíték – írja Saurat. Mexikóban a toltékok olyan szent szövegeket hagytak ránk, melyek pontosan a Hörbiger-féle tételeket tartalmazzák: a vízözönt, az óriások pusztulását stb. A Biblia minden története is csak akkor válik értelmessé, ha feltételezzük az óriások létét.
Hörbiger számításai szerint i. e. 10-13 ezer évvel éltek a Földközi-tenger medencéjében azok az óriások, akik a harmadkor végi, 300 ezer évvel ezelőttiek elkorcsosult és majdnem teljesen kipusztult leszármazottai voltak.
Északkeleten királyi dinasztiákat alapítottak, ezek emlékét őrzik az egyiptomiak. Amikor a zsidók elözönlötték Palesztinát, ott emberméretű, de óriások által vezérelt harcosokkal találták magukat szembe. A görög, egyiptomi, mezopotámiai hagyomány egyaránt óriáskirályokról beszél, olyan csatákról, melyeket egy ember – nyilván óriás döntött el.
A Biblia hírt ad az óriások bukásáról (Dávid parittyája, Herkules kardja). Az óriások beépüléséről a királyi családokba tanúskodik a Jézusra alkalmazott „Isten fia” kifejezés is, ami már az Ószövetségben is állandóan szerepel, holott ott semmivel nem áll kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy az „Óriás fia” kifejezés helyett áll.
S végül: az Apokalipszis valószínűleg a harmadkori katasztrófára emlékezik. Nemcsak a Bibli „hörbigeriánus” azonban, hanem a zsidók tanításainak gyűjteménye, a rabbik nemzedékről nemzedékre öröklődő titkainak akönyve, a Kabala is.
Eszerint Isten nem is egy világot teremtett. A miénk előtt megpróbálkozott már többel is, de ezeket rossznak találta s lerombolta. Darabjaikból, a tohuból és bohuból állította össze a miénket, mely különösen a sze*uális élet terén tér el az előzőktől.
A világok elpusztulása a Holddal van összefüggésben. „A Hold Izrael anyja.” A zsidó népet alapító három nagy pátriárka a holdat szimbolizálja:Ábrahám a növekvő, Izsák a fogyó s Jákob a teljes hold.
Sokak szerint Kolumbusz Kristóf zsidó származású volt, s ismerte a kabalisztikus hagyományokat az elveszett Paradicsomról, s ennek keresésére indult. A görög mondavilág szintén tartalmaz – igaz, elég szerény – utalásokat témánkra.
A Föld, Gaea, különböző korszakokon ment át, s ezek mindegyikét valamilyen katasztrófa zárja le. Egykor óriások éltek a Földön, akik között voltak jóságosak, mint Prométheusz vagy Héraklész – s ezek hozták az emberiségnek a civilizációt –, de többségük gonosz volt, egymást irtották ki, illetve az utolsókat az emberek, vasfegyvereik segítségével.
A számos bizonyíték közül – melyek között a szerző megemlíti az emberiség aranykorára emlékező költőket és az emberiség tudatalattiját is felhasználó idegbetegeket – érdeklődésre tarthat számot az egyik óriásközpont: az antik Abesszínia hagyománya, melyről egyébként igen keveset tudunk.
Elvileg feltételezhető, hogy a földközi-tengeri óriások:Héraklész, Atlasz, Prométheusz innen ereszkedtek le. Van arra is utalás a Kabalában, hogy a zsidók abesszíniai származásúak. Az biztos, hogy Sába királynője, aki minden tudás és minden varázserő birtokában volt, onnan származott, s a zsidó mondák Abesszíniába teszik az elveszett Paradicsomot.
A Genezis négy folyóját is bajos lenne megtalálni Nyugat-Ázsiában, míg az etiópiai masszívum körül annyiszor négy folyó van, ahányat akar az ember. Az Atlantiszról, óriásokról, istenekről szóló mondák nemcsak azt tanúsítják, hogy az emberi civilizáció jóval ősibb, mint ahogy azt tudományosan bizonyítani tudjuk.
Még csak nem is azt, amit Bergson úgy fejezett ki, hogy a világmindenség istengyártó gépe volt az emberiségnek, hanem azt, hogy az emberben mindig élt a vágy, hogy istenné váljon…
