Mindössze egy rozsdás zsebkéssel műtötte a haldoklókat – és meggyógyította őket. Lehet, hogy ez az egyszerű származású brazil, aki számos ilyen sebészeti csodát hajtott végre, „szellemek irányítása alatt” dolgozott?
Egy pap érkezett, hogy feladja az utolsó kenetet a haldokló nőnek. Gyertyák égtek az ágy körül. A helyszín: Congonhas do Campo, Brazília. A nő méhrákban szenvedett; halála bármelyik pillanatban bekövetkezhetett.
Hirtelen valaki kirohant a szobából, és néhány pillanat múlva, a konyhából szerzett hatalmas késsel a kezében tért vissza. Utasította a többieket, hogy álljanak hátrébb. Hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, lerántotta a nőről a paplant és a vaginájába döfte a kést.
Néhányszor brutálisan megcsavarta a kést, majd kihúzta, és bedugta a kezét a nőbe. Egy hatalmas grapefruit méretű daganatot húzott ki belőle. A kést és a véres daganatot beleejtette a konyhai mosogatóba, leült egy székre és sírni kezdett.
Az egyik rokon orvosért rohant, a többiek pedig némán álldogáltak, mintha csak megbabonázta volna őket az imént átélt, megdöbbentő jelenet. A beteg nyugodt volt: nem érzett fájdalmat a „műtét” alatt, sőt, az orvos megállapította, hogy nincs vérzés, sem pedig más, káros tünetek. Azt is megállapította, hogy a daganat egy méhtumor volt.
Ez a különös eset a két érintett életének fordulópontját jelentette. A nő teljesen felépült. A férfi, aki végrehajtotta a „műtétet”, José Arigo pedig hirtelen óriási érdeklődés középpontjában találta magát azok részéről, akikről orvosaik már lemondtak. Még csak nem is emlékezett arra, hogy „megoperálta” azt a nőt.
Pszichikus sebészi beavatkozás
Később, amikor az ilyen megdöbbentő sebészi beavatkozás mindennapos esetnek számított Arigo szülővárosában, Congonhas do Campóban, rájöttek, hogy gyógyítás alatt mindig transzban van. Betegei azt is észrevették, hogy német akcentussal beszél, állítólag az 1918-ban elhunyt Dr. Adolphus Fritz miatt, aki úgy tűnt még mindig „operál”, közvetlenül Arigón keresztül.
Legtöbbször, amikor Arigo rendelője reggel hétkor kinyitott, már legalább kétszázan várakoztak. Néhányukat gyorsan és gyakran brutálisan kezelte: nekilökte a beteget a falnak, belévágott egy sterilizálatlan kést, amit ezek után beletörölt az ingébe. A betegek mégsem éreztek fájdalmat, sem pedig félelmet. Nagyon kevés vér folyt, a sebek is azonnal összezárultak, és néhány nap alatt be is forrtak.
Nem mindenki részesült pszichikus sebészi beavatkozásban. Néhány esetben egyszerűen ránézett a betegre, egyetlen kérdés feltevése nélkül megállapította a betegséget, majd gyorsan megírt egy receptet. A felírt gyógyszerek általában jól ismert kábítószerek voltak, de olyan kombinációt és olyan hatalmas adagokat írt elő, amelyek meglepők voltak a hagyományos gyógyászat számára. A betegek mégis meggyógyultak.
Volt köztük gazdag és szegény egyaránt. Arigo soha nem fogadott el pénzt vagy ajándékot a szolgálataiért.
Az 1950-es és 60-as évek alatt Arigóból egyfajta nemzeti hős lett Brazíliában, és alig múlt el nap anélkül, hogy egy-egy újság ne számolt volna be legutóbbi gyógyítási csodájáról. A világ minden tájáról özönlöttek hozzá a betegek.
A paranormális jelenségek kutatója, a New York-i Andrija Puharich is felfigyelt rá, és egy bemutatkozó látogatás után egy csapat orvossal tért vissza Brazíliába, hogy megvizsgálják és lefilmezzék a parafenomént.
Puharich leírta a jelenetet, ami először úgy hatott rá, mint egy „rémálom”:
„Sorban jönnek az emberek – mind beteg. Egyiküknek hatalmas golyvája van. Arigo felkapta a bicskáját, felvágta a duzzanatot és kivette a golyvát, majd belecsapta a nőbeteg kezébe, egy piszkos ronggyal letörölte a vágást, és a nő már távozhatott is. Alig vérzett.”
Puharich saját magán is kipróbálhatta Argio különleges képességeit. Megkérte a brazil pszichikust, hogy távolítson el egy kicsi, jóindulatú daganatot a karjáról. Argio másodpercek alatt meg is tette ezt. Dr. Puharich magával vihette a tumort és a műtétről készített filmet az Egyesült Államokba, elemzésre.
Az évek során, míg Arigo pszichikus sebészi beavatkozással gyógyította a betegeket, senki nem panaszkodott, hogy a hagyományostól eltérő gyógymódja ártott volna. Mégis, a hatóságok rossz szemmel nézték a tevékenységét, ugyanis Arigónak nem volt semmiféle egészségügyi szakképzettsége. Ezért 1956-ban illegális gyógykezelés vádjával letartóztatták.
Rengetegen szívesen tanúsították volna, Hogy Arigo komoly betegségekből gyógyította meg őket, de vallomásaik csak olajat öntöttek a tűzre. Arigót börtönbüntetésre ítélték, amit fellebbezés nyomán nyolc hónapra és pénzbírságra csökkentettek. Éppen mielőtt bevonult volna a börtönbe, amikor a brazil elnök, Juscelino Kubitschek kegyelmet adott neki.
Nyolc évvel később Arigót újra bíróság elé állították. Ekkor már nem Kubitschek volt az elnök, és Arigo tizenhat hónapot kapott. Hét hónap után – fellebbezése nyomán – szabadlábra helyezték, de 1965-ben újabb két hónapot kellett börtönben töltenie. Mindkét börtönbüntetése alatt az őrök kiengedték cellájából, hogy fogadja betegeit és meg is operálja őket.
Arigo közelről
Filippe Immesi, római katolikus bíró, akihez a fellebbezéseket benyújtották, keveset tudott Arigóról. Ám minél többet tanulmányozta az ügyet, egyre nehezebben tudott döntést hozni anélkül, hogy maga is látta volna a megdöbbentő sebészi beavatkozásokat.
Egyik nap váratlanul Congonhas do Campóba látogatott egyik barátjával, aki ügyész volt Brazília egy másik tartományában. Inkognitójuk ellenére Arigo azonnal felismerte, hogy a törvény képviselői, és meghívta őket, hogy testközelből tekintsék meg a „műtéteket”. Tudta, hogy megszegi a törvényt, de abban reménykedett, hogy a hatóságok saját szemükkel is meggyőződnek arról, hogy szó sincs csalásról.
Az első beteg egy nő volt, akit már félig megvakított egy hályog. Arigo megkérte a bírót, hogy tartsa a nő fejét. Bár a bírót émelygés kerülgette, mégis beleegyezett. John G. Fuller, az Arigo: Surgeon of the Rusty Knife (Arigo: a rozsdás késes sebész) című könyv írója idézi Immesi bíró beszámolóját:
„Láttam, hogy felvesz valamit, ami mintha egy körömvágó olló lett volna. Beletörölte teniszpólójába, de nem használt semmilyen fertőtlenítő szert. Aztán láttam, hogy egyenesen belevág a beteg szemének szaruhártyájába. A hölgy meg sem rezdült, bár teljesen magánál volt. A hártya pillanatok alatt kint volt. A kerületi ügyész és jómagam egyaránt úgy megdöbentünk, hogy elállt a szavunk. Aztán Arigo valamiféle imádságot mormolt, miközben egy rongydarabot tartott a kezében. Hirtelen egy pár csepp folyadék jelent meg a rongyon, és ezzel törölte meg a hölgy szemét. Testközelből láttunk mindent. A nő meggyógyult.”
Immesi bírót a látottak meggyőzték arról, hogy Arigo egy rendkívüli ember, aki egy tudományos tanulmány alanya kellene legyen. De a törvényt is figyelembe kellett vennie. Arigo tevékenysége törvényellenes volt, és meg kellett büntetni – annak ellenére, hogy segített az embereken.
A bíró minden lehetőséget megvizsgált, hogy csökkenteni tudja a büntetést. Ennek az lett az eredménye, hogy Arigónak csak két hónapra kellett börtönbe vonulnia. Míg ezt a büntetését töltötte, Arigo ügyét felülvizsgálta a Szövetségi Legfelső Bíróság, és úgy döntöttek, hogy elejtik az ellene felhozott vádakat. 1965. november 8-án szabadult.
Orvosi szakvélemény
Természetesen a bíró nem volt orvos, de különös figyelmet szentelt az orvosi szakvéleményeknek, mielőtt döntést hozott volna. Volt néhány orvos, aki már részt vett Arigo „műtétein”, és ezt hajlandó volt a nyilvánosság előtt is kijelenteni. Egyikük dr, Ary Lex, egy neves brazil sebész, a gyomor és emésztőszervek specialistája volt, aki egyébként tanított is a Sao Paolo-i egyetem Sebészeti Klinikáján, és írt egy tankönyvet a brazil orvostanhallgatók számára.
Immesi bíróhoz hasonlóan Dr. Lex is tartotta egy beteg fejét, míg Arigo műtétet hajtott végre rajta. Fél óra latt négy műtétnek volt szemtanúja, és meggyőződött róla, hogy amit Arigo csinál, az tényleg paranormális.
Igaz, a receptek már nem nyűgözték le annyira. „Teljesen nevetségesek”, mondta Guy Playfair írónak és pszichikus kutatónak. „Némelyik gyógyszer már elavult, csak azért gyártják még, mert ő írja fel őket.” Dr. Lex elmondta azt is, hogy a gyógyszerek közül sok veszélyes volt akkora dózisban, amit Arigo írt fel, és még drága is volt ráadásul.
Bármennyire is abszurdnak tűntek a receptek, gyakran megdöbbentő hatásuk volt a gyógyszereknek. Csakúgy, mint annak a fiatal lengyel nőnek az esetében, akinek a szervezetét megszállta a rák. A nő és férje, Dr. José Hortencia de Maderiosnak, az Állami Kardiológiai Intézet röntgenspecialistájának barátai voltak, aki behatóan tanulmányozni kezdte az esetet.
A rákot akkor fedezték fel, amikor a nőt bélelzáródás gyanújával vitték be az egyik Sao Paolo-i klinikára. Kiderült, hogy a daganat elzárta a vastagbelet. Egy új végbélnyílást kialakító műtétet hajtottak végre.
Később a nő átkerült a Központi Rákkorházba egy további operációra, ahol is kiderült, hogy a rák drámaian elterjedt a szervezetében. A beteg testsúlya majdnem a felére csökkent, és a sebész kénytelen volt megállapítani, hogy menthetetlen.
Utolsó próbálkozásként elvitték Arigóhoz. Dr. Madeiros elkísérte a házaspárt a hosszú úton Congonhas do Campóba, ahol a haldokló beteget be kellett vinni a klinikára. A hölgy férje osztrák volt, így németül beszélt „Dr Fritz”-cel, aki ugyanezen a nyelven válaszolt. Ezután Arigo egy pillantást vetett a betegre, felírt egy gyógyszert, és azt mondta: „Vegye be és meggyógyul.”
Dr. Madeiros felügyelete mellett a beteg bevette a felírt, abnormális mennyiségű kábítószert és egy héten belül javult az állapota. Hat hét után visszanyerte normális testsúlyát. Ezután a hölgy ismét felkereste Arigót, aki kijelentette, hogy túl van a veszélyen, és két további receptet adott neki.
A harmadik látogatáskor a pszichikus sebész elmondta a betegnek, hogy teljesen meggyógyult, és azt tanácsolta, hogy „csinálja vissza az operációt” – azaz a colostómiát, amelynek révén a salakanyagok a hason elhelyezett zsákba ürítődtek. Megszervezték az operációt; és amikor a sebészek felnyitották a beteg hasát, megállapíthatták, hogy a rák összes jele eltűnt.
Arigo egy autóbalesetben vesztette életét, 1971 januárjában, miután megmondta néhány embernek, hogy többé nem fognak találkozni. Azok a technikák, amelyekkel meggyógyította a betegeket, számunkra rejtélyesek maradnak. Arigo maga nem adott magyarázatott, kivéve azt, hogy képességét megköszönte Jézusnak és Dr. Fritznek.
