1957. október 15-én éjjel Antonio Villas Boas 23 éves brazil kisbirtokos kissé álmosan, de békésen szántogatott, traktorán zötykölődve a hűvös, sziporkázóan csillagos éjszakában.
Időnként, hogy el ne aludjon, körbejártatta tekintetét a tájon, és fel-felpillantott az égre, a Hold és a távoli csillagok felé. Hirtelen az egyik csillag vagy valami annak tűnő fényes tárgy megmozdult, és elindult egyenesen Antonio felé.
Egyre jobban nőtt, egyre fényesebb lett, majd megállt a levegőben, csaknem Boas feje felett, és egy szempillantás alatt leszállt a frissen felszántott földre.
Boas megrémült. Minden erejét összeszedve futásnak eredt, de hiába.Valaki nagy hirtelen megragadta a vállát. Nagyot ordított és vadul eltaszította magától támadóját.
Az alacsony figura – alig ért Boas válláig – repült vagy két métert, mielőtt elterült volna a barázdák között. Boas már reménykedni kezdett, hogy elmenekülhet, amikor szinte a semmiből mellette termett három másik kis termetű lény, és megragadták a két karjánál és a nyakánál fogva.
Hiába ordított és rúgkapált, felemelték a földről, és megindultak vele egy hosszúkás, tojás alakú, vörös fényben fürdő tárgy felé. Nagy igyekezettel felcipelték egy kis fémlétrán, és bevitték a tojásba.
Amikor talpra állították, Boas egy ovális alakú, fémfalakkal körülvett helyiségben találta magát, amelyet a mennyezethez közel számtalan apró, négyszögletű lámpa világított meg. Időközben előkerült egy ötödik kisember is, és mozdulatokkal Boas értésére adta, hogy menjen át egy következő helyiségbe. Boas kábultan engedelmeskedett. Ez is ugyanolyan fémfalú szoba volt, közepén erős fémoszloppal.
Az apró lények hirtelen nekiestek a fiatalembernek, és levetkőztették, majd tetőtől talpig lecsutakolták valami különös, szagtalan, átlátszó folyadékkal. A művelet után a lények ugató hangokat hallatva, karmozdulatokkal jelezték neki, hogy tartson velük, és megindultak egy addig csukott ajtó felé.
Az ajtó fölött különös írás díszelgett, a mindent beburkoló vörös fényen is átizzó vörös betűkkel. Az egyik lény kinyitotta az ajtót, és beléptek egy négyszögletes terembe, amit szintén vörös fények világítottak meg. Hátuk mögött az ajtó szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt. Mintha soha nem is lett volna nyílás a falon.
Két fickó egy fura szerkezettel vért vett tőle, majd magára hagyták. Boas fáradt volt. A helyiség közepén megpillantott egy heverőfélét. Leült rá. Hirtelen különös szagot érzett, és émelyegni kezdett. Mintha festékes rongyokat égettek volna a közelében. A levegő megtelt füsttel. Ijedten körülnézett. A falból – ekkor vette észre – mindenféle kis csövek álltak ki, végükön apró zuhanyrózsákhoz hasonlító furatos rész. Ezekből jött a füst.
Boas nagyon rosszul lett. Az egyik sarokba rohant, és könnyített magán. Kicsit megkönnyebbült, de a szagot még mindig érezte.
Egyszer csak kinyílt egy ajtó, és egy anyaszült meztelen nő lépett a helyiségbe. Boas nem tudott hová lenni a döbbenettől.
Csak az zavart, hogy röfögött
„Gyönyörű, de idegenszerű nő volt. Nyakába hulló haja harsogóan platinaszőke. Hosszúkás, kissé vágott, hatalmas szeme kéken ragyogott. Finom orrát bármely földi nő is megirigyelhette volna. Csak egyetlen dolog rítt ki az arcán: a pofacsontok, melyek erősen kiálltak, és emiatt az arc rendkívül szélesnek látszott. De csak fent, mert alsó fele fokozatosan elkeskenyedett, és hegyes kis állban csúcsosodott ki.
A száj vonala keskeny volt, alig látszott. Apró, formás füle pontosan olyan volt, mint egy földi nőé. A teste pedig szebb volt, mint bármely lányé, akit valaha láttam” – mesélte később Boas egy orvosnak, akit állítólag végül is kénytelen volt beavatni titkába, mert testén furcsa kelések jelentek meg.
A vizsgálatok szerint enyhe, de határozott sugárfertőzése volt.
„Feje mindössze a vállamig ért – folytatta visszaemlékezéseit Boas. – Odajött hozzám, és szótlanul átölelt. Arcát finoman az arcomhoz dörzsölte. Bőre fehér volt,mint a földi szőke nőké, és szeplőket láttam a karján. Az egyetlen illat, amit éreztem, a női test illata volt. Az ajtó bezárult,egyedül voltunk. Viselkedésével félreérthetetlenül tudtomra adta, mit kíván tőlem. Iszonyatos, lázas vágyakozás fogott el. Olyan, amilyet soha azelőtt nem éreztem. Feltehetően köze lehetett ennek az érzésnek ahhoz a szerhez, amivel a testemet előzőleg bedörzsölték.
Megtörtént. Pontosan úgy, ahogyan bármely földi nővel történt volna. Teljesen úgy is viselkedett, mint egy földi nő hasonló alkalmakkor: szaggatottan lélegzett, és fáradtnak látszott. Amikor újra közeledni próbáltam hozzá, hidegen elutasított. Úgy éreztem, csak használt engem, mint egy tenyészállatot. Volt azután még egy dolog, ami zavart: amíg együtt voltunk, időnként furcsa, röfögő hangok törtek fel a torkából. Mintha egy állattal lettem volna együtt. Amint elváltunk egymástól, hirtelen kinyílt az ajtó, és az egyik idegen lépett be rajta. Valamit odaröfögött a nőnek, aki erre elindult kifelé. De még mielőtt elhagyta volna furcsa kalandunk színhelyét, felém fordult, és mosollyal az ajkán a hasára mutatott, majd rám, és végül az ég felé. Valamerre délnek.”
Különös kaland. Hosszú ideig tele volt részleteivel a nyugati sajtó. De nem ez volt az egyetlen ilyen eset.
