Vannak emberek, akiknek szent meggyőződése, hogy valakik rádiót szereltek a fejébe, vagy sugarakkal hatnak rájuk, távolról befolyásolják őket.
Hangokat hallanak a fejükben, amelyek utasításokat adnak nekik, vagy más módon irányítják őket.
A baj ott kezdődik, amikor ezek az emberek nem bírják elviselni azt, amit hallanak, és orvoshoz mennek. Ekkor rendszerint skizofréniával diagnosztizálják őket, és eszerint is kezelik, begyógyszerelik őket, hogy el tudják viselni a hangokat. Amelyek – vagy megszűnnek, vagy nem, de többnyire makacsul megmaradnak.
Viszont több helyen is olvasni lehet arról, hogy pl. amerikaiak azzal kísérleteztek, hogy embercsoportokat, néha egész városokat is nagy frekvenciájú és nagy energiájú rádióhullámokkal sugároztak be, és vizsgálták az emberek reakcióit.
A tudatbefolyásolásnak egész magas szintjére jutottak ezzel.Lásd Mountauk Project és Microwave Oven. Hát ha ez igaz, akkor ezek az elmebetegnek kikiáltott emberek nem is betegek. Sugarakkal hatnak rájuk – tényleg. Azt hiszem a skizofrénia nem más mint egy mentális túlérzékenység. A „beteg” olyan finom érzékkel rendelkezik, hogy észreveszi ezeket a manipuláló sugarakat. Csak – éppen szenved tőle. Elmegy az orvoshoz, az meg mi mást tehet, jól benyugtatózza.
Ezzel mintegy süketté teszi őt a hangokra – de a hangok ettől még vannak. Több ezren, talán már millióan vannak olyan eltérítettek, akiknek a fejébe az ufonauták tényleg szondát helyeztek. Vagyis „rádiót szereltek a fejébe”. Az ember maga is helyez szondákat, rádiókat, kamerákat a megfigyelt állatokra, miért ne történhetne meg ez velünk is? Aztán jön a „fészkéből kilökött fióka” szindróma: ha az ember visszatesz a fészkébe egy kiesett fiókát, akkor az anyamadár megérzi rajta az emberszagot, és újra kilöki. Így járnak azok az emberek is, akiket az idegenek „megbabráltak”: az embertársai megérzik rajta az „ördög érintését” és kiközösítik, vagy más módon jut zátonyra minden emberi kapcsolata.
Érzik rajta, hogy más, furcsa, idegenszerű, és tönkremennek a párkapcsolatai, vagy a családjától hidegül el. Rettenetes sors, magány és kitaszítottság vár rá. Ugyanakkor az is lehet, hogy az idegenek fontos üzenetet bíznak rá, vagy éppen egy fontos tudományos elméletet kell kidolgoznia. John Nash, a „csodálatos elme” évekig szenvedett a skizofréniától, és éppen a hangok turbózták fel az agyát annyira, hogy végül úrrá lett a betegségén, és eljutott a Nobel-díjig is, amihez éppen ez a szellemi felfokozottság kellett.
Lehet, hogy a hangok valóban léteznek? És megfelelő magnetofonnal fel is lehet őket venni?
Erről szól pl. Dr. Makk Antal cikke, amely Hangok a Másik Dimenzióból címmel jelent meg a Szellemi Búvárok Egyesülete által kiadott Parapszichológia, Szellemtan című folyóirat 99/5 számában.
Idézet Dr. Makk Antal cikkéből: „A hangkutatás másik gyakorlati jelentősége: tudjuk nagyon sok elmebetegről, hogy bizonyos „hallucinációkban” szenvednek. Az ilyen betegeket elektrosokkal kezelik, és más drasztikus eszközökkel. Bécsben és Németországban az ilyen személyeket körülvették monitorokkal, és bebizonyosodott, hogy valóban létező hangokat hallanak. Nagyon érdekes esetet közöltek egy amerikai szaklapban. Egy taskenti édesanya, akinek 3 gyermeke közül a legkisebb autóbalesetben meghalt, két hónapon keresztül állandóan hallotta a gyermek hangját. És amikor a taskenti orvosok és fizikusok a legjobb lehallgató készülékekkel körülvették, kiderült, hogy igenis az elhunyt gyerek hangját hallja állandóan.”
(Tehát a hallucinációk valóságosak. El sem tudom mondani, milyen óriási jelentőségű ez a felismerés. A napilapoknak a címoldalon kellene világgá röpíteni ezt a hírt. Hiszen akkor az elmebetegek egy része nem is beteg. Csupán túlérzékeny. Egy Nyomkeresőt felülmúló hallása van, és amit hall, az valóságos. Csupán az teszi beteggé ezt az embert, hogy nem bírja elviselni azt, amit hall. )
Szellemhangok kutatása
Ezzel a témával már Edison is foglalkozott, amikor a Fonográfot feltalálta. De az ő eszközei még elégtelenek voltak. Viszont amikor az első elektronikus magnetofonok, erősítők megszülettek, egyre többen botlottak bele abba a jelenségbe, hogy meghalt emberek hangját hallották vissza a felvételekről, sőt ezekkel a hangokkal beszélgetni lehetett, válaszoltak a kérdésekre. Ezzel megszületett az Ouija-táblák elektronikus változata.
Idehaza erről a témáról egy mukk hangot nem lehetett hallani, de pl. a németek és az osztrákok behatóan foglalkoztak vele, és sok ezer óra hanganyag gyűlt össze. Ennyi bizonyíték hallatán még a legszkeptikusabb tudósoknak is meg kellene hajolniuk, de persze nem ez a helyzet. Váltig tagadnak, cáfolnak és ignorálnak. Hát ha valóban létezik olyan készülék, mellyel élő kapcsolat létesíthető a szellemekkel, akkor ez korunk legnagyobb tudományos és metafizikus felfedezése. Minimum Nobel-díj jár érte! Nagyobb jelentőségű mint a televízió, vagy a telefon. Hiszen alapjaiban változtatja meg a világnézetünket. (már persze azok világnézetét, akik eddig a materialista világképet vallották magukénak és úgy hitték, hogy az anyagi világon kívül nincs semmi, se szellem, se lélek, se semmi, ami túlélheti a test halálát. Akik eddig is hittek a spiritualitásban, azoknak a szellemhangok nem jelentenek újdonságot).
Azt hiszem, a hagyományos pszichiátriának is szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a skizofrénia nem betegség, hanem felfokozott érzékenység, és a hallucinációk valóságosak, legalább annyira, mint az érzékek által közvetített benyomások, észleletek. Ha valaki attól szenved, mert a világ is szenved, akkor nem az illető a beteg, hanem a világ. Nem őt kell diliházba csukni, hanem a világot kell megjavítani.
A világ megjobbítását viszont nem várhatjuk el olyanoktól, akik süketek és érzéketlenek a világ jajszavára, és kábultan menetelnek a saját kis önző céljaik szabta pályán. Csak olyanok segíthetnek, akik hallják, látják, érzik és tapintják a világ baját, és nem képesek ezt tartósan elviselni. Akiket a hagyományos orvoslás hülyére drogoz, hogy ne hallják azt, amit nem hallani nem lehet. Mert már az ajtónkon dörömbölnek a változások!
Igen, a skizofrének lehetnek a legfőbb segítőink, ők a detektorok, ők érzik meg először a közelgő bajt. A nemrégiben pusztító szökőár idején sokszáz ember menekült meg úgy, hogy valaki megérezte a katasztrófát és időben szólt, riasztott mindenkit. Egyre süketebb, egyre eltompultabb világunkban kell valaki, aki megérzi a bajt, és időben szól, és hisznek neki.
Ma, amikor már mindenki farkast kiált, valahogy nem akarják az emberek meghallani a figyelmeztetést. Könnyebb aztán utólag bűnbakot keresni. Azért a fél világot nem dughatjuk diliházba, csak mert szokatlan dolgokat tapasztalnak, idegenekkel találkoznak, vagy éppen eltérítik őket. Valami alapvető paradigmaváltásra van szükség. Hinnünk kell azoknak az embereknek is, akik szélsőséges, extrém dolgokat élnek át, mert ők az élő tanúk. Jézusnak csak 12 tanítványa volt, de ma a fél világ keresztény. Lehet, hogy eljön az az idő is, amikor az ufójelenségek is megszokottá válnak, és akkor végre megtörténhet a hivatalos kapcsolatfelvétel is az idegenekkel. Egy új világ születik, és végre megnyílik az út a csillagok felé.
Kristóf Miklós írása
