Talán hallottuk már annak a tábornoknak a történetét, aki egy vietnámi koncentrációs tábor foglyaként, ép elméjét megőrzendő, gondolatban mindennap elképzelte, hogy egy bizonyos golfpályán gyakorol, majd mikor kiszabadult és hazatért, tökéletes ütéssel ünnepelhette meg szabadságát.
Vagy ott van a szovjet emberi jogi aktivista, Anatolij Scsaranszkij, későbbi nevén Natan Sharansky, aki több mint kilenc évet töltött bebörtönözve a Szovjetunióban, miután hamisan vádolták meg azzal, hogy kémkedett az Egyesült Államoknak az 1970-es években.
Sharansky – aki börtönbüntetéséből 400 napot kicsi, elsötétített, jéghideg büntetőzárkában töltött – mindennap sakkozott magával gondolatban, fejben tartva minden egyes bábu pozícióját. Ily módon Sharansky meg tudta őrízni számos idegi áramkörét (amihez normál esetben külső ingerekre van szükség, hogy ne szenvedjenek kárt.)
Szabadulása után Izraelbe emigrált, és idővel miniszterré is kinevezték. Amikor 1996-ban a sakkvilágbajnok Garry Kaszparov Izraelbe látogatott és szimultánt játszott 25 helyi izraelivel, Sharansky legyőzte őt.
Aaron Rodgers, a Green Bay Packers hátvédje szintén gyakran előre elképzeli a taktikát a fejében, majd rendkívül pontosan végrehajtja az amerikaifutball-pályán. A Packers 2011-es Super Bowl győzelméhez vezető úton egy rájátszás során a hatodik helyen kiemelt Packers 48:21 arányban nyert az első helyen kiemelt Atlanta Falcons ellen. A meccsen Rodgers 36 passzából 31 sikerült (ez 86,1 százalék), ami a valaha volt ötödik legjobb eredmény a rájátszások történetében.
„Hatodikban egy edző megtanította nekünk, hogy milyen fontos a vizualizáció” – mondta Rodgers a USA Today sportriporterének.
„Ha meetingen vagyok, filmet nézek, vagy ágyban fekszem elalvás előtt, mindig elképzelem a taktikát. Egy csomó figurát, amiket a meccseken láthattak, előre vizualizáltam. Például a kanapén fekve elképzeltem, ahogy megcsinálom.”
Rodgers ugyanezen a meccsen arra is képes volt, hogy három veszélyes szerelést elhárítson, amiről később azt mondta: „A legtöbb ilyet előre elképzelem, mielőtt megcsinálom.”
Számtalan további profi sportoló is hihetetlen sikerrel alkalmazta a mentális gyakorlás technikáját, többek között Tiger Woods a golfban, Michael Jordan, Larry Bird és Jerry West a kosárlabdában, vagy éppen Roy Halladay a baseballban.
A golfbajnok Jack Nicklaus így ír a Golf My Way (Én így golfozom) című könyvében:
„Soha nem ütök úgy, még edzésen sem, hogy előtte ne lenne egy tűéles kép róla a fejemben. Olyan, mint egy színes film. Először is „látom” a labdát ott, ahová juttatni szeretném, ahogy szép fehéren csücsül ott a smaragdzöld fűben. A jelenet ezután gyorsan vált, és máris „látom” a labdát, ahogy eljut erre a helyre: az útját, a röppályáját, a formáját, sőt, még azt is, ahogyan földet ér. Aztán mintegy elsötétedik a kép, majd a következő jelenetben azt látom, hogy meglengetem az ütőt, és az eddig látott képeket a valóságba ütöm. Csak miután lement ez az egyszemélyes hollywoodi rövidfilm a fejemben, választom ki az ütőt és lépek oda a labdához.”
Ahogyan a fenti példákból is látható (és rengeteg hasonlót találunk még), számos bizonyíték szól amellett, hogy a mentális felkészülés rendkívül hatékonyan segíti a fizikális készségek fejlesztését minimális fizikai gyakorlás mellett.
Jim Carrey, a népszerű kanadai színész és humorista csodálatos történeteket mesél arról, hogy mit csinált, amikor feltörekvő színészként Los Angelesbe érkezett az 1980-as évek végén, és munkát keresett. Egy darab papírra írt egy pár soros megerősítést, amelyben megfogalmazta, hogy hogyan ismerkedik meg a megfelelő emberekkel, hogyan kapja meg a neki megfelelő filmszerepeket, hogyan kerül be egy jó film színészgárdájába, hogyan válik sikeressé, és hogyan tesz hozzá valami értékeset a világhoz.
Minden este felment a Mullholland Drive-on a hollywoodi hegyekbe, hátradőlt nyitott tetejű kocsijában, és fenézett az égre. Emlékezetébe idézte és felmondta magának azt a pár sort, miközben elképzelte, hogy amit leír, az maga az élő valóság.
Addig nem hajtott vissza a városba, amíg úgy nem érezte, hogy már valósággal az a személy, akinek elképzeli magát. Még egy 10 milliós csekket is írt magának, amin a szolgáltatás megnevezéseként a „színészi munkavégzés” szerepelt „1995, hálaadás” dátummal. Évekig a tárcájában hordta ezt a csekket.
1994-ben végül kijött az a három film, amelyeknek hála Carrey-ből sztár lett. Először az Ace Ventura: Állati nyomozó februárban, majd A maszk júliusban. A decemberben mozikba kerülő harmadik filmjéért, a Dumb és Dumber – Dilibogyók című alkotásért meg is kapta a pontosan 10 millió dolláross csekket. Pontosan azt teremtette meg, amit elképzelt magának.
Ezekben az emberekben az a közös, hogy kizárták a külső környezetet, felülemelkedtek a testükön, és túlléptek az időn annak érdekében, hogy jelentős neurológiai változásokat érjenek el önmagukon belül.
Amikor megmutatkoztak a világ előtt, már képesek voltak arra, hogy elméjük és testük együttműködjön, és létre tudták hozni az anyagi világban is mindazt, amit először a mentális síkon képzeltek el.
