A varázsvessző tudománya

Varázsvesszőt elsősorban Kínában és Egyiptomban használtak legkorábban. Az Ótestamentumnak az a része, ahol Mózes vizet fakaszt a pusztaságban egy bottal megérintett sziklából, feltehetően szintén a varázsvesszőre utal.

A varázsvessző mogyoróból vagy fűzfából készült Y-alakú ág, mely felerősíti az azt használó ember kézizmainak ösztönös mozdulatait, amikor lelőhely közelébe ér.

A kutató kezeit felfelé fordítva, az Y-szár egy-egy végét fogja úgy, hogy az egyenes szár előre néz. Az első telérkeresők, akik eredményeiket dokumentálták, a varázsvesszővel kereső forráskutatók a középkori Szászország német szénbányászai voltak.

Az egyik legrégibb ismert leírás a fémet kereső varázsvesszős emberről egy XVI. századi bányászati értekezésben, a De re metallicában olvasható, mely a német ásványtudós, Gregorius Agricola tollából származik. A varázsvesszős kutatás mibenlétére máig sincs teljes értékű magyarázat.

Elképzelhető, hogy a varázsvesszős vízkutatásnál természetes jelenségéről van szó, de azt már nehezebb megmagyarázni, milyen módon tesz különbséget a varázsvessző például a különböző fémek között.

Hirdetés

varazsvesszo02

Márpedig Beausoleil bárónő egy lelkes francia, ,,varázsvesszős”, arról számolt be 1604-ben, hogy arany ezüst, réz, ólom, és vasbányák helyét sikerült elképesztő pontossággal meghatároznia. Valószínűnek látszik, hogy Jacqes Ayamar valamiféle természetfeletti képesség segítségével bukkant a gyilkosok nyomára, és hogy a bagutteje csupán a belőle áradó “bűvös erő” eszköze volt.

Különleges képességek?

Agricola szerint az a tény, hogy az ágvilla egyesek kezében mozog, másokéban meg nem, valamiféle személyhez kötött különös képességnek tulajdonítható. A vesszősök általában elhatárolják magukat mindenféle természetfelettitől. Azt állítják, hogy szakértelmüknek tudományos alapja van, ám ezt mindeddig nem tudták bizonyítani.

Amikor 1981-ben Paul Sevigny, az Amerikai Varázsvessző Társaság alelnökének képességeit vetették alapos vizsgálat alá, ő csupán véletlenen alapuló eredményeket ért el, de kitartott amellett, hogy ha a valóságban és nem kísérleti körülmények között kellett volna vizet találnia, akkor azt bizonyosan meg is találja. Nincs bizonyíték rá, hogy a varázsvesszősök netán valami megmagyarázhatatlan hatodik érzékkel rendelkeznének, vagy, hogy hiperérzékenységük révén képesek észlelni bizonyos geoelektrikus jelenségeket.

Az azonban mindenképpen tény, hogy több ízben is vitathatatlanul eredménnyel járnak – így manapság a varázsvesszős tudománya tiszteletre méltó foglalkozás. Azon kívül, hogy vizet és fémet találtak, bűntényeket segítettek megoldani, olajat fedeztek fel különféle bányák helyét jelölték ki, sőt háborús zónákban megtalálták a csapdákat is!