A szívcsakra jelentősége és tulajdonságai

A szivcsakra (anáhata) uralja szervezetünkben a szivet es a tüdőt. Elengedhetetlen testünk anyagi energiaellátásához, lelkünket pedig szeretettel táplálja. Ha a szeretetre hagyatkozunk, ezzel célt és értelmet adunk életünknek. Hozzáköt minket az önvalóhoz, amely maga a szeretet.

Földi síkon ez annyit tesz, hogy egész mivoltunkat betölti a szeretet, jóság és tisztelet. Aki szabadon és feltétel nélkül osztja szeretetét, s így is fogadja, ami feléje áramlik, az előtt új világot nyit meg a belső fejlődés és a gyógyulás.

A szívcsakra kora gyermekkorban részlegesen nyitva van, s akkor zárul be, amikor felnövekedve kultúránk lélektelen termékeivé válunk. Ha valaki zsenge éveiben nélkülözte a szeretetet, annak nehéz lesz megnyitnia a szívét. Huszonnyolc éves kor körül a szívcsakra kitágulásra törekszik, mert szeretetre áhítozik.

Bizonyos tapasztalok előmozdítják ezt a kivirágzást: kapcsolatokat kötünk, gyermekeink születnek, megpróbáljuk jobban szeretni Önmagunkat. Ebben az életkorban a szív készen áll az igazi, érett szeretetre, az önszeretetre és a felebaráti szeretetre egyaránt.

Aki útját állja ennek a természetes folyamatnak, az akadályozza az egészséges fejlődést. A nemiség, hatalom és pénz vonzereje eltörpül a szív örömeihez képest. Ez az erőközpont tartós szeretetre ösztönöz futó vonzalmak helyett. A szívkcsakra jellemzői a lelki béke, a szeretet, a közösség- és testvériségérzés, továbbá a vidámság. Mindez az élet szeretetéről és a dolgok szentségének átható tudatáról tanúskodik. A szívet a vidámság és a gyönyörködés élteti, s a nyíltság, az élmények megosztása, az emberi érintés valamint a kapcsolatok bontakoztatják ki.

Ezzel szemben összeszűkül, ha fájdalom, veszteség vagy lelki sérülés éri. Aki éltető energiával táplálja a szívét, az meglátja a szeretetreméltóságot az emberekben és a vidámságot az életben. A szívcsakra üzenete, hogy fogadjuk el az élet egészének alapvető egységét. Szeretetünkkel életörömöt sugárzunk magunkból. A nyitott szívcsakráról környezetünk a melegség, a gyöngédség és az emberi vonzalmak formájában szerez tudomást. Törekedjünk hát szívbéli kapcsolatokra másokkal.

A szívcsakra jellemzői

• Helye: a mellkas közepe
• Fogékony életkor: 21-28 év
• Alakja: félhold
• Belső elválasztású mirigyek: csecsemőmirigy
• Szin: a szív védelmezője zöld, maga a szív rózsaszín vagy aranyló
• Hangjegy: F hang
• Zenei műfaj: kórusmű
•   Elem: levegő
• Hatókör: a jó, a szeretetteljeség és a figyelmesség szem előtt tartása
• Érzékszervi tapasztalat: tapintás
•  Illóolajok: rózsa, szegfű, gyöngyvirág
• Kristályok: rózsakvarc, gyémánt, peridot
• Kedvező archetípus: szerető
• Kedvezőtlen archetípus: színész/színésznő
• Angyali jelenlét: Rafael arkangyal

• Uralkodó égitestek: Vénusz, Nap
• Asztrológiai jegyek: Mérleg, Bika
• Fémek: réz, arany
• Helye a földtekén: Spanyolország
• Mitológiai állat: őz
• Növény: gyűszűvirág, rózsa, szegfű, liliom
• Jellemzői: közösségtudat, a testvériség átélése, szeretet, béke, lelki tisztaság és ártatlanság
• Teendő: a szeretetet helyezni az élet középpontjába
• Fizikai tevékenység: jóga, masszázs, kézrátételes gyógyítás, séta, tánc
• Szellemi tevékenység: megtanulni szeretni előbb önmagunkat, majd másokat; ima, gyógyítás, éneklés, vidám mulatozás

A szívcsakra archetípusai

KEDVEZŐ: szerető

Olyan valaki, aki a szívére hallgat. Feltétel nélkül szeret, s emberi melegségével és elfogadásával begyógyítja mások lelki sebeit. Jóságot áraszt maga körül, s őszintén szivélyes és kedves. Szeretete – melyet az egész világgal megoszt – mindenkit befogad, és egyesíti a kirekesztetteket. Tudja, hogy a szeretet maga az élet. Aki közelebbről megismerkedik ezzel az archetípussal, annak egyszer és mindenkorra megváltozik az élete.

KEDVEZŐTLEN: szinész/színésznő

Olyan ember, aki feltételekhez köti a szeretetét. Előírja magának, hogyan és kiket szerethet. Megvonja a szeretetét attól, aki kívül esik ezen a körön. Ugyanolyan korlátozottan szeret, ahogyan hozzá is viszonyultak, elitélve és birálgatva mindazt, ami nem felel meg az elvárásainak. Érzelemnyilvánitásában inkább az utánzás vezérli, mint az őszinte érzelmek. Kapcsolatai gyakran kiüresednek, mivel nem tanulta meg, hogy szívében örizze a szeretetet.

A szívcsakra hatásai

A szívcsakra az átfogó, mély gyógyulás letéteményese. A misztikusok szerint itt lakozik mindannyiunkban Isten. Felnövekedve arra vágyunk, hogy mindennel szívbéli kapcsolatot alakítsunk ki. Mindez a közösség és az összetartozás érzésével ajándékoz meg minket, s segítségünkre van, hogy megosszuk másokkal, ami bennünk a legjobb.

A szív megszenvedi az elválást és az elszigeteltséget. A megbocsátás, az ima és a meditáció gyógyítja meg, és az a határozott szándék, hogy megszabaduljunk régi sérelmeink terhétől, amelyek állandósítják bennünk magányosságunk iIlúzióját.

Ha egyszer az alacsonyabb rendű csakrákon túllépve a szív birodalmába érkezünk, ott csupán egységre találunk. A hatalom, a sze*ualitás és a pénz többé nem ajz fel minket, s nem táplálja érzéseinket. A szeretet, a közösségérzés és a belső béke örömöt és derűt szül. A szeretetet gátló akadályok megszüntetése már magában is szeretetet, mindenekelőtt önszeretetet igényel.

Fel kell ismernünk, hogy itt az ideje szeretettel megtöltenünk a szívünket, s megszabadulnunk minden kisebbségi érzéstől és hiánytudattól. A szív legmélyebb bugyráig úgy hatolhatunk el, ha valóban tudjuk, hogy akik vagyunk és amit cselekszünk, az önmagában is szeretet.

E téren nincs megosztottság. Szívünk összekapcsol minket az isteni jósággal. Az erős szív feledni tudja e régi sérelmeket, örömöt talál a pillanatban, s azért lép ki a világba, hogy jobb hellyé tegye azt. A szeretet felé vezető utunk könnyeddé és derűlátóvá lesz. Ilyenkor rnegnyílunk a számunkra lehetséges legfőbb jó előtt.

A nagy szatguru, Srí H. W. L Poonja mondja, hogy spirituális leckénk igazi valónk szeretete. Nyitott szívvel elfogadjuk önmagunkat és embertársainkat, hisz mindannyiunkra egyként rásugárzik az isteni kegyelem.

A szív különleges képessége, hogy emlékezni tud a szeretetre. Soha nem felejti el a kedvesség, a barátság vagy a szeretet megnyilvánulásait. Ha nem kapjuk meg ezt külső forrásból, akkor lelki leckénk az, hogy mindezt magunknak adjuk meg. Amikor gondolataink lehorgonyoznak az ártalmas, kártékony és kellemetlen hatások mellett, mindez elszívja a szívtől azt, amire túléléséhez szüksége van.

Szívűnk csak a jóra és a szépre szeret emlékezni, s a jelenben kívánja megtapasztalni a szeretetet. Gondolkodásunk természeténél fogva megosztó, és a kettősség illúziójában él. A szív ezzel szemben egységbe foglal, összefonja a szeretet szálait, akár a hozzánk legközelebb állóktól, akár vadidegenek kedvességéből származnak.

A szív erénye a fogékonyság, hogy a szeretet megnyilvánulhasson a világban. Szívünket belső béke táplálja, s életeleme a boldogság és állandóság. Fontos, hogy csöndesen elidőzzünk a természetben vagy jó emberek társaságában; ezzel is tápláljuk szívünket.

Olvassunk emelkedett gondolkodásra serkentő könyveket, nevessünk és játsszunk. Ha dalra fakasztjuk szívünket, ezzel megerősítjük és élettel töltjük fel. A nyitott szív ugyanannyit ad, mint amennyit elfogad. Aki képes meglátni a jót, és megbocsátani a múltat, az megújítja sebesült szívét. Mindez segít visszanyemi azt az energiát, amelyet érzelmeink elfojtásába öltünk. A megbékélés felé vezető minden egyes lépés életerőt szabadít fel, amelyet alkotó módon kamatoztathatunk. A megbékélés azt jelenti, hogy a múltat feledve a jelenbe helyezkedünk.

A szívcsakra két egymástól elkülönülő öszszetevőből áll. A szív védelmezője anatómiailag a szívburoknak (a szívet körülvevő kettős falú zsáknak) felel meg, s szerepe, hogy külső támadásoktól óvja szívünket. Távol tartja a szív tisztaságától a kéretlen bírálatokat, borús gondolatokat és a szennyes szándékokat.

Erős védelmezőre talál az a szív, amelynek tulajdonosa fáradhatatlanul szereti önnön igaz valóját. Mindez egészséges határok kijelölésében tükröződik, továbbá annak felismerésében, kik vagyunk, és mi szolgálja legfőbb javunkat. Ugyancsak a szívet táplálja a természet, az állatok, a gyermekek és az idősek szeretete.

Ha szeretjük saját életünket, embertársainkat, s megosztjuk ezt a fényt másokkal, ezzel meggyógyítjuk a világot. A szívcsakra második összetevője a szív a maga makulátlan ártatlanságában és tökélyében. Ez a Szentlélek örök lakhelye valamennyiünkben. Ha megismerjük mindazt a mélységet, tisztaságot és szépséget, amellyel mindannyiunkat megajándékoz az isteni kegyelem, ezzel is ráébredünk milyen felbecsülhetetlen értékű gyémánt rejtőzik minden egyes szívben.

Ahhoz, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat a szeretet és tisztaság eme lakhelyével, az isteni gondviselés iránti bizalom szükséges, függetlenül attól, hogyan határozzuk meg azt a végtelen értelmet. amely lelkünket irányítja. Ha önmagunkon kivül keressük Istent, elóbb-utóbb visszakanyarodunk oda, ahonnan elindultunk, saját szívünkhöz.

Hogyan érjük el a szívcsakrát?

Minden gyógyulás alapja a szív rneggyógyítása, hogy ismét tudjon szeretni. Valamennyiünknek szükségünk van szeretetre, hiszen ez létünk lényege. Amikor a fájdalmas sebek elzárják az utat a szeretet elől, elengedhetetlen, hogy új életre keltsük a szívet. A felismerés, hogy valójában szeretet vagyunk, enyhíti a visszautasitás vagy a veszteség fájdalmát.

A felébredt sziv azokkal is együtt érez, akik nem képesek azt a szeretetet tanúsítani, amelyre ő vágyik A spirituális megvilágosodás annak tudata, hogy szeretet vagyunk. A külvilágban valódi természetünk tükörképét keressük. Ha tudjuk, hogy egyek vagyunk a szeretettel, akkor az utat talál majd életünkbe. A szívcsakrát eltömitő borús érzéseket elhessegetve megnyitjuk ezt az energiacsatornát a szeretet számára, amely igy előbb-utóbb ránk talál.

Minden gyógyulás elsődleges feltétele, hogy szeressük önmagunkat. A szív sebeit úgy gyógyíthatjuk be, ha igent mondunk önnön szeretni tudásunkra és az élet teljességére. Ilyen alapállásból szabadságunkban áll másokat szeretni, s olyan emberi kapcsolatokat ápolni, amelyek éltető táplálékul szolgálnak szívünknek.

Ha nem értjük meg, hogy nem velünk van a baj, hanem azokkal, akik képtelenek szeretni, akkor alighanem megkeményitjük a szívünket, és védőburkot növesztünk köré. Fordítsuk figyelmünket inkább azok felé, akik szívük szavát követik, és helyet adnak a szeretetnek az életükben.

Valamennyien jogot formálhatunk arra a szeretetre, amelyre szükségünk van, ám ha feltételekhez kötjük a szeretetünket, s szabályokkal bástyázzuk körül magunkat, soha nem ismerjük meg a mély szeretet mámoros boldogságát. Pedig ott van mindenütt: a természetben, a növényekben és az állatokban, valójában minden talpalatnyi helyen, csupáncsak szívünket kell rnegnyitntink, hogy áterezzük. A szeretet természeténél fogva feltétel nélküli, korlátlan és szabad.

A szív öngyógyító képessége szintén a szeretet erejéről beszél. Ha szeretjük önmagunkat, teremtőnket és az életet, az események csodálatos módon jóra fordulnak, A szeretet erejébe vetett hit a legnagyobb nehézségeken is átsegített már sokakat, akik ebből merítenek erőt és küzdeni tudást a viszontagságos időkben.

A gyógyulás jórészt annak elfogadása, hegy méltók vagyunk a szeretetre, az emberekére és Istenére egyaránt. Akkor látjuk be, mennyire nekünk kedvez a gondviselés, ha észrevesszük a minket mindenfelől körülvevő szeretetet, amely létünk alapszövetét alkotja. Amikor megadjuk magunkat a szeretetnek, szabad kezet adunk a végső valóságnak, hogy átsegítsen a gondokon.

A szívcsakra meditációja

A szívcsakra meditaciója két részre oszlik. Először kitapasztaljuk a szív védelmezőjének természetét, amely pajzsként óv a rossztól. Jellemzői a szeretet, a vidámság, a közösségtudat, a testvériségérzés és a béke. Áthatolhatatlan pajzsként védelmez a viszontagságokkal szemben, melyekkel életünk során szembekerülünk.

Kövessük a meditáció utasításait, így erős és ellenálló burkot növeszthetünk szívünk köré. Ha sérülékenyek és a kelletténél érzékenyebbek vagyunk a külső hatásokkal szemben, a rendszeres meditáció megerősíti majd a szív őrzőjét, amely szívünk tisztasága és ártatlansága felett is őrködik.

A meditáció második része magára a szívre összpontosít, amely mindig tiszta és ártatlan. Ha időt szánunk szívünk mélységeinek megismerésére, ezzel a spiritualitás birodalma előtt is megnyílunk.

Adományozzunk könnyedséget a szívnek, önmagunknak pedig annyi pihenést és örömöt, amennyi csak módunkban áll. Telepedjünk le egyenes háttal. Vegyünk néhány mély lélegzetet, és lazuljunk el.

Állkapcsunkat lazítsuk el, a nyelvünket is engedjük el a szájüregben. Pihentessük a szemünket, amely most visszahúzódik a szemüregbe. Ha bármelyik testtájon feszültséget érzékelünk, lélegezzünk be a szóban forgó testrészbe, és utasítsuk, hogy lazuljon el.

Amikor már oldottak és elengedettek vagyunk, képzeljünk magunk elé egy zöld félholdat, amely válltól vállig ér a mellkas felső részén. Növeljük meg ezt a formát, s fessük be élénkebb zölddel. Ez a szív védelmezője, amely biztos rév a gyöngéd és tiszta szív számára.

Megnagyobbíthatjuk ezt az őrzőt, ha megerősítjük magunkban a szeretet, a béke, a közösség, a testvériség és a derü érzését. Képzeljünk magunk elé olyan természeti képet, amelyen csupa-csupa szépség vesz körül bennünket.

ldőzzünk el itt, mígnem továbbmenni támad kedvünk. Élvezzük a természet békéjét és gyógyerejét, amely a szépségéből fakad. E kép kiszínezése közben érezzük magunkat biztonságban, és éljük át, hogy nekünk semmi nem árthat. Érzékeljük szívünket, amelyet rózsaszínnek vagy aranysárgának láthatunk, s hagyjuk kitágulni, miközben egész lényünket betölti az isteni kegyelem a maga értékes energiájával.

Talán egész lényünk könnyűvé válik. Erősnek és ellenállónak tudjuk magunkat, hisz elég szeretet gyűlt fel a szívünkben a világ meggyógyitására. Isten a szív barlangjában lakozik. Pihenjünk csöndben, s érezzük át, hogy ez a kapcsolat örökre szól.

Tudatosítsuk magunkban, hogy mindenkor szeretetben, útmutatásban és védelemben lesz részünk. Hagyjuk ott szelíden énünket ennek a barlangnak a küszöbén, s egyedül tudatunk lépjen be falai közé. Odabent lássuk, amint belső lényegünk gyémántja felragyog, fénnyel árasztva el a szív belsejét.

Ez a sziporkázó gyémánt nem más, mint az önvaló világossága. Az a részünk ez, amelyik örök, s amely Isten szíve az emberben. Túl van időn és téren, minden külső formán és körülményen. Egyszerűen csak létezik. Rágondolva éljük át, hogy ez a belső kapcsolat soha nem szűnik meg, bármikor hozzáférhetünk. Íme, ez minden szeretet, fényesség és jóság forrása. Ebből állunk.

Mielőtt kijövünk a meditációból, pecsételjük le a szívcsakrát fénykörbe foglalt fénykereszttel, mely a szív üregeibe zárja az energiát, ezért gyógyulást hoz. Szánjunk rá időt, amíg visszatérünk a mindennapi valóságba. Nézzük meg magunkat a tükörben. Látni fogjuk, hogy valóban az a szeretet sugárzik az arcunkról, amely eltölt minket. Vigyük ki a világba szelídségünket, s engedjük, hogy a fénye visszahulljon ránk. Hatalmunkban áll, hogy mindent megáldjunk, és jót kívánjunk nekik.

A szívcsakra kristályai

RÓZSAKVARC

Ez a féldrágakő a szeretet megtestesítője. Úgy tartják, hogy együtt rezeg a szívcsakra energiájával. Színe enyhíti a szív feszültségeit, s a szeretet rezgéseivel ajándékozza meg mindazokat, akik viselik vagy magukkal hordozzák. Szobánkba helyezve jótékony és szeretetteljes energiát sugároz magából.

GYÉMÁNT

Minden ékkövek legértékesebbike a hűség, az állhatatosság és az isteni szeretet foglalata. Az isteni szeretet örök igazságait hordozza. Jeggyűrűként a nem múló, örök szerelmet és elkötelezettséget jelképezi.

PERIDOT

Ez a féldrágakő a zsenge tavaszi hajtások energiáit közvetíti, elkeverve a sárga önösségét a zöld kiegyensúlyozottságával, nyugalmával és egységtudatával. Begyógyítja a sérült önérzetet, önbizalmat és önszeretet ébreszt.