A saját diagnózisodban és jóslatodban higgy!

0Shares
0 0

Ha egy orvos negatív prognózist jósol a statisztikákat figyelembe véve, feltehetőleg nemcsak a páciensnek árt azzal, hogy egy kedvezőtlen kimenetel felé tereli a gondolatait, hanem a reménytől is megfosztja.

Nem etikátlanabb borúlátónak lenni, és elvenni valakitől a reményt, mint elmondani neki az igazságot, és felhívni a figyelmét a benne rejlő pozitív potenciálra, a lehetőségeire, és a spontán és sikeres gyógyulásokra?

A tudomány újra és újra bebizonyítja, hogy a hitünk és az elvárásaink hatással vannak a biológiánkra. A tudomány azt is megmutatta, hogy egy orvos lelkesedése vagy a kezelésbe, illetve a beteg felépülésébe vetett hite befolyásolja a végkifejletet, mert a páciens hite az orvos hitén múlik és ahhoz kapcsolódik.

Dr. Michael Beckwith

“Túl sok hatalmat adunk a fehér köpenyes emberek kezébe. Emlékszem, hogy egyszer bejött hozzám valaki, és sírt, mert szörnyű diagnózist és prognózist kapott, és az orvos ezt meg azt mondta neki. Azt mondtam neki, hogy mindjárt visszajövök, majd kimentem, felvettem egy fehér köpenyt, amin egy kártya is volt, rajta a nevemmel: Dr. Michael Beckwith.

Visszamentem, és azt mondtam: “Dr. Michael Beckwith vagyok, és szeretném, ha tudná, hogy jobbra fog fordulni az állapota. Számtalan lehetősége van a változtatásra, és arra, hogy felhagyjon a rossz szokásaival, és megfigyelje a testében bekövetkezett változásokat.” Aztán adtam neki egy vényköteles tablettát, és azt mondtam: “Azt akarom, hogy ezt mindennap elmondja magának, és azt akarom, hogy ezt mindennap bevegye. Jöjjön vissza egy hónap múlva, és mondja el, hogy érzi magát.”

A páciens abbahagyta a sírást, és nevetni kezdett, mert belátta, hogy kiadta a hatalmat a kezéből. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell orvoshoz menned, vagy követni a tanácsait. Ha azonban egy külső hatalomnak adod át magad, kétszeresen is áldozattá válsz. Egyrészt a körülmények és a diagnózis áldozatává, másrészt egy hatalommal rendelkező személy áldozatává, aki megmondja neked, mi fog történni az életedben.”

Dr. Deepak Chopra

“Rendben, a diagnózist hidd el, és tegyél ellene valamit, a jóslatot azonban ne. A jóslat olyasvalami, amikor az orvos azt mondja neked, hogy “már csak három hónapod van hátra”, vagy hogy “az emberek 60 százaléka hat hónapon belül meghal ebben a betegségben”.

Ez olyan, mintha az alapján mondanánk meg, hány fok van most, hogy megnézzük az éves átlaghőmérsékletet. Ha New Yorkban 23,8 Celsius-fok az átlaghőmérséklet, az semmit sem árul el arról, hány fok van most, ebben a pillanatban. Nincs összefüggés a kettő között. Ha senki sem jósolhatja meg, mi fog történni veled, miért is ne választanád a legjobb jóslatot?

Másodszor pedig, ne feledkezz meg arról a tényről, hogy jelenlegi tudásunk szerint a betegséget okozó génmutációknak csak 5 százaléka teljes mértékben penetráns, ami azt jelenti, hogy az esetek 95 százalékában lehet tenni azért, hogy megváltoztassuk a betegség kimenetelét.”

Dr. Kelly Turner

“A statisztikák személytelenek, te azonban egy ember vagy. Senki sem tudja, mire vagy képes, vagy merre tartasz. Ha valaki azt mondja, hogy kevesebb, mint egy százalék esély van arra, hogy valaki felépüljön egy olyan típusú rákból, mint ami neked van, miért ne lennél te az, akivel megtörténik?

Azok az emberek, akikkel a tanulmányom során beszélgettem, mind így reagáltak. Mindegyiknek azt mondták, hogy három hónapjuk van hátra, és ők mind így válaszoltak: “Nos, ha kevesebb, mint egy százalék esélyem van a gyógyulásra, egy év múlva visszajövök, és elmondom önnek, hogy tévedett.”

Imádom ezt a dacot, mert azt jelenti, hogy hajlandó mindent megváltoztatni, és mindent megpróbálni azért, hogy jobban legyen. Nem mindegyikük ugyanúgy gyógyul meg, de hajlandók bármeddig elmenni. Visszatekintenek múltjuk sötét részeire, nem éppen megfelelő étrendjükre és nem kimondottan boldog kapcsolatukra. Hajlandók bármit felülvizsgálni, ami megakadályozza, hogy az immunrendszerük úgy dolgozzon, ahogy kellene. Ha hajlandók elindulni oda, el is fognak jutni.”

Dr. Joe Dispenza

“El sem tudom mondani, hányan hallották azt a vudu átkot, hogy csak hat vagy három hónapjuk maradt hátra. Azt javasolták nekik, hogy rendezzék el a papírjaikat és az ügyeiket, mert nem fognak sokáig élni. Ezek az emberek nem fogadták el, nem hitték el, és nem törődtek bele ezekbe a gondolatokba, és mindenféle előzetes elemzés nélkül átprogramozták vegetatív idegrendszerüket a gyógyulás felé. Azt mondták: “Várjunk csak egy percet. Azt hiszem, változtathatok valamin.”

Sokuk egészen kigyógyult a betegségből, vagy még most, több évvel később is él, és végzi a dolgát. Azt gondolom, az embereknek fontos, hogy visszaadjunk nekik egy kis hatalmat.

Az információ korát éljük, és ebben a korban a közömbösség is egy döntés. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt elmentél az orvoshoz, elmondtad neki, milyen az állapotod, és ő azt mondta: “Erre a kezelésre lesz szüksége.” Az emberek többsége aláírta a papírt a szaggatott vonal fölött, és azt mondta: “Rendben, végigcsinálom a kezelést.”

Térjünk vissza gyorsan a mába, és tegyük fel, hogy valaki megkapja a diagnózisát. Az orvos elmondja neki, milyen kezelési lehetőségei vannak, ő pedig hazamegy, és keresgélni kezd az interneten. Órákon át kutat, és hagyományos és nem hagyományos kezelésekről és módszerekről olvas. Visszamegy az orvoshoz, és azt mondja: “Hé, van egy ötletem. Ezt a terápiát szeretném.” Az orvos vagy azt mondja, hogy nem tud semmit róla, vagy azt, hogy nem hiszi, hogy működni fog. Emberünk ekkor ránéz az orvosára, és azt mondja:

“Itt az ideje, hogy egy új orvost keressek. Olyat akarok találni, aki engem és azt az életmódot is támogatja, amit élni akarok, és tanácsot ad ahhoz, milyen változtatásokat tehetnék.”

Ez ellentmondásnak tűnhet. Azt szoktuk mondani a tanítványainknak, hogy mindig mérni, vizsgálni kell. Más szóval nem a tagadáson van a hangsúly, hanem az információn. Ha magasak az értékeid, és a röntgen is alátámasztja ezt, csináljunk végig három hónapot, és nézzük meg, mire vagy képes. A három hónap elteltével újra megvizsgálunk. Ha nem változik semmi, vagy javulnak az eredmények, tovább folytatjuk, és további új változtatásokat vezetünk be.

Ha rosszabbodik az állapotod, még inkább a radikális kezelés felé kell fordulnod, hogy elérj egy bizonyos szintű változást. Nem gondatlanságról van szó tehát, és nem az információ elhallgatásáról. Csak megnézzük, képes vagy-e bizonyos eredmények elérésére, amiket megvizsgálunk, és kielemzünk.

Fontos, hogy az emberek megértsék, hogy ha meghallanak egy diagnózist, nem kell rögtön kétségbeesniük. Át kell gondolniuk, vannak-e más lehetőségeik, tehetnek-e valamit másképp, hozhatnak-e új döntéseket, feldolgozhatnak-e bizonyos érzelmeket, és felülkerekedhetnek-e korlátolt gondolkodásukon.

Ha képesek megérteni ezt, ha képesek megtenni ezt, személyes változásaiknak köszönhetően sokkal több lehetőség nyílik meg előttük. Ez az, amikor azt látod, hogy csupa varázslatos dolog történik valakinek az életében.”

0Shares
0 0
blank
error: