Dr. Joseph Burkes 1993-ban az Amerikai Közegészségügyi Szövetség (APHA) San Franciscóban rendezett éves találkozójára utazott.
Bár a szakmai konferencia önmagában is izgalmasnak ígérkezett, ám volt valami a városban, ami még inkább érdekelte.
Megtudta ugyanis, hogy a San Francisco-i öböl környékén aktív munkacsoportja van annak a kontaktszemélyeket tömörítő globális hálózatnak, amely akkoriban „Mission Rama”, azaz a Rama-küldetés néven futott.
A szervezet 1974-ben alakult, és egy Sixto Paz Wells nevű fiatalember földönkívüli kapcsolataira fókuszált.
Burkes ottléte alatt több mindent megtudott a csoport munkájáról és eredményeiről, például azt is, hogy a szervezet már több mint 25 ezer személyes találkozást segített elő a nem emberi intelligenciákkal.
Módszereik leginkább a Dr. Steven Greer által fémjelzett CSETI (Center for the Study of Extraterrestrial Intelligence – Földönkívüli Intelligenciát Tanulmányozó Központ) nevű szervetéhez hasonlítottak, melynek 1992 óta Dr. Burkes is tagja volt.
A Rama célja – akárcsak a CSETI-é – nem csupán az ismertlen objektumok megfigyelése volt, hanem egy békés, kétoldalú kapcsolatfelvétel kezdeményezése a földönkívüli civilizációkkal.
A kezdetek – LIMA, PERU 1974. JANUÁR
1974-ben Sixto Paz Wells elsőéves egyetemista volt Limában. Édesapjával már régóta érdeklődtek a paranormális jelenségek iránt, így nagyon megörültek, mikor meghallották, hogy nagyszabású UFO-konfereciát rendeznek a városban.
Az összejövetel egyik programját hatalmas érdeklődés övezte: az előadók olyan telepatikus gyakorlatokat ismertettek, amelyekkel állításuk szerint bárki kapcsolatba léphet a földönkívüliekkel.
Az előadás után Sixto lelkesen gyakorolni kezdte a bemutatott technikákat, remélve, hogy idővel talán ő is üzeneteket kap a földönkívüli testvérektől.
Az első próbálkozások – Oxalc színre lép
1974. január 22-én Sixto otthon tartózkodott édesanyjával és nővérével, és úgy érezte ideje kipróbálni az automatikus írás módszerét.
A fiatalember maga elé készítette a papírt és a tollat, majd egy mélyebb meditációba kezdett. Az első percekben csupán néhány firka született, ám Sixto keze idővel szavakat és mondatokat kezdett lejegyezni.
Az egyetemista szerint mozdulatait ekkor már egy „Oxalc” nevű földönkívüli irányította, aki azt állította, hogy telepatikus üzeneteit egy idegen bázisról küldi, amely a Jupiter Ganymedes nevű holdján található.
Sixto a kísérlet után teljesen össze volt zavarodva. Vajon saját tudatalattija játszott vele, vagy tényleg egy másvilági lénnyel lépett kapcsolatba?
Bár még mindig kételkedett képességeiben, a kapcsolatfelvételi technikák gyakorlását ezután is folytatta.
Mindeközben édesanyja találkozót szervezett otthonukba, hogy ismerőseik is szemtanúi lehessenek az ifjú Sixto szárnypróbálgatásainak.
A próbatétel: Oxalc meggyőzi a kétkedőket
Következő este, a zömében fiatalokból álló közönsége előtt Syxto újból automatikus írásba kezdett. Az üzenet ezúttal még gyorsabban érkezett, mint legutóbb. Oxalc volt az, aki szerette volna bebizonyítani a jelenlévőknek, hogy a papírra vetett sorok nem pusztán Sixto képzeletének termékei.
Azt javasolta a közönségnek, hogy tegyenek fel kérdéseket neki, ő pedig mindegyikre válaszolni fog. Így is történt. Először Sixto barátai tették próbára a barátjukon keresztül megszólaló földönkívülit, és legnagyobb meglepetésükre, kizárólag helyes válaszok érkeztek.
Az egyik szkeptikus néző például arra kérte Oxalcot, hogy nevezze meg annak a könyvnek a címét és íróját, amelyet jelenleg olvas, illetve annak az oldalnak a számát, ahol épp most tart.
A kérdező legnagyobb döbbenetére Oxalc nemcsak ezt a két információt adta meg számára, hanem pontosan leírta, hogy miről szól a könyv.
Bár mindezen események ámulatba ejtették az ott lévőket, nem érték be ennyivel. Szerették volna, ha Oxalc végérvényesen bizonyítja másvilági származását, ezért arra kérték az idegent, hogy nevezzen meg egy helyet és időpontot, ahol sor kerülhet egy tényleges fizikai találkozásra.
A találkozás napja
A csatornázott válasz 1974. február 7-én, este kilenc órára tűzte ki a találkozót, helyszínnek pedig a Limától 60 kilométerre fekvő Chilcát jelölte meg.
Ez a gyönyörű tengerparti hely nemcsak gyógyhatású sós lagúnáiról, mesés homokdűnéiről, hanem UFO-észleléseiről is világszerte híres volt.
Hamarosan elérkezett a nagy nap, Sixto és barátai pedig izgatottan várakoztak a megbeszélt helyen és időben. Este kilenckor egy ezüstös fény bukkant fel az esti égbolton, majd látványosan növekedni kezdett, ahogy közeledett feléjük.
A hatalmas fémesszürke objektum a szemtanúk leírása szerint „korong” vagy „hamburger” alakú volt, felső részén pedig ablakok sorakoztak.
Az UFO Library Magazine beszámolója szerint a tárgy kb. 20-25 méteres magasságban lebegett felettük hangtalanul, majd váratlanul egy erős fénycsóvát bocsátott a földön lévő megfigyelőkre.
Sixto barátai valószínűleg még nem voltak lelkileg felkészülve egy ilyen jelentős eseményre, ezért egy emberként estek pánikba a látottaktól.
Az űrhajó mintegy 15 percig lebegett még felettük, majd lassan forogni kezdett, és a Csendes-óceán felé vette az irányt, lassan eltűnve a riadt fiatalok szeme elől.
Oxalc későbbi üzenetében kitért a szemtanúk reakcióira is, mondván, hogy amennyiben további találkozásokat szeretnének, meg kell tanulniuk kontrollálni az érzelmeiket.
Felkészülés az újabb kapcsolatfelvételre
A rosszul sikerült első kapcsolatfelvételi kísérlet után, Sixto és csapata a perui sivatagba vonultak, hogy olyan meditációs technikákat gyakoroljanak, melyekkel kordában tarthatják félelmeiket.
Egy következő ülés alkalmával Oxalc arra kérte Sixtót, hogy eredeti csapatán kívül senkit ne hozzon magával az újabb összejövetelre. A fiatalember azonban édesapjához is ragaszkodott, ezért jóváhagyatta a földönkívüliekkel, hogy ő is ott lehessen aznap.
Váratlan fiaskó a második találkozón
1974. február 14-én, Sixto és fiatal támogatói ismét Chilca régiójába utaztak, majd 18:45-kor izgatottan várták az első jeleket egy hegycsúcson. Sixto apja közben üzent nekik, hogy később ő is csatlakozik majd hozzájuk.
Alig telt el néhány perc, amikor az egybegyűltek észrevettek egy kb. 150 méter hosszú objektumot a hegyek felett, amely lassan közeledett feléjük.
Idővel Sixto apja is felbukkant autójával az egyik hegyi úton, ám volt egy „kis” bökkenő. A kontakta csapat legnagyobb megdöbbenésére, a férfi magával hozta barátait is, fittyet hányva a földönkívüliekkel kötött korábbi megállapodásra.
Ezek az egyének valamiféle buliként tekintettek arra a magasztos eseményre, amelyre Sixto és társai napokig alázattal készültek. Az újonnan érkezők némelyike már eleve csaprészegen érkezett, autóikból pedig újabb láda sörök kerültek elő.
Hamarosan két kisebb tárgy bukkant elő a gigantikus UFO-ból, majd fokozatos ereszkedésbe kezdtek, s néhány pillanat múlva már a bulicsapat tábora felett lebegtek alig pár méterrel.
Ismét pánik tört ki, a rémült mulatozók asztalokat és székeket borogattak, majd fejvesztve menekültek sátraikba és autóikba, hogy elrejtőzzenek.
A hatalmas tárgy mintha csak reagált volna a lenti eseményekre, komótosan megindult, és faképnél hagyta a riadt megfigyelőket.
A munka folytatódik
Az újabb fiaskó rendkívül tanulságos volt a perui kapcsolattartók számára. Sixto apjának hibáztatása helyett, inkább magukban keresték a kudarc okát, elvégre ők akartak másokat is bevonni a kapcsolatfelvételbe, a földönkívüliek figyelmeztetésének ellenére.
Sixto és társai kitartását jól mutatja, hogy még ezek után sem adták fel. Tovább folytatták a spirituális munkát, a földönkívüliekre pedig kezdtek barátokként, vagy „hermanos mayores”-ként (idősebb testvérek) tekinteni.
A következő kapcsolatfelvételi kísérlet előtt Oxalc azt kérte a kontakta csapattól, hogy létszámukat korlátozzák maximum hét főre, és váltsanak húsmentes étrendre, előtérbe helyezve a gyümölcsöket és a zöldségeket.
Oxalc és a dimenziókapu
1974 júliusának első hetében Sixtóék ismét elutaztak Chilca sivatagos vidékére. Úti céljuk egy „La Mina” (A bánya) nevű hely volt, ami körülbelül 20 percre volt a táborhelyüktől.
Gyalog vágtak neki az útnak a csillagfényes éjszakán, ám Sixto útközben valahogy leszakadt a társairól, és néhány pillanat múlva a megjelelölt helyen találta magát. Teljesen meg volt zavarodva, nem értette, hogyan érhetett ide ilyen gyorsan.
Hirtelen egy különös fény bukkant fel a távolban, Sixto pedig örvendett, hogy társai végre megtalálták. A ragyogás azonban nem a barátok zseblámpája volt, hanem valami egészen más.
Ahogy közeledett felé a fény, egyre nagyobbra nőtt, majd végül egy félhold alakját vette föl, s egy felemelt karú férfi lépett ki belőle.
A rémült Sixto megpróbált elfutni, de valami elemi erejű bénultság kerítette hatalmába. „Kövess” – halotta fejében a rövid és lényegre törő telaptikus üzenetet, majd félelmét legyőzve belépett a ragyogó fénybe.
Sixto egész testét forróság öntötte el, homlokán és nyakán erős nyomást érzett, valamint szédülést és hányingert.
A szokatlan tünetekkel egy időben Sixto légiesen könnyűnek érzékelte testét, és végre szemtől szembe állhatott azzal a lénnyel, akivel eddig csak gondolati úton kommunikált.
Oxalc pont olyan volt, amilyennek elképzelte. Közel két méter magas, vállig érő szőke hajjal és kissé keleties vonásokkal.
A látogató közölte Sixtóval, hogy jelenleg épp egy általuk „Xendrának” nevezett interdimenzionális kapun haladnak keresztül, amely testük atomszerkezetét fényenergiává alakítja. Ezzel a módszerrel hatalmas távolságokat is megtehetnek akár néhány pillanat alatt – magyarázta Oxalc.
A Morlen bolygó és társadalma
Az UFO Library Magazine cikke szerint, mikor Sixto kilépett a portálon, döbbenten tapasztalta, hogy már nem a perui sivatagban vannak. Ehelyett távoli hegyeket látott, amelyek egy átlátszó kupolákból és igluszerű építményekből álló várost öleltek körül.
A Jupiter Ganymedes nevű holdján voltak, melyet a földönkívüliek Morlen bolygónak neveztek. Oxalc elmondta Sixtónak, hogy az itt látható bázist bányászkolóniák építették évezredekkel korábban.
Az idegen azt is elárulta, hogy népe a Rigel csillagrendszerből származik, s mikor megérkeztek a Morlenre, légkörét úgy alakították, hogy ne legyen szükségük űrruhára.
Morlent a Csillagözi Konföderáció égisze alatt működő Vének Tanácsa irányította, amelynek az volt a célja, hogy nagylelkű segítséget nyújtson minden fejlődésben lévő világnak. Közel 1 milliós társadalmuk az idők során nemcsak technikailag, hanem spirituálisan is magas szintre jutott.
A telepesek körülbelül négy órát dolgoztak naponta, bár a fizetést és a pénzhasználatot nem ismerték. Boltok helyett ellátóházak működtek, ahonnan bárki elvihette azt, amire éppen szüksége volt.
A völgyekben zöldségeket és gyümölcsöket termesztettek, amihez egyfajta napenergiát használtak. Növényi kivonatokból készült ételeik kissé semleges ízűek, cserébe viszont testük minden szükségletét kielégítette.
Sixtónak képeket mutatnak a múltjából és a jövőjéből
Körútja végén Sixtót egy furcsa helyre vitték, ahol a múltjából származó emlékeit látta kivetítve. Az egyik ilyen emlék 1966-ból származott. Sixto épp az iskolába igyekezett, amikor hirtelen egy hatalmas árnyék jelent meg előtte az úton, különös hangok kíséretében. A fiú az ijedtségtől teljesen megdermedt, és képtelen volt elmenekülni. Bár akkor még nem értette, mivel találkozott, a kivetített képek világossá tették számára, hogy mindezt, egy földönkívüli űrhajó okozta.
Sixtó elmondta, hogy a morleniek a jövőjét is megmutatták neki a misztikus projektorral. A képeken egy globális kontakta mozgalom vezetőjeként látta magát, aki rendszeresen ad interjúkat a médiának, s akinek a szervezeten belüli széthúzásokkal és intrikákkal is meg kell küzdenie.
Búcsúzóul Oxalc megnyugtatta a férfit, hogy ezekből a képekből csak azokra fog majd emlékezni, amelyek segítik őt jövőbeli küldetésében. Sixto szeme megtelt könnyekkel, ahogy felsejlett előtte a földi civilizáció pozitív jövőképe, s a tudat, hogy munkájával ő is hozzájárulhat majd mindehhez.
A hazatérés
Sixto egyszerre érezte boldognak és kimerültnek magát, miközben belépett az interdimenzionális portálba. Oxalc jóságos arca és a morleni világ lassan elmosódott a szeme előtt, majd néhány pillanat múlva ismét La Minában találta magát.
Sixto Paz Wells úgy érezte, mintha órák teltek volna el távozása óta, ám társai közölték vele, hogy mindössze 15 percre vesztették szem elől.
A csapattagok lassan megnyugodtak, hogy Sixto végre megkerült, ám szerették volna tudni, hogy merre járt az elmúlt negyedórában.
A Morlenről visszatért férfi belekezdett élményei leírásába, megemlítve a Xendrán való utazás élményét, és az idegen világ történetét. Sixto elmondta barátainak, hogy a dimenziókapun való áthaladást két hét múlva saját maguk is megtapasztalhatják majd.
A kontakta csapat ezután az előírt meditációs gyakorlatokkal és szigorú vegetáriánus étrenddel kezdte meg a felkészülést a következő találkozóra.
Találkozás a Vének Tanácsával
A két hét nagyon hamar eltelt, és a csapat hamarosan megjelent a megbeszélt kapcsolattartási helyszínen, azaz La Minában.
Alig telt el egy perc, amikor egy félhold alakú űrhajó jelent meg felettük, jelezvén, hogy beléphetnek a portálba, s kezdődhet az utazás. A hét fiatal így is tett, majd pár másodperccel később egy óriási, kupola alakú előadóteremben találták magukat, ahol a „a 24 Vén” nevű csillagközi tanács ülésezett éppen.
A mennyezetet és a falakat különös, leginkább a keleti írásjelekhez hasonló szimbólumok borították. A székeken különféle földönkívüli fajok képviselői ültek, akik közül nem mindenki rendelkezett humanodid megjelenéssel.
A Vének ezután külön-külön is felszólaltak, majd telepatikus kapcsolatba léptek Sixtóval és csapatával. Az idegenek által megosztott információk számos filozófiai kérdést érintettek, beleértve saját definíciójukat a Teremtőről és a halálról, illetve azon grandíózus tervüket is, amely egy „új emberiség” létrehozását szorgalmazta a Földön.
Az ülés végén a vének arra kérték Sixtót és csapatát, hogy „Rama-küldetés” néven szervezzenek egy globális munkacsoportot, amely végigvezetné az emberiséget egy drámai spirituális átalakuláson.
Hazatérve Sixto és társai hozzáláttak, hogy kiépítsék a kontakta-hálózatot, amelynek első lépése az volt, hogy bővítették a perui csoport létszámát. Az fokoztosan erősödő sajtóvisszhang aztán újabb és újabb aktivistákat vonzott be mind a latin-amerikai, mind pedig az európai csoportokba, így gyarapítva a nemzetközi szervezet létszámát.
Az 1990-es évek elején az alapító Sixto Paz Wells állt a spirituális jellegű híradások középpontjában, ám egyes Rama-aktivisták szerint idővel csökkent a szervezeten belüli jelentősége. Wells állítólag már nem volt olyan hiteles „antenna”, mint korábban, így az eredetihez hasonó földönkívüli üzenetek is elmaradoztak.
Mindehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy Sixtónak a szervezeten belüli harcokkal és cselszövésekkel is meg kellett birkóznia, ami vélhetően kihatással volt eredeti tevékenységére.
A jelen
Sixto Paz Wells manapság is aktív nemzetközi kutatóként, íróként és előadóként. Bár az eredeti Misión Rama szervezetet hivatalosan feloszlatta, szellemi örökségét és tanításait ma is terjeszti különböző csatornákon keresztül.
Eddig több mint 20 spanyol nyelvű könyve látott napvilágot a földönkívüli kapcsolatokról és a spirituális fejlődésről, de az írás mellett rendszeresen tart világ körüli turnékat és konferenciákat is.
Napjainkban a hangsúlyt már kevésbé magára az UFO-jelenségekre, sokkal inkább az emberiség kozmikus tudatosságának felébresztésére és spirituális fejlődésére helyezi.
