A Pollock-ikrek történetére a mai napig sokan a reinkarnáció egyik figyelemreméltó bizonyítékaként tekintenek.
1957. május 5-én két lánytestvér és egy barátjuk az angliai Hexham egyik utcáján sétáltak, amikor egy ittas sofőr felhajtott a járdára és elgázolta őket. John és Florence Pollock két lánya, a 11 éves Joanna és a 6 éves Jacqueline az ütközés következtében azonnal meghaltak, míg barátjuk, Anthony a kórházba szállítás közben hunyt el.
John és Florence, illetve négy fiúgyermekük életében megkezdődött a gyász időszaka, amit csak mélyen vallásos meggyőződésük tudott enyhíteni, mely szerint a lányok halálának isteni célja volt. Főként a családfő, John hitt ebben az elképzelésben, aki 16 évesen tért át a katolikus hitre, hátat fordítva az Anglikán Egyháznak. A férfi egyébként a keresztényekre nem igazán jellemző érdeklődési körrel rendelkezett. Már fiatalon lenyűgözte a spiritualizmus, az okkultizmus és a reinkarnáció.
A szörnyű tragédia után John és családja Istenhez imádkoztak, hogy adja vissza lányaikat.
A következő évben Florence újból gyermekáldás elé nézett, s bár az orvosi vizsgálatok egyértelműen kizárták az ikerszülés lehetőségét, 1958. október 4-én az asszony mégis egypetéjű ikerlányoknak adott életet, akiket Gillian és Jennifer névre kereszteltek. A család isteni jelnek tekintette a csöppségek érkezését, s úgy érezték imáik végre meghallgatásra találtak.
A meglepő egybeesések akkor kezdődtek, amikor a szülők észrevették Jennifer egyedi anyajegyét, mely a homlokán végighúzódó csík volt. A megboldogult Jacqueline hároméves volt, amikor ráesett egy vödörre, amitől a jobb szeme fölött a homlokán egy heg keletkezett. Jennifer anyajegye pontosan ugyanott volt, és nagyon hasonlított Jacqueline sebhelyére.
Ezután a feleség, Florence egy második anyajegyet is felfedezett Jennifer derekán, mely szintén ugyanott helyezkedett el, mint Jacqueline esetében, és kísértetiesen hasonlított arra.
A család egy időre elköltözött Hexamből, de három év múlva visszatértek a városba. Az ikrekkel kapcsolatos rejtélyek tovább fokozódtak, amikor a lányok a város olyan részeit ismerték föl, ahol addig még sosem jártak, s olyan épületek iránt mutattak érdeklődést, melyek az elhunyt lányok életében meghatározó szerepet játszottak.
Egy alkalommal a városban tett séta során, a szülők felfigyeltek a gyerekek különös szavaira: „Ott az iskola, a sarkon túl” – mondta Jennifer, de az intézmény, ahova nővéreik anno jártak, onnan nem volt látható, mivel egy templom takarásában volt. „Azon a játszótéren szoktunk játszani” – mutatott testvére, Gillian az utca egy másik pontjára.
A megdöbbentő történések közé sorolható az is, amikor a lányok rábukkantak halott nővéreik egykori játékaira. John elmesélte, hogy legnagyobb megdöbbenésére, Gillian és Jennifer név szerint azonosították a játékbabákat. Florence is szemtanúja volt hasonlóan ijesztő jeleneteknek. Épp a gyerekeket figyelte játék közben, amikor felfigyelt rá, hogy azok egy „bizonyos” baleset részleteiről beszélgetnek. Gillian egy alkalommal Jennifer fejét fogta, és azt mondta: „A szemedből folyik a vér. Ott ütött el az autó”.
A szülőknek az is feltűnt, hogy lányaik pánikszerű viselkedését mutattak az autók és egyéb gépjárművek közelében. Egy kocsi felbukkanásakor mindig anyjuk kezét szorongatták, s nem mozdultak egymás mellől. Arra is volt példa, hogy John egy hatalmas sikítást követően, remegve és összeölelkezve bukkant az ikrekre. Mint kiderült, egy induló autó motorjának a hangja rémisztette meg őket ennyire.
A Pollock-ikrek rejtélyes története széles körben elterjedt, így az sokakhoz – köztük több szakemberhez is – eljutott. Dr. Ian Stevenson gyermekpszichológus 1963 tavaszán értesült a lányok különös történetéről, s mivel érdeklődését felkeltette az eset, az évek során több alkalommal is interjút készített a Pollock család tagjaival, a szülőkkel és a gyerekekkel is.
Dr. Stevenson 1967-ben megalapította a Virginiai Egyetemen a Perceptuális Tanulmányok Osztályát, melynek célja az volt, hogy magyarázatot találjon az olyan jelenségekre, melyekkel az akkori tudomány nem tudott mit kezdeni. Mint például az érzékszerven túli észlelés (telepátia stb),a különféle látomások, a halál utáni kommunikáció, a poltergeist, a halálközeli vagy a testen kívüli élmények, vagy a gyermekek korábbi életekre vonatkozó emlékei.
Dr. Stevenson több könyvet is írt, köztük a Children Who Remember Previous Lives: A Question of Reincarnation (Gyermekek, akik emlékeznek előző életeikre: A reinkarnáció kérdése) címűt, mely 1987-ben jelent meg. Művében Dr. Stevenson arra a megállapításra jutott, hogy a reinkarnáció megismerésének kulcsai a gyerekek.
Könyvében leírja 14 gyermek történetét, melyekről úgy véli, azok a reinkarnáció bizonyítékaként szolgálnak. Dokumentálja és részletezi azokat az eseteket, amikor a gyerekek újra felfedezték előző életüket, köztük a Pollock ikrekét is.
