Bármilyen különösnek tűnjék is a kvantumelmélet, olyan eredményesen magyarázza az atomnál kisebb részecskékkel végzett kísérletek megfigyeléseit, hogy az elmúlt közel nyolcvan évben egyeduralkodóvá vált a fizikában.
Ezek a kísérletek teszik lehetővé, hogy új szemszögből lássuk a történelemben betöltött szerepünket és az emberiség sorsát. Az ismeretterjesztő irodalom közleményeiből is nyilvánvaló a tény, hogy a tudósok behatóan tanulmányozták az idő megfigyelésének és a jövőkimenetelek befolyásolásának lehetőségeit.
De vajon mihez kezdhetünk az efféle információkkal? Milyen hatással lehetnek ezek a rendkívüli ismeretek mindennapi életünkre? Mindezek az elvont ismeretek akkor kaphatnak jelentőségteljes szerepet életünkben, ha legalábbis vázlatosan megértjük a bennük foglalt elvek működését.
Ha új fizikánk elveit a prófécia ősi tudományára alkalmazzuk, máris kiterjedt szakszókincs áll rendelkezésünkre, hogy leírhassuk az ókori jósok látomásait és e látomások életünkben játszott szerepét.
A hajdani próféták nem élvezhették mindazt, amit az ilyen nyelvezet és fogalmi rendszer nyújthat, és egyetlen támpontjuk gyakorta csupán abba a jövőbe vetett pillantás volt, amely olyan messze esett saját koruktól, hogy még csak szavaik sem voltak a látottak leírására.
Az időről mint kétirányú útról alkotott felfogásunk talán segítségünkre lesz abban, hogy rögzítsük a jövendöléssel kapcsolatos eddigi fogalmainkat. A próféta, aki ennek az útnak a kellős közepén áll, felhasználhatja prófétai adottságait, hogy kiterjessze érzékeit az út mentén előre, vagy az ellenkező irányban, hátrafelé.
A próféta nem egyszerűen előre néz az időben addig a pontig, amíg láthatára terjed, inkább valódi utazásra küldi érzékeit az idő országútján, a tér és az idő egy másik tartományába.
Míg teste saját jelenében marad ahogyan például 1532-ben Nostradamus is éppen dolgozószobájában, a kandalló előtti székben üldögélt -,
a próféta tudata valóban végigjárja az idő útját egy távoli jövő valóságáig.
A jövendölések megértésének kulcsa az, hogy a megfigyelt jövő mindig a prófécia idején uralkodó körülmények logikus kimenetele. Ha a próféta jelenének pillanata és a jövőbeli időpont között bármely körülmény megváltozik, akkor a jövendölés kimenetelének tükröznie kell ezt a változást. A kvantumfizika egy csodálatos, új szótárt fejlesztett ki, éppen az ezekhez hasonló tapasztalatok leírására.
Számos olyan leírás született, melyeknek első pillantásra vajmi kevés közük van a szóban forgó tudományághoz, ám szemléletességüknél fogva valóban igencsak megkönnyítik egy-egy bonyolult fogalom megértését.
A pillangó-effektus e leírások egyike. Mivel a változás pillanata és a változásból eredő lehetséges jövőbeli kimenetelek közötti kapcsolat érzékeltetésére szolgál, a pillangó-effektus hivatalosan a kiinduló feltételektől való érzékeny függésként ismert.
Az effektus lényegében azt fogalmazza meg, hogy a kezdeti körülmények parányi változása is jelentős változásokat idézhet elő egy későbbi kimenetelben.
Ahhoz hasonlóan, ahogyan a múltban egyszerű kis történetekkel írtak le egy-egy bonyolult fogalmat, ma egy példázatot használunk a pillangó-effektus szemléltetésére.
A példázat ekképp hangzik:
„Ha egy pillangó ma Tokióban csap egyet a szárnyával, az egy hónappal később Brazíliában hurrikánt okozhat.”
A pillangó-effektus erejét, mely arra figyelmeztet bennünket, hogy milyen jelentőségre tehetnek szert az adott pillanatban fogant gondolataink és cselekedeteink, egy globális következményekkel járó, lokális tévedés példáján szemléltethetjük. Lehetséges lenne, hogy egy látszólag jelentéktelen hiba, például az, hogy egy külföldi méltóság sofőrje rossz helyen kanyarodik be, világháborút robbantson ki?
A 20. század elejének történelme pontosan erről tanúskodik. Az év 1914 volt, a szóban forgó méltóság pedig Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg. Egy dokumentumfilm, melyet az első világháború okairól készítettek, leszögezi: „A főherceg sofőrje rossz felé kanyarodott, s az osztrák trón örököse máris szemtől szemben állt merénylőjével, Gavrilo Princippel.”
Mi történik vajon akkor, ha a sofőr egy másik utcára kanyarodik be, vagy egyáltalán nem is ő vezet aznap? Jóllehet a főherceg elleni merénylet a történelem idővonalának egy másik pontján is bekövetkezhetett volna, valószínűleg nem pont aznap és nem pont úgy játszódott volna le.
Talán ugyanez a hiba egy későbbi időpontban, más világpolitikai helyzetben megmaradt volna annak, ami valójában volt: egyszerű tévedésnek. Ha ilyen megvilágításban szemléljük a dolgokat, az arra figyelmeztet bennünket, hogy
ne becsüljük alá a pillangó-effektus erejét pusztán ártatlan neve alapján.
A több évezredes jövendöléseket illetően a pillangó-effektus magyarázattal szolgálhat arra, hogy míg egyesek maradéktalanul beteljesedtek, mások miért tévesztettek láthatólag teljességgel célt.
Ha figyelembe vesszük, hogy a prófécia élettartama alatt bekövetkező bármely változás hatással van annak kimenetelére, már az is elképesztő, hogy a mi időnkre vonatkozó, évezredekkel ezelőtt keletkezett látomások beteljesedvén egyáltalán hasonlítanak a próféták eredeti vízióihoz.
Továbbra is megmaradva úthasonlatunknál: nem tudjuk, az ókori próféták tisztában voltak-e azzal, hogy minden egyes időt átszelő úttal párhuzamosan, melyet ők maguk bejártak, egy másik út is fut ugyanabban az időben és irányban. E mellett az út mellett egy újabb található, annak közelében pedig megint egy másik. Minden egyes út világosan látható a többi számára.
Mindegyiket fedőréteg borítja: ugyanabban a városban, országban és földrészen található és lejátszódó helyek, események és emberek finom másolatai. Az utak közötti különbség abban rejlik, hogy a róluk szerezett tapasztalat rendre megváltozik egy kicsit a szomszédjukat illetően szerzetthez képest. Minél távolabb helyezkedik el az adott út attól, amelyen a próféta áll, annál nagyobbak ezek a változások.
Az egymáshoz közeli időutak esetében a különbségek olyan csekélyek is lehetnek, hogy jószerivel alig észlelhetők. A lényeg azonban az, hogy bármilyen hajszálnyi legyen is, az eltérés létezik.
A Biblia kódja és a Holt-tengeri tekercsek prófétái által lejegyzett passzusok arra figyelmeztetnek minket, hogy
a jövőre vonatkozó jövendölések kimenetelének megváltoztatásához a jelenben kell megváltoztatnunk életünk kifejeződési módját.
A kvantumfizika szerint a kimenetelek újraértelmezésére csak bizonyos időközönként nyílik lehetőség, amikor elkanyarodván megközelítik egymást az idő útjai. Az utak olykor olyan közel futnak egymáshoz, hogy érintkezésbe kerülnek.
Az érintkezés helyei a korábbiakban említett választási pontok. Az ősi és modern próféciák fényében a gyógyításhoz és az idő összesűrűsödéséhez hasonló, rejtélyes csodák megoldása abban az elképzelésben rejlik, hogy a kulcsfontosságú választási pontokon „átugorhatunk” egyik útról a másikra.
Felhasznált irodalom: Gregg Braden:Tudatos teremtés
