1951 augusztusában néhány hétig szokatlan fény játszott az éjszakai égbolton egy texasi kisvárosban, amelyek később eltűntek. Azóta sem látták őket. A megmagyarázhatatlan és különös fénycsóvák halálra rémisztették a helybélieket: UFO-t láttak, vagy csak az utcai világítás verődött vissza a város fölött elszálló madarakról? (A kiemelt kép illusztráció)
Senki nem számított a különös fényjátékra
A texasi Lubbockban 1951. augusztus 25-én a csendes nyári estét élvezték a helybéliek. Aznap a Texas Technical College néhány munkatársa W. Robinson földtudományi professzor kertjében töltötte az estét, teát iszogatott és közben a mikroszkopikus méretű meteoritokról beszélgettek. A. G. Oberg vegyészmérnök, George és W. L. Ducker fizikusok azonban nem számítottak arra a különös jelenségre, ami ezután következett.
„Ha már eleve egy UFO-lesre készültünk volna, akkor sem válogathattunk volna össze szakmailag ennél képzettebb csapatot” – írta Edward J. Ruppelt, az amerikai légierő kapitánya később, egy 1956-os jelentésében. Az 1950-es években Ruppelt vezető kutatóként vett részt az úgynevezett Kék Könyv Projektben, a légierő hivatalos UFO-vizsgálataiban.
Egyre több kék-zöld fény tűnt fel
Azon a kellemes texasi éjszakán úgy este 21:20 körül az egyetemi kutatók egy másik világot pillantottak meg a végtelen égbolton:
Körülbelül 15-20 darab, V-alakú formát, amely kékeszöld színben világított és nagy sebességgel repült el a fejük fölött.
A csapat megdöbbent, de tudományos gondolkodók révén azonnal magyarázatokat kerestek. Abban bíztak, hogy a fények újra megjelennek, és igazuk lett: a furcsa jelenség körülbelül fél órával később ismét megjelent az égen, de a korábbinál még véletlenszerűbb alakzatban. A kutatók ekkor bonyolult elemzésekbe kezdtek. A különböző teóriák közepette abban valamennyien egyetértettek, hogy valami fantasztikus dolognak voltak szemtanúi. De mi lehetett az?
A ruhákat is eldobta, amikor meglátta a fényeket
Ám nem csupán a tudós társaság volt a titokzatos, kék-zöld fényekkel kísért égi jelenség egyetlen hiteles tanúja. Az új-mexikói Albuquerque-ben (mintegy 660 kilométerre Lubbocktól) az Atomenergia Bizottság egyik magasszintű alkalmazottja a feleségével együtt nézte a csillagokat a kellemes, nyári éjszakán.
„Épp az éjszakai égboltot csodálták, amikor ijedten felugrottak, mert az otthonuk felett gyorsan és csendesen elrepült egy óriási repülőgépre hasonlító jelenség” – írja Ruppelt. – „A gép szárnyainak hátsó részén hat-nyolc pár izzó, kékes fény látszott.”
Körülbelül egy óra múlva az egyik lubbocki nyugdíjas is valami rémisztőt tapasztalt a kertjében.
„Közvetlenül sötétedés után a férfi felesége kiment az udvarra, hogy beszedje a kiteregetett ruhákat, miközben ő a házban olvasta az újságot” – rögzíti a jelentés Ruppelt beszámolóit, aki szeptember végén Lubbockba utazott, és elbeszélgetett a szemtanúkkal (két hét alatt több mint százan látták a fényeket).
A feleség azonban hirtelen berontott a házba, és falfehérre sápadtan mesélte, hogy egy nagy tárgyat látott a ház felett, amely pontosan úgy nézett ki, mint egy „test nélküli repülőgép”, a szárnyán izzó, kékes fényekkel.”
Kiszámították az objektum méretét, sebességét
Az izgatott kisvárosba egyre többen érkeztek, hogy láthassák a különös égi jelenséget. Néhányan már azt várták, hogy a kormány is elkezdjen foglalkozni az üggyel.
Az olyan helyi lapok, mint a Lubbock Avalanche Journal beszámolói után a texasi professzorok saját, informális vizsgálatot indítottak. Az első, augusztus 25-i észlelésüket követően ugyanis ők és tudós barátaik még 12 alkalommal látták a furcsa, kékeszöld fényeket.
Megmérték a fények szögét, kiszámították az égi jelenség körülbelüli sebességét, és rögzítették, hogy az objektum minden esetben északról dél felé haladt. Kézi adó-vevőkkel szerelkeztek fel, és két csapatot alakítva próbálták felmérni az UFO magasságát is.
Ahogy teltek a napok, egyre többen észlelték a jelenséget. Közben a professzorok is folytatták a munkát, és napról napra kevesebb kétségük merült fel azzal kapcsolatban, hogy amit látnak, az valódi.
Lencsevégre kapta a furcsa fényeket
Egy elsőéves texasi egyetemista, Carl Hart Jr. augusztus 31-én néhány fekete-fehér fotót is készített a különös fényekről.
„Meleg éjszaka volt, és a fiatal férfi az ágyát a nyitott ablak mellé tolta” – írja Ruppelt. – „A tiszta éjszakai égboltra nézett, és várt. Körülbelül fél órája feküdt az ágyában, amikor a fények feltűntek északon, majd a nyílt égboltot átszelve, eltűntek a háza mögött. Tapasztalatból már tudta, hogy a jelenség hamarosan újra megjelenik.
„Megragadta a kikészített Kodak fényképezőgépét, beállította a lencsét és a záridőt, majd kiment a kertbe. Hosszú ideig várakozott, de amikor a fények másodszor is megjelentek, lefotózta őket. Ekkor két képet készített, majd még hármat, amikor néhány perccel később harmadszor is felbukkantak az égbolton.”
Bár a képek hitelessége erősen vitatott, de máig ez az egyetlen, látványos nyoma az égbolton mozgó, V-alakú, homályos fényekből álló objektumnak.
Madarak repültek utcai megvilágításban az égen?
Amikor Ruppelt megkezdte a hivatalos vizsgálatot elámult, hogy az égi jelenség milyen mélyen érintette azokat, akik a furcsa fények szemtanúi voltak. Találkozott például egy keménykötésű, lamensai öregúrral, aki feleségével együtt az indiánokról, a háborúkról és hasonló furcsaságokról kezdett el beszélni az UFO-kkal kapcsolatban. A vizsgálatot végző szakértőnek azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a két nyugdíjas egyszerűen retteg. A férfi meggyőződéssel állította, hogy a fények csakis vándormadarak lehettek.
„A kutatásomban az volt a legérdekesebb, hogy nagyon kevés helybéli állította biztosan, hogy valóban látta a fényeket” – írta Ruppelt az interjúk után. – „Egyetlen közös szál kapcsolta össze a szemtanúkat: mindannyian olvasták a professzorok beszámolóját a jelenségről.”
Űrhajónak semmiképp nem mondhatták őket
Az ismeretlen repülő tárgyakról szóló jelentésben Ruppelt érdekes magyarázatot adott.
„Azt gondoltam, hogy a professzorok fényei talán valamiféle madarak lehetnek, amelyek valahogy visszatükrözték az új lubbocki utca fényeit, de tévedtem” – fejtegette. –
Nem madarak voltak, és nem lehetett más, ismert fénytörő és repülő tárgy sem, de űrhajónak sem mondhatnám őket.”
„Abban biztos vagyok, hogy a fények, amelyekről a professzorok beszámoltak, jól ismert és könnyen megmagyarázható természetes jelenségnek számíthatnak, csak még nem tudom a pontos magyarázatot rájuk, mert a tudósok valóban érdekes és lebilincselő történettel álltak elő. A rejtély megoldása a lubbocki fények legfontosabb megfigyelési szakaszában rejlik, és ez az, amikor a professzorok észlelték a különös jelenséget. A többi fázis csupán egy jól csengő UFO-jelentés.”
A fények rejtélye így megoldatlan maradt.
Egyszerűen kihátráltak a történetből
„Több mint hatvan év elteltével a fények misztériuma több lubbocki lakos emlékében még mindig elevenen él, és ma is országszerte elkápráztatja a misztikus jelenségek kutatóit” – nyilatkozta dr. Monte L. Monroe, a Texasi Műszaki Egyetem délnyugati gyűjteményének levéltárosa a Texas Highways magazinnak.
Lubbockban járva csak említse meg a történetet, és meglátja, hogy mindenkinek van valamilyen véleménye róla. Néhányan úgy gondolják, hogy fényes, félkör alakban elhelyezkedő, égi „gyöngyszemek” szelték át nagy sebességgel a sztratoszférát. Mások abban hisznek, hogy a vonuló vadkacsákat világította meg a helyi közvilágítás. Az UFO-szkeptikusok pedig a légierő furcsa gyakorlataira gyanakodnak.”
Monroe szerint a professzorok és más tanúk az eset után gyorsan belefáradtak abba, hogy magyarázatokat keressenek, és az sem véletlen, hogy az 1970-es években már nem adtak több interjút. Carl Hart Jr., a fotós negyven évvel később azt állította, hogy fogalma sem volt arról, hogy mit fotózott azon a forró augusztusi éjszakán. Ám ahogy arról több száz texasi lakos meg van győződve: valamit bizony láttak azon a furcsa nyáron, amit valószínűleg soha nem fognak elfelejteni.
Jeki Gabriella
