Ősi civilizációk Rejtélyek

A húsvét-szigeti írás rejtélye

Szerző képe

Rejtélyek Szigete

Rongo rongo

A harmincas években Alfred Métraux leltárt készített a világ múzeumaiban fellelhető, húsvét-szigeti írással ellátott tárgyakról.

Akkor huszonegy fatábla, egy pálca és három vagy négy rei-miro (fából készült melldísz, amelyen néhány sor jel látható) volt az ismert „hieroglifa”-szövegek összessége.

A húsvét-szigeti bennszülöttek által rongo-rongónak nevezett, írással ellátott táblákra Eugéne Eyraud francia misszionárius hívta fel a tudományos világ figyelmét. Egy 1864 decemberében írt levelében a következőket olvashatjuk:

„Minden házban találhatók fatáblácskák vagy botok, amelyeket különféle hieroglifák borítanak. Olyan állatok rajzai is találhatók köztük, amelyek a szigeten egyáltalán nem léteznek.

A bennszülöttek e figurákat éles kövekkel vésik be. Minden figurának megvan a maga neve, de mivel a bennszülöttek nem csinálnak nagy hűhót ezekből a táblácskákból, hajlok arra a feltevésre, hogy e jegyek – amelyek egy primitív írás maradványai – a maiak számára már csak valamilyen szokást képviselnek, amelyet megőriztek anélkül, hogy az értelmét kutatnák. A bennszülöttek máskülönben sem írni, sem olvasni nem tudnak…”

Sajnos mire a tudósok elkezdtek komolyan érdeklődni a jelekkel telerótt fatáblák iránt, a szigeten már egyetlen ember sem volt, aki el tudta volna olvasni azokat, de még olyan sem akadt, aki legalább néhány képecske jelentését meg tudta volna határozni.

Ekkor sokan úgy próbálkoztak e titokzatos írás megfejtésével vagy legalábbis eredetének meghatározásával, hogy jeleit más ősi kultúrák írásjegyeivel, piktogramjaival vagy hieroglifáival vetették egybe. E módszer azután számos meglepő felfedezést eredményezett.

A legismertebb ezek közül egy Párizsban élő, magyar származású (műkedvelő) nyelvész nevéhez fűződik. Guillaume Hevesy, vagyis Hevey Vilmos az Académie des Inscriptions et Belles-Lettres-nek 1932-ben benyújtott értekezésében a húsvét-szigeti fatáblák jelei és az indus-völgyi Harappában és Mohendzsó-dáróban akkoriban előkerült pecsétnyomók ábrái között nyilvánvaló hasonlóságokra hívja fel a figyelmet.

Csaknem száz húsvét-szigeti jelnek sikerült megtalálnia a párját a pecsétnyomókon, arra azonban, hogy milyen kapcsolat létezhetett az i.e. III. évezredben virágzott indus-völgyi civilizáció és a tőle húszezer kilométer távolságra található magányos csendes-óceáni sziget között, meg sem próbált feleletet adni. Akkoriban a két írás közötti hasonlóságot számos tudós tényként fogadta el, mások nem vettek róla tudomást, vagy kételyeiknek adtak hangot. Többé-kevésbé ma is ez a helyzet.

A húsvét-szigeti írás eredetével kapcsolatos kutatások másik jelentős alakja Robert von Heine-Geldern osztrák archeológus, aki 1938-ban megjelent Die Osterinselschrift, (A Húsvét-sziget írása) című monográfiájában hozta nyilvánosságra kutatásainak eredményeit, és az ezekre támaszkodó hipotézisét.

A bécsi tudós a kínai írás legősibb formájának piktogramjaiból eredezteti a húsvét-szigeti fatáblák jeleit, de Hevesyhez hasonlóan, kapcsolatba hozza velük az indus-völgyi pecsétnyomók ábráit, valamint a panamai kuna indiánok szakrális képírásának figuráit is. Feltételezése szerint valahol Közép-Ázsiában létezhetett az az elfelejtett civilizáció, amely létrehozta az emberiség egyik legősibb írását. Ez az írás jutott el később Indiába, Kínába, a Csendes-óceán szigeteire, innen pedig Amerikába.

A húsvét-szigeti írás eredetét magyarázó elméletek között természetesen vannak olyanok is, amelyek abból indulnak ki, hogy a Húsvét-sziget az elpusztult csendes-óceáni kontinens maradványa, következésképpen lakói sehonnan sem jöttek, hanem mindig is ott éltek, és írásuk az elsüllyedt földrész írásának közvetlen leszármazottja.

Legújabb cikkek

You cannot copy content of this page

Send this to a friend