A Gyilkos-tó, Székelyföld legszebb tavának neve valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng. De, hogy miért „gyilkos” ez a természetes torlasztó, azt bizonyára kevesebben tudják. Hogy fér össze az áradó nyugalom és az élet kiontása egy helyen? Kalandozzunk egy kicsit a Kárpátok vadregényes ormain és lássuk, mit rejt ez a félelmetes név!
A Gyilkos-tó kialakulása
1837-et írtak, amikor Hargita megye északkeleti részét heves, nyári esőzések sújtották. A bőséges csapadék a Hagymás-hegységet sem kímélte. Ennek következtében nagy mennyiségű agyagos törmelék zúgott a mélybe, amely több patak folyását is elzárva kialakította a Gyilkos-tavat . Mások szerint egy 1838 eleji földrengés váltotta ki ugyanezt a jelenséget.
Mindenesetre, a tó vizéből ma is kitűnnek azok a fenyőcsonkok, amelyek mintegy kétszáz évvel ezelőtt még hűs árnyékot adtak a szűk völgyben. Ezek a megkövesedett fatörzsek egészen különös, misztikus hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Ahogy Herman Ottó fogalmazott 1871-ben:
„A fenyvek éveken át küszködtek a szokatlan, természetök ellenére való új állapottal, azután meghaltak, – a tűk leperegtek, leáztak – a vízből kiálló csúcsokról levált a kéreg, s a tó csapkodó hulláma, eső, vihar és verőfény elvégezték a fehérítést, – e kifehéredett fenyőcsúcsok, ágak úgy emelkednek ki a tó sötétzöld színéből, mint valami panaszos csontvázak, mintha keseregve nyújtanák ki karjaikat az ég felé, mely kegyetlen sorsra kárhoztatta őket.”
Mára a tó köré egész üdülőtelep szerveződött. Nem véletlenül, hiszen a Gyergyószentmiklóstól 24 kilométerre fekvő Gyilkos-tó és a méltóságteljesen fölé emelkedő Kis-Cohárd, Nagy-Cohárd, Gyilkos-hegy és a Likas-csúcs szikláinak együttese páratlan természeti szépségű vidéket alkotnak.
Haragoszöld legelők, rohanó patakok, meredek hegyoldalak és sűrű fenyvesek váltogatják egymást. A kilátás pazar. Ahogy Orbán Balázs fogalmazott:
„A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még ma is, aki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak nagyszerű tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállni. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.”
Szomorú elgondolni, hogy emberi beavatkozás nélkül a természetnek e szépséges alkotása a következő századfordulóra akár semmivé válhat, hiszen a tó még 2100 előtt teljesen feltöltődhet hordalékkal.
A Gyilkos-tó nevének eredete
A Gyilkos-tó eredeti neve Veres-tó volt. Ez egyértelműen az időnként vörösben játszó színére utal, amely a Vereskő-patak rozsdaszínű hordalékának köszönhető. A Gyilkos-tó elnevezés feltehetőleg a tótól nem messze található Gyilkos-havashoz kapcsolható. Ám, mint megannyi más, varázslatos természeti képződmény esetében, a Gyilkos-tóhoz is számos legenda fűződik.
Azt mesélik
A legismertebb történet szerint élt egykor Gyergyó környékén egy lány, Fazekas Eszter. Nos, ahogy a mese mondaná, a napra lehetett nézni, de rá nem. A páratlan szépségű, szürkészöld szemű hajadon egy szép napon elment a szentmiklósi vásárba.
Itt találkozott egy daliás legénnyel, aki rögtön beleszeretett a kökényfekete hajú lányba. A környék legszívhezszólóbban furulyázó, erős és igen ügyes kezű ifja tükrös kalácsot és egy égszínkék selyemkendőt ajándékozott Eszternek szerelme zálogául. Ám hiába tűzték ki rögvest az esküvő napját, a fiút még várva várt egybekelésük előtt elvitték katonának.
Eszter kitartó hűséggel várta mátkáját nap mint nap. Esténkét a közeli fenyvesben sétálva-andalogva igyekezett szerelmes sóvárgásán enyhíteni. Fájdalmas éneke, mély sóhajai mintha még a zord hegyeket is meglágyították volna. Így bukkant rá az a környéken csatangoló zsivány is, akit Eszter szépsége nyomban megigézett, ezért elrabolta a gyönyörű lányt.
De hiába volt minden szó, arany, ezüst és gazdagság, Eszter szíve csak az ő katonájáért dobogott. Feldühödött a rablóvezér, amire Eszter, mintha csak hű szerelme néma szemtanúit, a hegyeket hívná segítségül, nagyot sikoltott.
A zömök sziklák meghallották a kétségbeesett lány kiáltását. Válaszuk villámlás volt és mennydörgés, cikázó villámok, zuhogó eső és koromsötét éjszaka. Az égzengés megindította a merev köveket.
A völgybe zúduló tömbök maguk alá temették a hős szerelmest és elrablóját is. De nem kímélték az ott legelésző juhokat, s pásztoraikat sem. Az áradó patakok végül mindent a vízzel tettek egyenlővé. A környékbeliek új néven kezdték emlegetni a tavat, ettől fogva nevezték Gyilkos-tónak.
Ahogy a nap sugarai meg-megcsillannak a víz tükrén, még ma is, mintha Eszter szürkészöld szemeinek szelíd tekintete vetődne ránk. Olykor inkább vöröslő színe pedig az elpusztult jószágok és terelőik vérének örök emléke.
