1982 és 1986 között egy olyan intenzív UFO-észlelési hullám zajlott az egyesült államokbeli Hudson-völgy felett, mely a modernkori UFO-történelem egyik legfontosabb fejezete, s melynek az adatok szerint összesen ötezer szemtanúja volt, ami átlagban körülbelül napi három észlelést jelent.
Egyszerű emberek ezrei – háziasszonyok, és repülőgépmérnökök, gyermekek és üzletemberek – számoltak be arról, hogy UFO-t láttak a Hudson-völgyben, New York tőszomszédságában.
A megigyelt UFO-k egyesek szerint
nagyobbak voltak, mint egy futballpálya.
Színük többnyire fémes vagy sötétszürke volt, és erős, villogó fények sorakoztak rajtuk.
Megjelenésüket tekintve, leginkább a bumeráng és a háromszög formájú objektumokat figyelték meg de a későbbiekben már kör vagy kereszt alakú tárgyakat is láttak.
Nem világos, hogy egy vagy több tárgyról volt-e szó. Egy dolog azonban biztos:
valami rendszeresen feltűnt a levegőben az Egyesült Államok legsűrűbben lakott vidéke felett.
A Hudson-völgy földrajzi elhelyezkedése
A Hudson-völgy (vagy Hudson-folyóvölgy) a Hudson folyó völgyéből és az azt körülvevő közösségekből áll New York államban, az Egyesült Államokban. Albany főváros és Troy városától húzódik Yonkersig, Westchester megyéig, New York keleti oldalán. A vidékek hasonlósága miatt, a folyót gyakran nevezik Amerika Rajnájának
A rejtélyes égi objektumok hullámokban érkeztek, és gyakran ugyanazokon a területeken, illetve a hét ugyanazon napjain jelentek meg.
Ezek az ismétlődő minták sokak számára azt sugallták, hogy a Hudson-völgyi UFO-tevékenység mögött rejlett valamiféle tervszerűség.
Megjelennek a fények
Az első dokumentált UFO-észlelés a Hudson-völgy területe felett, 1981. december 31-én történt, éjfél előtt mindössze néhány perccel.
Egy neve elhallgatását kérő, szolgálaton kívüli rendőrtiszt családjával, egy bumeráng alakú tárgyat látott lassan elhaladni a házuk felett, a New York-állambeli, Kent városában.
A család előtt egy szilárd szerkezetet rajzolódott ki, melynek alján nagyjából 15 piros, zöld és fehér fény volt látható. Az objektum kb 150 méteres magasságban, nagyon lassan haladt át felettük, egy alig hallható „zümmögés” kíséretében.
Egy ponton arra lettek figyelmesek, hogy az UFO többszínű fényei hirtelen kialudtak, helyükön pedig három vakítóan fehér fény jelent meg. Ez az állapot azonban csak öt másodpercig tartott, mert az objektum visszaváltott az eredeti többszínű fényeire, majd köddé vált.
Az 55 éves Edwin Hansen valószínűleg ugyanezt a tárgyat láthatta, amikor autójával az Interstate 84 autópályán haladt. Hansen lehajtott az útról, majd egy kevésbé forgalmas szakaszon lehúzódott, hogy jobban szemügyre vehesse a fényes objektumot.
A bumeráng alakú UFO-ból – mely Hansen szerint „betöltötte az eget” – egy erős fénysugár vetődött az útra. A férfi arra gondolt, jó lenne közelebbről is megszemlélni az égi járművet, ekkor azonban váratlan dolog történt.
A bumeráng – mintha csak olvasott volna Hansen gondolataiban – elkezdett lassan közeledni felé. A megrémült szemtanú pánikba esett, ám egy fejében megszólaló hang közölte vele: „Nincs mitől félned”.
Ezután a földre vetülő fénycsóva kialudt, a hatalmas méretű UFO pedig megfordult, és az ellenkező irányba indult.
Hansen azt mondta, hogy „olyan gondolatokat hallott a fejében, amelyek nem a sajátjai voltak”, és úgy érezte, valamiféle telepatikus kommunikáció zajlott közte, és az UFO-n tartózkodó lények között.
A következő néhány évben sok más szemtanú is beszámolt hasonló tapasztalatokról, s ilyenkor a legtöbben úgy érezték, olvasnak a gondolataikban.
Majdnem két hónappal később, 1982. február 26-án, Monique O’Driscoll és lánya egy országúton haladtak, s autójukból egy világító tárgyra lettek figyelmesek, amely mintha követné őket.
Látták, amint az UFO elhalad felettük, majd hamarosan lelassult, s végül egy befagyott tó fellett állt meg.
Monique kiszállt a kocsijából, hogy alaposabban szemügyre vegye „égi kísérőjüket”.
Elmondása szerint a repülő szerkezeten nagyjából 50 „lámpa” volt megfigyelhető, melyek piros, kék és borostyán színben pompáztak, s a tárgy közepén ezeknél egy jóval nagyobb sárga fényt látott.
Átmérője körülbelül 60 és 90 méter között lehetett és teljesen hangtalanul lebegett a magasban.
A nő leírása szerint, az UFO alsó részén „fémgerendák” és „támasztékok” voltak, pont olyanok, mint a nagyobb hidaknál.
Egy idő után a gigantikus méretű objektum elkezdett távolodni tőlük, ám Monique – mint mesélte – azt kívánta, bárcsak maradna még.
Ebben a pillanatban – épp mint Hansennél – a tárgy mintha csak megérezte volna a nő gondolatait, visszafordult és elkezdett Monique felé közelíteni. Ezt követően az UFO a közeli autópálya felé vette az irányt.
Az esetnek Monique-en és lányán kívül sok más szemtanúja volt még.
A New York-állambeli Kentben és Carmelben, valamint a Connecticut állambeli Danburyben, az UFO-észlelésekkel kapcsolatos hívások özöne árasztotta el a helyi rendőrörsöket.
A megfigyelések a következő év tavaszán folytatódtak. 1983. március 17-én este, egy nő a New York állambeli Brewsterben egy V alakú repülő tárgyat figyelt meg, melynek fényei a „szivárvány minden színében játszottak.” Mint az előző észlelések során, itt is megfigyelhető volt az UFO középen elhelyezkedő, jóval nagyobb fényforrás.
A nőtől csak két házra lakó Dennis Sant, Putnam megyei hivatalvezető-helyettes is szemtanúja volt a rejtélyes eseménynek.
Sant bevallotta, hogy aznap este erős késztetést érzett, hogy kimenjen a házából és az égre tekintsen. Meg is látta az Interstate 84 autópálya felett lebegő fényes tárgyat, majd berohant, hogy családtagjait is értesítse a nem mindennapi jelenségről.
Az eddigi észlelésekhez hasonlóan, az űrhajó itt is közeledni kezdett, amint „megérezte” Sant gondolatait, aki közelebbről is látni szerette volna az UFO-t. A monstrum – mely Sant leírása szerint 100 méter széles és 40 méter hosszú lehetett – lejjebb ereszkedett, majd a meglepődött szemtanúktól úgy 12 méterre megállt.
Sant elmondta, hogy miközben a tárgy ott lebegett előttük, a rajta látható fények hirtelen háromszor erősebben kezdtek világítani.
Sant és apja olyan közel voltak az UFO-hoz, hogy még egy „sötét fémfelületet” is megfigyelhettek, illetve halottak valamiféle morajlást is a tárgy irányából.
A következő héten, március 24-én folytatódtak az észlelések, főként a Virginia állambeli Yorktownban.
A szemtanúk közül sokan Yorktown-i rendőrtisztek voltak, akik elmondták, hogy aznap számos hívás érkezett be hozzájuk, melyben hatalmas, bumeráng alakú, piros, kék és zöld fényű UFO-król számoltak be.
A közeli New Castle rendőrei is rengeteg hívást kaptak. A betelefonálók leírása szerint a megfigyelt UFO-k futballpálya méretűek voltak.
Bill Hele meteorológus egy aszimmetrikus V-alakú objektumot látott, amely körülbelül 400 méter hosszú volt, oldalán 6-7 fénnyel.
A tárgy olyan 300-600 méter magasságból kezdett ereszkedni, és egyre lassult, ahogy közeledett Hele felé.
A férfinek feltűnt, hogy az UFO-n látható fények időnként változtatják a színüket. Aztán egyszercsak kialudtak a a vakító fények, s helyükön csak az üres égbolt maradt.
De alig telt el 30-40 másodperc, amikor a fények újra megjelentek. Ezt követően az összes fény zöldre váltott, a V-alakú szerkezet pedig elindult északi irányba.
Ezzel egyidőben 15 mérfölddel északra, Putnam megyében, egy kisebb UFO-t észleltek, amely hasonló viselkedést mutatott.
Ezen az éjszakán is számos bejelentés érkezett az illetkes hivatalokba, a különbség csak annyi volt, hogy ezúttal már a sajtó is ráharapott a témára.
Március 26-án a Daily Item és a North County News nevű lapok cikket közöltek az észlelésekről, a látogatók pedig aznap éjszaka – mintha csak gondoskodni akartak volna, hogy ne csappanjon meg az érdeklődés irántuk – újból megjelentek az égbolton.
Neves UFO-kutatók is beszállnak a nyomozásba
Az egyre szaporodó esetek felkeltették a híres UFO-kutató, Philip J. Imbrogno figyelmét is.
Imbrogno elkezdte összegyűjteni a szemtanúk vallomásait a neves csillagász, J. Allen Hynek számára, aki korábban a Kék Könyv terv (Project Blue Book) tudományos tanácsadója volt. (Erről itt olvashatsz bővebben.)
Az adatgyűjtésbe hamarosan a Hynek által létrehozott UFO-kutató központ, és annak nyomozói (Center for UFO Studies) is bekapcsolódtak.
A munkacsoport két „UFO-forródrótot” is létrehozott, ahol a szemtanúk közvetlenül bejelenthették az észleléseiket. A hatékonyabb adatgyűjtés érdekében a két telefonszámot a helyi lapok is leközölték, amelynek meg is lett az eredménye, ugyanis az elkövetkező néhány órában már több mint 100 bejelentés érkezett, ami a nap végére 300-ra nőtt!Ezek szinte kivétel nélkül a március 24-én történt tömeges észlelésekről szóltak.
Becslések szerint azon az éjszakán több ezer szemtanúja volt a különös fényeknek.
Az észlelések 85%-a egy 60 négyzetkilométernél kisebb területen történt, Westchester és Putnam megyékben, főként a Taconic autópálya mentén.
A jelentések zömében ugyanarról a hatalmas bumeráng alakú objektumról szóltak, melyek többnyire komótosan, 20 és 50 km/h közötti sebességgel haladtak. Sokszor látták őket víztározók vagy tavak felett lebegni.
A jelentések szerint a fények nem mindig viselkedtek ugyanúgy. Volt, hogy több esetben eltűntek, majd újra felbukkantak, de olyan is előfordult, hogy egyes fénypontok leváltak a fő alakzatról, majd „önálló életre keltek”.
1983. október 26-án szemtanúk csoportja, egy hét fehér fényből álló alakzatot látott elrepülni a fejük felett. Az UFO közepén elhelyezkedő nagyobb fény mozdulatlan maradt, a másik hat viszont elkezdett fel és le ugrálni, majd kisvártatva visszarendeződtek az eredeti formációba, a tárgy pedig eltűnt a szemük elől. Mások egy kis vörös színű „szondát” is láttak leválni erről az UFO-ról.
1983. október 28-án Jim Booke orvosbiológiai mérnök egy hatalmas, fényes bumerángot látott lebegni Croton Falls víztározója felett.
Booke leírása szerint, legalább 30 méter hosszú volt, oldalán kilenc piros fénnyel. A tárgy teljesen hangtalan volt, és amint elhaladt egy kocsi a közeli úton, az UFO „lekapcsolta” a fényeit.
A Yorktown-i rendőrség végül közleményt adott ki, melyben kijelentette, hogy a Hudson-völgy felett megjelenő – sokszor gigantikus méretű – UFO-k, valójában „alakzatban szálló repülőgépek” voltak, ám a „tetteseket” még nem tudták beazonosítani.
A Putnam-i kapitányság is hasonló „magyarázattal” állt elő. Szerintük az észlelésekért az alakzatban repülő motoros sárkenyrepülők voltak a felelősek.
Nos, ahogy azt már megszokhattuk, a hivatalos szervek nem igazán erőltették meg magukat, annak érdekében, hogy valami hihetőbb mesével álljanak elő.
Ezek az ultrakönnyű repülők ugyanis képtelenek lennének alakzatba állni egy szelesebb időben, nem beszélve motorjaik zajáról, mely leginkább a fűnyíró gépekére hasonlít.
Ezek az erőteljes hangok minden észlelésnél tökéletesen hallhatóak lettek volna, de ilyenről ugye szó nincs, hiszen a beszámolók legtöbbször hangtalannak írták le a jelenséget.
És akkor még nem beszéltünk a megfigyelt UFO-k „fényjátékairól” és bámulatos manőverezési képességeiről.
A Szövetségi Légiközlekedési Igazgatóság több alkalommal közölte a rendőrséggel, hogy a fények azonosítatlan repülőgépekhez vagy helikopterekhez tartoznak, ám később maguk is kivizsgálták a különböző eseteket, következtetéseiket azonban soha nem osztották meg a közvéleménnyel.
A brewsteri és carmeli rendőrség meghatalmazottja elmondta, hogy a Stewart légibázis egyik tisztviselője közölte velük, hogy a titokzatos fények a bázisukról felszálló repülőgépek voltak, bár a bázis más alkalmazottai ezt határozottan tagadták.
1983 áprilisában magánpilóták egy csoportja V-alakú formációban repült, hogy megkísérelje becsapni a helyieket, elhitetve velük, hogy UFO-kat látnak.
Az átverés azonban sikertelen volt, mivel a lakosok épp elégszer láttak már UFO-kat és közönséges repülőket is ahhoz, hogy pontosan meg tudják különböztetni őket.
A következő négy hónapban, a Hudson-völgyben élők több ilyen alakzatban haladó repülőgépet láttak, és ezzel párhuzamosan nőtt azok száma, akik úgy gondolták, ezen tevékenységek mögött az amerikai kormány áll, amely komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy összezavarja a lakosságot, ellehetetlenítve a valódi UFO-észleléseket.
Pár hónapos nyugalom után, 1984. március 25-én ismét megjelentek a fények, elindítva egy újabb észlelési hullámot. Mint emlékezetes, az 1983-ban kezdődő UFO-hullám is márciusban kezdődött, épp csak egy pár nappal korábban, március 17-én.
1984-ben érdekes fordulat történt, mivel az UFO-k kinézete és viselkedése változatosabb volt mint valaha.
Imbrogno csapatához repülő X-ekről, keresztekről és kör alakú tárgyakról szóló bejelentések is érkeztek.
Március 25-e mondhatni erős „szezonkezdés” volt az ismeretlen látogatók részéről, mivel a jelentések szerint, aznap legalább 300 ember észlelt UFO-t, és ismét a Taconic autópálya felett jelentek meg a fények.
A karmeli rendőrség legalább 20 hívást kapott ez ügyben, munkatársaik közül pedig többen is látták az UFO-t.
Az egyik hadnagy közülük azt mondta, egészen biztos abban, hogy amit láttak, az nem egy hagyományos repülőgép volt.
Március 31-én szintén jelentős mennyiségű észlelés történt.
1984. június 11-én egy hatalmas, V-alakú objektum okozott kisebb riadalmat New Castle megyében. Több rendőr is látta a fényes tárgyat, a szomszédos megye repülőtere pedig a radarján is nyomon tudta követni.
Július 12-én, majd július 19-én és 24-én az emberek kör alakú UFO-kat láttak Connecticut és New York államban.
Imbrogno és Hynek becslései szerint a két államban többszáz ember volt szemtanúja a „kör” megjelenésének. Köztük volt a Danbury megyei rendőrfőnök, Nelson Macedo, és 12 rendőrtiszt is.
Macedo épp a családjával és barátaival tartózkodott egy halászhajón a Candlewood-tavon, amikor meglátták a kb 20-30 fénypontból álló UFO-t, mely a fejük felett lebegett.
Úgy tűnt számukra, mintha a többszínű fények körbe-körbe mozognának, dacára annak, hogy a tárgy mozdulatlan volt.
Amikor a hajón lekapcsolták a lámpákat, az UFO-n is kialudtak a fények, s mikor Macedoék visszakapcsolták a világítást, a tárgy is újra fénybe borult. Ezt többször eljátszották, a hajó utasainak pedig nyilvánvalóvá vált, hogy az űrhajó reagál a lámpák fel- és lekapcsolására.
Július 24-én a New York állambeli Brewsterben, Bob Pozzuolinak sikerült videóra vennie a fényeket.
(1985-ben az HBO sugárzott egy rendhagyó dokumentumfilmet az UFO-król (UFOs:What’s Going On), melynek részeként a Pozzuoli-filmet elküldték a pasadena-i Jet Propulsion laboratóriumba egy alaposabb vizsgálatra, de a szakemberek nem tudták beazonosítani a fények forrását.)
UFO-konferencia a Hudson-völgyi észlelésekről
Nem sokkal később Philip J.Imbrogno és Peter Gersten ufológusok úgy döntöttek, hogy augusztus 25-én egy nagyszabású konferenciát rendeznek Brewsterben, hogy felhívják a lakosság figyelmét az újból és újból visszatérő UFO jelenségre.
Andy Blum riporter még egy összeállítást is készített a konferencia előkészületeiről, a regionális hírügynökségeket pedig értesítette a közelgő eseményről.
A konferencián 1500 ember vett részt, köztük 75 riporter is, akik olyan neves médiaorgánumokat képviseltek, mint a The New York Times, az ABC vagy a Chicago Tribune. Itt mutatták be először nyilvánosan Pozzuoli felvételét, melyet később a tévéhíradók is leadtak.
A rendezvényre New York állam rendőri szerveit és az Szövetségi Légiközlekedési Hivatal képviselőit (FAA) is meghívták, ők azonban nem kívántak vitába bonyolódni az UFO-kérdésről, ezért visszautasították a meghívást.
Ennek ellenére a konferencia nagy feltűnést keltett a médiában, és a nevesebb lapok is egyre többet kezdtek foglalkozni a témával.
Imbrogno és csapata ekkoriban értesült arról, hogy júniusban két alkalommal is láttak egy UFO-t az Indian Point atomerőmű felett. Az eset egyik érdekssége, hogy a létesítmény biztonsági rendszerei teljesen leálltak, míg az UFO a komplexum felett lebegett.
A konferenciát követő éjszakán még volt néhány megfigyelés, de utána már egyre kevesebb beszámoló érkezett.
Imbrogno-ék számára nagyon úgy tűnt, hogy az évek óta tartó UFO-hullám lasan véget ért, a rejtélyes látogatók azonban ismét rácáfoltak erre.
1985. március 21-én ugyanis megjelentek a titokzatos fények, s ezeket már Imbrogno és munkatársai is láthatták.És igen…az év első megjelenését megint csak a március hozta el!
Ezen a napon Imbrogno néhány munkatársával a Bridgeport Egyetem épületében tartózkodott, ahol egy UFO-észlelésekről szóló betelefonálós tévéműsor forgatásán voltak jelen, mint meghívott szakértők.
Később mikor kiléptek az intézmény ajtaján, egy fényes, kör alakú objektumra lettek figyelmesek, mely a több emeletes épület felett lebegett.
Philip J.Imbrogno és J. Allen Hynek még ebben az évben elhatározták, hogy Bob Pratt újságíróval összefogva könyvet írnak a Hudson-völgyi UFO-jelenségről. Szomorú adaléka a történetnek, hogy Hynek már nem érhette meg a könyv megjelenését, mivel 1986-ban elhunyt, így ez volt az utolsó könyv, amely a neves csillagász és ufológus nevét viselte.
A könyv egyébként magyarul is megjelent 1992-ben Éjszakai ostrom címmel, az Édesvíz kiadó gondozásában.
Bár 1984 után már jóval kevesebb bejelentés érkezett, Imbrogno még évekig gyűjtötte a szemtanúk beszámolóit.
A Hudson-völgyi jelenség még az ufológia neves szkeptikusát, Philip Klass-t is gondolkodóba ejtette. Mint egy alkalommal nyilatkozta, „ezeket az UFO-észleléseket a legnehezebb megmagyarázni mind közül”.
A szkeptikusok – természetesen – ismételten a nem túl hiteles repülőgép-elmélettel álltak elő, és ezzel próbálták megmagyarázni a Hudson-völgyi rejtélyt, mint tette azt a Discover magazin is egy 1984-es cikkében.
1992-ben az Unsolved Mystery (Megoldatlan rejtélyek ) című dokumentumfilm sorozat egy teljes epizódot szánt a Hudson-völgyi észleléseknek. A műsorban több hitelesnek tartott szemtanú szólalt meg, köztük például olyan rednőrtisztek, akik saját szemükkel is látták a fényeket.
Az összegyűjtött beszámolók adataiban, Imbrogno és csapata érdekes mintákra lett figyelmes.
Először is, a szemtanúk leírásai rendkívül következetesek voltak. Az általuk látott objektumokat többnyire háromszög vagy bumeráng alakúnak jellemezték, de olykor a kör forma is előfordult.
A másik érdekes tény, az UFO-k felbukkanásának látszólagos tervszerűsége. Máig nem tudni, hogy miért, de a fények megjelenése
feltűnően gyakran esett a hétfői, csütörtöki és a vasárnapi estékre.
Az is lenyűgözte a szakembereket, hogy az 1983-as és 1984-es év legnagyobb észlelési hullámai
szinte napra pontosan az év ugyanazon időszakára estek.
Az 1970-es évek közepétől gyakran látták ilyen UFO-kat a déli államokban, az Egyesült Államok teljes területét tekintve azonban már 1951-től érkeztek a beszámolók hasonló tárgyakról.
Hasonló észlelések a következő években
A Hudson-völgyi események után néhány évvel – 1989 és 1990 között – Belgiumban is történt egy hasonló észlelési hullám. A megfigyelt „fekete háromszögek” viselkedése és megjelenése nagyban hasonlított az amerikai szemtanúk leírásaira.
1997-ben ismét egy óriási, fényes V-alakú UFO borzolta a kedélyeket, ezúttal az arizonai Phoenix városa felett bukkantak fel a látogatók. Itt is rengeteg szemtanú volt, s az eset a „Phoenix-i Fények” néven vált ismertté.