A független kutatásokkal szemben tanúsított hallgatás és kormányzati cenzúra ellenére számos szakember határozottan állítja, hogy a Bermuda-háromszögben eltűnt repülőgépek és hajók a földönkívüliek bolygónkon végzett tevékenységének tulajdoníthatók.
Egy AFR 80-17-es jelzéssel ellátott körlevelet adott át a pilótáknak az amerikai légierő parancsnoksága 1966-ban, melyben utasításokat kaptak arra az esetre, ha véletlenül UFO-val találkoznának.
A katonai és kormányzati vezetés hivatalosan tagadta, hogy bolygónkon földönkívüli tevékenység folyna, de belső körökben elismerte ennek lehetőségét. A háromszög számos szakértője kapcsolatot lát az idegen űrhajók jelenléte és a térségben eltűnt repülőgépek és hajók esetei között.
Charles Berlitz szerint hitelt érdemlő vallomások tanúsítják az UFO-k felbukkanását azokon a helyeken és időpontokban, melyek egyszerűen kapcsolatba hozhatók a háromszögben történt balesetekkel.
John Spencer, aki 10 évig szolgált pilótaként a légierőnél, szintén alátámasztja ezt az elméletet, azt állítva, hogy a térség sűrű forgalma lehetővé teszi, hogy a földőnkívüliek nagyszámú hajón és repülőn tevékenykedhessenek, biztonságos távolságra a szárazföldön élő emberektől.
Néhány szerző felveti annak lehetőségét is, hogy léteznek USO-k (azonosítatlan úszó tárgyak),
melyek bázisa a tenger mélyén rejtőzik.
De vajon miért érdekeljük a kutatók szerint az idegeneket? Maga Spencer mondja el, mintegy védelmükre, hogy a földönkívüliek engedik civilizációnk tovább élését, de időnként embereket, repülőket és hajókat rabolnak azzal a céllal, hogy megfigyelhessék biológiai és technológiai fejlődésünket, különös tekintettel a repülésben elért eredményeinkre.
A vizsgálatok szerint azonban az emberiség feletti idegen ellenőrzés jóval megelőzi a légtér meghódítását. Példaként említik a bogotái Aranymúzeumban kiállított különféle repülőgép formájú tárgyakat, melyek a Kr. u. 1000 körül virágzott Tairona-kultúrából származnak.
A földönkívüli űrhajók megjelenésével foglalkozó másik kutató, Morris K. Jessup szerint az olyan nagy hajók, mint a Mary Ceteste vagy az Ellen Austin eltűnéséért az idegenek tehetők felelőssé.
Továbbá beszámol egy nagy testű vitorlás hájó, a Seabirel esetéről, mely 1850-ben tűnt el valahol a tengeren, később a partnál bukkant fel ismét, zátonyra futva, mintha „egy óriás keze vitte volna oda”, majd ismét eltűnt az éjszakában.
Jessup a vizsgálódást követően arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a helyváltoztatásokat
csak „felülről” hajthatták végre.
Emberrablás vagy téridő-ugrás?
A minden látható ok nélküli eltűnéseken kívül a Bermuda-háromszög bővelkedik más megmagyarázhatatlan jelenségekben is: ilyen a térségben már néhány repülőgép által megtapasztalt téridő-zavar.
Ezt élte át a már említett Bruce Gernon is, vagy a National Airlines Boeing 727-ese, mely a miami repülőtér radarjáról 10 percre eltűnt, majd ismét megjelent, és gond nélkül leszállt.
A személyzet és az utasok nem vettek észre semmit, de a repülőgépen
mindenkinek az órája 10 percet, késett.
Morris Jessup úgy vélte, hogy ezek a zavarok idegen beavatkozás következményei. Feltételezése szerint a földönkívüli űrhajók egy időleges mágneses forgószelet hoznak létre, mely képes bármilyen tárgyat szétzúzni úgy, ahogy Einstein az Egyesített térelméletében állította.
