Az évszázadok folyamán több millió tonna cukor hajózott át az óceánon. Útját szükségszerűen néhány bizarr történet fémjelzi.
Az 1793-ban feljegyzett eset egy hajótörést szenvedett, cukor rakományt szállító hajóról szól. Az öt életben maradt matrózt kilencnapi hánykódás után sikerült kimenteni a vízből.
A matrózok az éhezés következtében teljesen legyengült állapotban voltak: 9 napon át cukron és rumon éltek. (Számtalan leírás is megerősíti, hogy az ember minden további nélkül képes arra, hogy víz és élelem nélkül, kilenc napon át vagy annál tovább is életben maradjon. Valamennyi vízzel, de élelem nélkül ennél sokkal tovább is ki lehet bírni.)
F. Magendie-t, a kiváló francia élettankutatót felvillanyozta ez az eset, és végrehajtott egy állatkísérlet-sorozatot, amelynek eredményeit 1816-ban tette közzé. Kutyákat táplált cukorral vagy olívaolajjal, illetve vízzel. Mindegyik kutya legyengült és elpusztult.
A hajótörött tengerészek és a francia élettankutató kísérleti kutyái ugyanazt a tényt igazolták egyszer s mindenkorra:
kizárólag finomított cukrot fogyasztani veszélyesebb, mint semmit sem enni.
Csak vízen igen szép ideig életben maradhatunk. A cukor és a víz azonban végezhet velünk.
„Az ember nem képes kizárólag cukron életben maradni.” Feljegyzésekből ismerjük annak a repülőgép-szerencsétlenségben súlyosan megsérült kislánynak a történetét, aki több mint egy hónapon keresztül olvasztott hólével tartotta életben magát. 1973 nyarán két férfi egy felborult vitorláson vesztegelt hetvenkét napig a Csendes-óceánon, mialatt ötnaponta egy csésze esővízen, egy csésze sós vízen, napi egy evőkanál földi mogyorón és pár szardínián kívül semmi más élelmük nem volt.
A finomított cukor szervezetünk ellensége
A finomított cukor halálos az emberi szervezetre, mert a táplálkozástudósok értékelése szerint csak „üres kalóriák”-at tartalmaz. Ráadásul a cukor fogyasztása rosszabb, mint ha semmit sem ennénk, mert megemésztéséhez, méregtelenítéséhez és kiválasztásához a szervezettől értékes vitaminokat és ásványi anyagokat von el.
A szervezet számára rendkívül fontos, hogy megőrizze egyensúlyát, ezért többféle módon is képes védekezni a nagy mennyiségű cukor bevitele által kiváltott sokk ellen. Olyan ásványi anyagok aktivizálódnak és működnek közre a vegyi folyamatokban, mint a sóban lévő nátrium, a zöldségekben lévő magnézium és kálium, és a csontokban lévő kalcium.
Semlegesítő savak termelődnek, hogy a vér felborult savbázis egyensúlyát visszaállítsák az eredeti értékre. A napi rendszerességgel fogyasztott cukor a vér állandó savas eltolódását eredményezi. Ennek ellensúlyozására a szervezet tartalékaiból egyre több ásványi anyagot mobilizál. A sav-bázis egyensúly megóvása érdekében annyi kalcium kerül ki a csontokból és a fogakból, hogy az belső szerkezetük gyengüléséhez vezet.
A túlzott cukorfogyasztás előbb vagy utóbb minden szervre kihat. Eredetileg a máj tárolja a cukrot glükóz (glikogén) formájában. Mivel azonban a máj kapacitása véges, a — szükséges természetes cukormennyiségen felül eső — finomított cukor bevitele egy idő után úgy felfújja a májat, mint egy léggömböt.
Amikor a máj eléri befogadóképességének felső határát, a felesleges glikogén zsírsavak formájában visszaáramlik a vérbe, a vér pedig elszállítja a kevésbé aktív területekre: a hasba, a tomporba, a mellekbe és a combokba. Amikor ezek a viszonylag ártalmatlan területek teljesen feltöltődnek, a zsírsavak olyan aktív szervekben raktározódnak tovább, mint a szív és a vese.
A finomított cukor „áldásos” tevékenysége szervezetünkben
Ezek működése lassulni kezd, szöveteik elfajulnak. Csökkent működőképességük kihat az egész szervezetre, és felborul a vérnyomás. A finomított cukorban nincsenek természetes ásványi anyagok (amelyek viszont megvannak a cukorrépában vagy a cukornádban). Paraszimpatikus idegrendszerünk is érintetté válik, és az általa irányított szervek — például a kisagy — működése részben vagy teljesen leáll. (A normális agyfunkcióról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy független a biológiai hatásoktól, ellentétben például az emésztéssel.) Elárasztódik a keringési és nyirok-rendszer, és elkezd megváltozni a vörösvértestek minősége. Elszaporodnak a fehérvérsejtek, és lelassul a szövettermelődés.
Csökken szervezetünk toleranciája és immunitása, ezért nem tudunk megfelelően válaszolni az olyan szélsőséges hatásokra, mint a hideg, a meleg, a szúnyogok, vagy a mikrobák. A cukorfelesleg nagyon rossz hatással van az agyműködésre.
Az agy normális működésének kulcsa a glutamin-sav, amely életfontosságú anyag számos zöldségben megtalálható. A B-vitaminok döntő szerepet játszanak a glutaminsav lebontásában olyan vegyületekre, amelyek „folyamat- elindító” vagy „folyamatszabályzó” működésre serkentik az agyat.
B-vitaminokat termelnek a bélflórában velünk szimbiózisban élő baktériumok is. A naponta fogyasztott finomított cukor következményeként ezek a baktériumok elsorvadnak és elpusztulnak, és B-vitamin-fedezetünk erősen megcsappan. A túl sok cukortól elálmosodunk, számoló- és emlékezőképességünk romlik.
Azok a hajótöröttek, akik kilenc napig csak cukron és rumon éltek, bizonyára hasonló megrázkódtatásokon mentek keresztül. Történeteik mindenesetre komoly gondot jelentettek a cukorkereskedőknek. Magendie professzor laboratóriumának elpusztult kutyái a független tudományos kutatás veszélyeire figyelmeztette a cukoripart.
Attól a naptól kezdve egészen a mai napig a cukoripar dollármilliókat áldoz a kulisszák mögött a tudomány támogatására. A pénz csábításának ellenállni nem tudó rangos tudósokat mindig abban a reményben nyeri meg magának, hogy egy nap majd előállnak egy (legalább fél-)tudományos szenzációval, a cukor előnyeivel kapcsolatban.
Felhasznált irodalom: William Duffy: Cukor Blues