Ki ne rezzenne össze, ha egy fekete macska átszalad előtte az úton? Mert 21. századi gondolkodás ide vagy oda, a fekete macska mint a balszerencse szimbóluma olyan mélyen gyökerezik az európai babonás hagyományokban, hogy a legracionálisabb ember lelki nyugalmát is megzavarhatja. Ugyanakkor a fekete macskát korántsem tartották mindig balszerencsét hozó jószágnak.

Elmondható, hogy a kontinentális Európában a kereszténység eleve ferde szemmel nézett a macskákra, ennek oka az állatok ókori Rómában betöltött szerepében keresendő: a szabadság, a sze*ualitás és a luxus megtestesítői voltak, ráadásul a macska volt a szimbóluma Diána istennőnek is. Ö pedig a boszorkányok „ősanyjának” számított a keresztények szemében, így aztán a macska, különösen a fekete macska alakja a boszorkánysággal, a rontásokkal és a balszerencsével is összekapcsolódott.

Persze nem mindenhol viszolyogtak ezektől a szőrös jószágoktól. Angliában például kifejezetten szerencsehozó állatoknak tartották őket. I. Károly angol király kedvence is egy koromfekete cicus volt, s mikor szegény elpusztult, a király úgy sóhajtott fel, hogy ezzel vége a jó szerencséjének. A legenda szerint másnap fogták perbe árulás vádjával, melynek végeredményeként kivégezték.

A tengerészek is szerencsének tartották, ha hajójukra bevette magát egy fekte macska; egyrészt védelmet jelentette patkányok elszaporodása ellen, másrészt úgy vélték mágikus tulajdonságai megvédik a hajót a tengeren. A brit hadihajókon egészen 1975-ig szolgáltak macskák: a „ship cat”-ek kivételes megbecsülésnek örvendtek a brit haditengerészet berkeiben, a HMS Amethyst Simon névre hallgató macskája még háborús érdemérmet is szerzett 1949-ben.