A “direkt hang” szeánszok

John Campbell Sloan csinos kis vagyont tudott volna összegyűjteni, ha “direkthang-médiumi” képességeit kiaknázza.

Jelenlétében ugyanis állítólag saját hangjukon beszéltek a halottak, és hosszú társalgásokat folytattak élő rokonaikkal és barátaikkal. De Sloan, ez a kedves, rosszul iskolázott skót inkább azt választotta, hogy amatőr médiumként tevékenykedik.

Ötven éven keresztül tartott szeánszokat, amelyekért egyetlen fillért sem kért, helyette inkább dolgozott, mint szabó, postás, csomagoló, szerelő, újságárus.

A Sloan által tartott megdöbbentő “direkt hang”-szeánszok közül sokról beszámol J. Arthur Findlay spiritiszta író On the Edge of the Etheric (Az éteri határán) című bestsellerében.

A könyvben Findlay beszámol a Sloan által tartott legelső szeánszról, amelyen 1918-ban részt vett. A szeánsz – ahogy a “direkt hang”- szeánszok általában – egy elsötétített szobában zajlott.

“Hirtelen egy hang szólalt meg velem szemben. Megijedtem. A mellettem ülő férfi megszólalt: “Barátom, valaki beszélni akar magával.” Erre én ezt mondtam: “Igen, ki az?”…..”Az apád, Robert Downie Findlay” – válaszolta a hang. Ezután olyan dolgokról beszélt, amiről csak az apám, én és még egy ember tudott, aki – apámhoz hasonlóan – már több éve meghalt. Így én voltam az egyetlen ember, aki tudott azokról a dolgokról, amiről a hang beszélt” – írta Findlay. Majd így folytatta:

“Már ez is elég különös volt, de a meglepetésem csak fokozódott, amikor – miután apám befejezte – egy másik hang David Kidstonként mutatkozott be. Ő volt az a bizonyos harmadik, aki tudott a dologról, és folytatta azt a beszélgetést, amit apám kezdett el.”

Mivel magyarázzák a szkeptikusok az ilyen eseteket? Azt mondják, hogy valószínűleg hasbeszélő volt, és olyan információra hibázott rá, amiről azt hitte az ember, hogy csak saját maga tud róla. De Findlay a következő válasszal üti el ezt a magyarázatot:

Hirdetés

“Semmilyen kémhálózat, bármilyen alapos legyen is, sem a médium vagy cinkostársai nem deríthették ezt ki. Ráadásul teljesen ismeretlen voltam a jelenlévők számára; nem mutatkoztam be, amikor beléptem a szobába. Senkit nem ismertem a jelenlévők közül, senki nem ismert engem és nem tudott rólam semmit.”

Sloan néha arra is képes volt, hogy két-három szellemhangot produkáljon párhuzamosan. Néhány esetben a szeánsz elején transzba esett, de volt, amikor tudatánál maradt és beszélgetéseket folytatott a szellemekkel.

Ugyancsak kiváló képességű médium volt a detroiti Etta Wriedt. A hölgy soha nem esett transzba, és nem zárta el magát a szeánsz részvevőitől egy szekrény segítségével, ahogy számos médium teszi. Inkább a szeánsz résztvevői között maradt, és bekapcsolódott a résztvevőknek a szellemekkel folytatott beszélgetéseibe. Ha azonban egy idegen nyelv “jött át”, akkor mindig elővette a kötését. Csak angolul beszélt.

Egy angol altengernagy, W. Usborne Moore szintén részt vett Mrs. Wriedt szeánszán, amikor a médium az 1920-as években Angliában járt, és a következő beszámolót írta: “Gyakran két, néha három hang beszélt egyszerre a kör más-más részein. Egy kicsit zavaró volt.”

direkt hang
Etta Wriedt

A médium által tartott egyik amerikai szeánszról ezt írta: “Három hangot hallottam egyszerre beszélni, egyet-egyet a két fülemben, egyet pedig a trombitából.”

Ezek a beszélgetések olyan valósághűek voltak, hogy Moore néha megfeledkezett arról, hogy azokkal beszél, “akiket makacsul halottaknak tartunk”.

Etta Wriedt “direkthang-médiumi” képességeinek egy másik igazolása Warwick hercegnőjétől származik, aki VII. Edward király egyik szeretője volt. Először azért hívta el a médiumot az otthonába, mert a házban különös jelenségek történtek. Amikor megérkezett a Warwick-kastélyba, Mrs. Wriedet a szobájába kísérték, de néhány holmija, például a szeánszon használt trombitája a hallban maradt.

Lady Warwick, miközben vendégére várt, felvette a trombitát és a füléhez tartotta. Azonnal meghallotta a már elhunyt Edward király jellegzetes hangját, amely megszólította őt. A hercegnő képes volt beszélgetni a királlyal, bár egy kicsit furcsa volt, hogy részben németül folyt a társalgás.

Ezt követően a király a kastélyban tartott “direkt hang-szeánszok gyakori vendége lett, olyannyira, hogy más szellemek néha alig jutottak szóhoz. Egykori szeretőjének zsarnoksága miatt Lady Warwick végül úgy döntött, hogy véget vet a Mrs, Wreidt által tartott szeánszoknak.