Az ezoterikus gondolkodás és világkép sajátossága, hogy nem kizárólag a szemünknek hiszünk, hanem hiszünk és tudunk olyan dolgokat is, melyeket megtapasztalni – legalábbis szokványos értelemben vett érzékszerveinkkel – nem vagyunk képesek.
Furcsának tűnhet olyanban biztosnak lenni, amiről nem tudunk érzékszerveinkkel tapasztalatot szerezni. A klasszikus értelemben vett empirikus észlelés azonban távol áll az ezotériától. De hogyan lehetséges egyáltalán, mi az alapja annak, hogy sokan mégis hisznek a csodákban és a természetfölötti jelenségekben?
Mindez egyrészt az emberi természetre vezethető vissza, hiszen sok vallás is csak áttételesen számol be Isten, a Legfelsőbb lény, a Tervező stb. létezéséről, a hívek mégis evidenciának tekintik a létét.
Másrészt a csodák és a gyógyulások a cél tekintetében mégiscsak bizonyítékként kezelendők. Egy páciens, aki egy gyógyítóhoz fordul, adott esetben még lehet „hitetlen” vagy szkeptikus, de ha a kezelés eredményes, akkor már nehezen tud nem hinni az egészben.
Ki hinné mondjuk, hogy spirituális energiával megmozgatható a fogsor? Vagy hogy a csontjaink szabadon alakíthatók, formálhatók, akár egy vékony gyertyaszál segítségével, amit huzamosabb ideig hő ér? Az első példát egy szkeptikus fogorvos is igazolta, aki páciense fogsorát látva csak elismerően bólintott az energetikai kezelésre, amiben betege részesült.
A második esetben pedig sebészek tárták szét karjukat csodálkozva, egy olasz kanyonban többszörös csonttörést szenvedett páciens röntgenképét szemlélve. A módszerben, amellyel a szerencsés delikvenst útitársa kezelte, amíg az a kórházba nem került, nem hittek, a szemüknek mégis hinniük kellett. A törött csontok – helyükre kerülve – egy 3-4 hetes begipszelt törés állapotát mutatták mindössze 3 órával a baleset után.
Bár e példák sem bizonyító erejűek a szokásos értelemben véve, arra mégis alkalmasak lehetnek, hogy megerősítsék hitünket, és belássuk, amit már a régi korok emberei is tudtak: „sok van, mi csodálatos…” (Szophoklész: Antigoné)
forrás: hu.ezo.tv