Brice Taylor a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek egyik bátor túlélője.
Miután átélte a csúcstechnológiával gyakorolt kísérletezést, megírta kellően dokumentálva élettörténetét részletesen beszámolva arról, hogy milyen kínzásokat kellett elszenvednie olyan ünnepelt közéleti személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és még sokan mások.
„Thanks for the Memories” (Köszönet az emlékekért) című könyvében Taylor ezt írja:
„Amiről az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a Hidegháború kezdetén ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy titkos csoportja engedélyt kapott gyanútlan amerikai lakosokon végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy változatát továbbfejlessze…
Az amerikai vezetők, hivatásos orvosok és tudósok által összegyűjtött technológia, a bio-elektromágneses frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció, agykontroll,agykutatás, halálközeli állapottal való kísérletezés, a parapszichológiai kutatások, a távolbalátás, az idő- és térben való utazás formájában létezett és létezik, s ehhez képest mindennapi felfogásunk elavultnak számít.”
Brice Taylor mesterségesen előidézett Multiple PersonalityDisorder-ben (tudathasadásos személyiségzavarban), mai nevén Dissociative IdentityDisorderben (tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett.
Ez a trauma-okozással szabályozott technika képes létrehozni számos elkülönülő „személyiséget” ugyanazon személyen belül.
Ezek az elkülönülő személyiségek önállóan programozhatók, mint egy komputer azért, hogy különböző specifikus feladatokat lássanak el.
Így beprogramozható az egyik elkülönített személyiség rabszolga-prostituáltnak, a másik bizalmas információkat továbbító futárnak, vagy adatokat rögzítő agyfájlnak.
Ezek az elkülönített személyiségek csak azon személy számára hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális kódjelzéseket, mert csak ezek segítségével lehet működtetni (aktivizálni, be-és kikapcsolni) az adott elkülönült személyiségbe beépített programot.
Sok évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak sikerült rekonstruálnia saját emlékeit, amelyek a programozás révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára,mert azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek előle.
Amikor emlékezete ismét működni kezdett, megdöbbentő történet bontakozott ki saját maga előtt is:
„Amit ön olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe programozott ‘személyiségek’szemén keresztül, mindazon keresztül, amit ezek a ‘személyiségek’ megtapasztaltak és átéltek.”
– írja könyvének bevezetőjében, hozzátéve „az információk többsége egyszerű kópia,amelyet gyakran szó szerint lemásoltam a saját magán-újságjaimról. Éveken keresztül naponta kínos pontossággal dokumentáltam emlékeimet azért, hogy kiválasszam a gyakran eleven, bár zavaros emlékképeket, amelyeket őriztem. Amire emlékeztem olyan messze volt attól, amiről azt hittem, hogy átéltem – hogy mélyen megrázott.”
Brice Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az átélt események részleteire.A programozás eredményeként szinte tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett szert, és ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is be tudjon számolni.
„Az a képzés, amelyben irányítóim részesítettek visszalőtt rájuk. Amikor titkos életem emlékei kezdtek benyomulni a tudatos agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom villant fel, nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített, hogy újra felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy teljesen felborította mindennapi élettevékenységemet…”
„Olyan mértékig, hogy abba kellett hagyni a „master degree”-ért folytatott egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett keresni orvosomat folyamatos terápia keretében… Megkíséreltem megérteni és megtartani mindazt az információt, amely visszaáramlott a tudatomba, és ezért éveken át arra kényszerültem, hogy minden egyes emlékemet – úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel láttam,hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a testemben éreztem – leírjam. Így tudtam megőrizni némi hasonlóságot a valódi személyiségemhez.”
Brice Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak át. Ez arról szól, hogy hogyan hoznak létre egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név. Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve traumáknak, testi és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja folyamatosan megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette, és pornográfia készítésére használta.
„Apám éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki kínzásokkal gyötört. Többek között bezárt szekrényekbe, ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az érzékeny testrészeimbe,megfosztottak az élelemtől és az alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken,forrasztó készülékeken és állatok hajtásához használt ösztökével. Kábítószereztek. Kifinomult módszerekkel hipnotizáltak és elektronikusan programoztak…”
Brice Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon vegyen részt. Végül is eladták egy „rabszolga-aukción”.”Az agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az aukciókat, amelyek első látásra gyermek divatbemutatóknak látszanak.
Később sztriptíz következik. Számos ilyen showműsorban felléptem, mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy eladtak.”Nos, Brice Taylor „tulajdonosa” a közismert színész és komikus: Bob Hope volt. Később felfedezte, hogy egy másik szponzora, akit Charlie nagybácsinak hívott: Charles L. Horn volt, a Federal Cartridge Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány létrehozója és elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry Kissingernek, aki folytatta agykontroll programozását,felkészítve őt arra, hogy a későbbiekben „mind file”-nak (agy-fájlnak), élő memóriának, információ-raktárnak használja a személyi komputerhez hasonlóan.
A tudatába elhelyezett szigorúan titkos kormányzati adatokhoz kizárólag Kissinger tudott hozzáférni.Taylor keresztülment a NASA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Hivatal) által kidolgozott magasabb szintű agykontroll programozáson is, valamint az „Óz a varázsló”,”Apád, anyád idejöjjön” történetén alapuló agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit igényeinek kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat.
Brice Taylor ilyen minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordotés még kormányzóként Ronald Reagant. Beceneve: „a million dollar baby” (milliódolláros baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy fültanúja volt olyan beszélgetéseknek, ahol az Egyesült Államok elnökének és más magas rangú politikusoknak felkínálták az „escortok”,azaz a kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA emberi robot technológiájának legújabb,legmodernebb termékeit: a programozott hírszerző-rabszolgákat.
Bátorították őket, hogy emocionális szükségleteik kielégítésére ezeket a társalgó hölgyeket vegyék igénybe a kívülállókkal folytatott ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a Project MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket nevezték „milliódollárosbabáknak”, mivel ekkora nagyságú közpénzt kellett minden így programozott kísérleti alanyba invesztálni kisgyermek korától a felnőtt koráig.A Project MONARCH keretében kiképzett „Presidential Model” („Elnöki modell”)szolgálatainak az igénybevétele egy estére az 1960-as években 1200 dollárba került. Henry Kissinger Brice Taylor-t az ő „egymillió dolláros gépének” nevezte.
Mint már utaltunk rá Kissinger élő személyi komputerként használta Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az agyában létrehozott információs fájlokat az Energia Bizottság, a NATO, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trilaterális Bizottság, valamint a Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek szétosztásáról döntöttek.
Brice Taylor részletesen ír könyvében a „Council”-ról (a”Tanácsről”), amely a színfalak mögül irányítja a világpolitikát és a globális eseményeket.
„Henry volt a legnagyobb kutya, ami a Council-t illeti. Neki volt az a tehetsége, amelyre szükségük volt, és aki gondosan előre kidolgozta a stratégiai terveket és rendszerint el is érte a kívánt eredményeket.
A Council szemében Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé volt ugyan a pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a mélyenszántó gondolkodás, amit Henry-ben megtaláltak.”
E sorok írója a „Council”-t, a Council on Foreign Relations-zel (Külkapcsolatok Tanácsa NewYorkban) azonosítja, amely 1921 óta a háttérhatalom legfontosabb koordináló intézménye, a City of Londonban működő ikerintézményével, a Royal Institute of International Affairs-zel(Királyi Külügyi Intézettel) együtt.Kissingerről még a következőket írja Taylor:”A színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra vonatkozóan a Külügyminisztérium által hozott döntéseket és akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben a teljes ellenőrzést.
Úgy tekintették mindezt, mint egy játékot, egy életre szóló tervet, melynek várható kimenetele végül is lehetővé teszi, hogy a globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg azt a játszmát,amely elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és ösztönözte őket.”Brice Taylor könyvének egyik fejezete a „Baby Monarchs Are Born” (Monarchs bébik születnek) címet viseli és ebben azt állítja, hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis id. George Bush pedofil volt.
A következőket írja szó szerint arról, miként traumatizálta Kelly nevű leányát:
„Éveken keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én kaptam.Ismétlődően kínozták és traumatizálták a jelenlétemben abból a célból, hogy engem”vonalban tartsanak”.
A kínzással fragmentálták a pszichéjét azért, hogy létrehozzák benne a tudathasadásos személyiségzavar állapotát, hogy ő is a nyomdokaimba léphessen és használhassák, mint „Presidential Model”-t. Szerencsétlenségére nem sokáig kellett várnia,hogy ehhez az ún. „privilégiumhoz” hozzájusson, minthogy ezidőtájt a mi újonnan választott alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és Kelly-t olyanná formálták, amit „Bush-baby”-nek neveztek, amint azt később meg tudtam egy korábbi CIA-alkalmazottól.”Alátámasztja ezt a gyermekek elleni bűnös eljárást az a másik könyv is, amelyet Cathy O’Brien írt/ „Trance Formation in America”/
O’Brien leányát – véletlenül vagy sem – szintén Kelly-nek nevezték.Kormányzati forrásokból származó értesülések szerint, a „Bush-baby”-khez sorolt kislányokat Kelly-nek nevezték el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem kellett emlékeznie a nevükre. Brice Taylor is – véletlenül vagy sem – beszámol egy esetről, amikor vadászott rá George Bush Bob Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán.
Ennek a vadászatnak a neve volt „The Most Dangerous Game”, azaz „a legveszélyesebb játék”. Emlékeztetjük olvasóinkat,hogy Cathy O’Brien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről.Brice Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta spirituális háború folyik Földgolyónkon, egy láthatatlan küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez:
„Megtanultam, hogy a szabadság nem szabad, és küzdelembe kell bocsátkoznunk nem erőszak és háború útján, de a tudás, az igazság és a szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével, úgy, hogy hallani lehessen bennünket.” – írja Taylor
forrás:Drábik János – Tudatmódosítás című könyve
