A fénykövetek generációjának spirituális munkája nem volt könnyű, és a hetvenes, nyolcvanas években ezeknek az úttörőknek rengeteg bátorsággal és bizalommal, sok akadályt el kellett távolítaniuk az útból.
Az emberek ellenállása miatt sok felébredt ember fénymunkája nagyrészt nem a nyilvánosság előtt zajlott.
Munkájuk lehetővé tette azonban hogy a kilencvenes évek elejére a bolygóenergia annyira megemelkedett, hogy nagy számban inkarnálódhattak és születhettek a világra indigó gyerekek.
Az idő megérett rá, hogy elkezdődjön egy nagy változás a világban! Sokan készek voltak harcolni a békéért és szeretetért, és nem tűrték tovább, hogy birkaként kezeljék őket, hanem azt keresték, hogyan tudnak változtatni önmagukon.
Társadalmunkban elszórtan élnek indigó személyiségjegyekkel és tulajdonságokkal rendelkező emberek. Ők készítették elő ennek az új gyerekhullámnak az útját. Az indigó tulajdonságú emberek mellett vannak olyanok is, akiknek a fő életszíne az indigó, ők az úgynevezett tiszta indigó emberek.
Közülük azoknak, akik ma már elmúltak negyvenévesek, fiatalkorukban sok nehézségük volt a társadalommal és családjukkal. Néhányan valamilyen „intézetben” is voltak, vagy közel
hozzá, hogy beutalják őket. Olyan módszerekkel kezelték őket, amelyekről ma már tudjuk, hogy nem a gyógyulást segítik, és így sokan végül tényleg megőrültek.
Gyakran azt vetették a szemükre, hogy rosszak, abnormálisak és rombolóak. Fenyegetőnek tekintették őket, mivel olyan energiákat rögzítettek, amelyek újak voltak és a „normál”
embereket érzelmileg nyugtalanította. Azok, akik „túlélték” mindezt sokra vitték emberileg. Sokszor terapeutaként dolgoznak és saját tapasztalatukra alapozva valóban képesek segíteni másoknak és vezetni őket. Egyszerűen mások! Az idősebb indigó emberek közül sokakat vonzott a New Age mozgalom, és segítségével visszahódítottak egy darabkát
az otthonukból.
A világon mindenütt a hosszabb ideje a spirituális úton haladók felfedeznek magukban indigó tulajdonságokat. Ez az idősebb generáció magányos farkasokból áll, mert nem találkoztak megértéssel és egyedül jártak eddig az úton. Most azonban változott a helyzet. Ma már több „újszerű” ember jön világra, mint „normális” és ezek az újak valamikor normálisnak számítanak majd, mivel többségben lesznek.
Az Egyesült Államokban feltételezik, hogy bizonyos területeken az újszülöttek kilencven százaléka indigó gyerek. Indigó gyerekek nem mindenhol születnek azonos arányban, nem egyenletesen érkeznek. A világ hidegebb területein, ahol erőteljesebb a spirituális felébredés, és ahol több számítógép található, ott több indigó gyereket lehet találni, mint a melegebb területeken.
Olyan szokatlan korszakban élünk, amikor az önmegismerés útja könnyen felismerhető annak, aki ezen az úton akar haladni. A valóság feltárulkozik bárki előtt, aki látni akarja. Ma már olyan sok tanár, könyv, film van, és egy olyan, egész világot átfogó spirituális mozgalom, amely korábban nem létezett. Bár a negatív ellenmozgalmak
ugyanolyan mértékben növekednek – és a sátánkultuszok korábban soha nem jellemző mélységig viszik le az embereket -, az igazság keresői ugyanakkor soha nem tapasztalt magasságokba vezetik el az emberiséget.
Meglepő, hogy milyen értékű polarizáció tapasztalható bolygónkon, és milyen sokan vágynak az egységre. A fénykövetek első hullámának az volt a feladata, hogy megemeljék
a Földön az energiát és támogassák a föld hálójának energetikai változását, azáltal, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen voltak (többnyire erőteljes erőterekben). Így megnyílhattak a szükséges energiakapuk.
Az indigó generációra más feladat vár, amely bizonyára nem lesz kevésbé nehéz. Ők a holnap békéjének igazi megalapozói. A szeretet az ő üzenetük. Nem könnyű tudatosan és szabadon ennek a feladatnak szentelni az életüket. Új biokémiai struktúrájuknak köszönhetően (négy szállal meghosszabbított DNS lánc) szokatlanul érzékenyek mások energiájára.
A bolygón még mindig jelenlévő régi energiákat nem könnyű számukra elviselni és feldolgozni. Ha nem tudatosítják ezt az energiát, és nem védekeznek ellene, könnyen kibillennek spirituális egyensúlyukból. Ha ez megtörténik, többnyire egészen kiesnek belőle, keményen megütik magukat, és csak nagyon nehezen tudnak újra visszakerülni.
Sajnos a legtöbb indigó gyereket olyan szülők nevelnek, olyan tanárok tanítanak, és olyan orvosok kezelnek, akik nem értik az új gyerekek egyedülálló felépítését. Ahhoz sincsenek meg az eszközeik, hogy megkönnyítsék nevelésüket vagy vezetésüket. A gyerekek úttörők egy egészen új földi folyamatban, ami nem könnyít meg a dolgunkat. Az indigó gyerekek többnyire kénytelenek szembeszállni családdal, kultúrával és intézetekkel, ha azok még a régi energiarezgéssel” rendelkeznek.
Az indigó gyerekek témát még most is kevés nyitottsággal és érdeklődéssel kezelik a régi pedagógusok, pszichológusok és intézetek; egyszerűen nem érzik magukat kompetensnek, hogy a gyerekeket új lényeknek tekintsék és úgy kezeljék őket, hogy az spirituálisan motivált és minősíthető legyen. Itt még hatalmas szakadék tátong a tudomány és a spiritualitás, mint a probléma uralásának útja között.
A helyzet annyira új, annyira hihetetlen és annyira lenyűgöző, hogy eljött az idő feleszmélni és tenni valamit. Időközben elkezdődött az új évezred, és a kilencvenes évek hulláma stabilizálódott: egyre több indigó gyerek születik a földre, úgyhogy jól tesszük, ha felkészülünk rájuk. Azokra a szülőkre, akik talán már maguk is sejtik, hogy mi történik, vagy mi történhet, környezetük sajnos sokszor értetlenkedve, bizalmatlansággal, elutasítással és szokatlan keménységgel reagál.
Ami most segíthet, az a tudatosság és az objektív érzékelés. Sajnos az a helyzet, hogy mindannyian jobban tudjuk a külső megjelenés különbségeit érzékelni. Megtanuljuk a valóságot a külvilágra korlátozni, és napról-napra, óráról-órára csak ezzel foglalkozunk. Az indigó gyerekek nagyon intuitívak és nyíltak, nem hagyják magukat korlátozni, és határok közé szorítani. Megkövetelik tőlünk, hogy nyíljunk meg nekik. Kényszerítenek rá, hogy feladjuk szubjektív, sokszor a szüléinktől átvett érzékelésünket.
(Felhasznált irodalom: Carolina Hehenkamp: Das Indigo-Phanomen / szerkesztette: Rejtélyek szigete)
