Mélyen a távoli Hessdalen-völgyben, Közép-Norvégiában, valami rendkívüli dolog történik, már legalább 1981 óta. Ragyogó, pulzáló fények jelennek meg váratlanul a hófödte dombok felett.
Lebegnek, gyorsulnak, színt váltanak, több objektumra oszlanak, majd ugyanolyan hirtelen tűnnek el, mint ahogy érkeztek.
A legtöbb UFO-észleléssel ellentétben, ahol csak a szemtanúk vallomásaira hagyatkozhatunk, a Hessdalen-fényeket már több ezerszer lefényképezték, radarokkal követték, és évekig tartó szigorú tudományos vizsgálatnak vetették alá. Pontos magyarázat azonban még így sem született.
Mik azok a Hessdalen-fények? Az első dokumentált észlelések
A Hessdalen-völgy egy ritkán lakott mezőgazdasági régió, Trondheimtől mintegy 120 kilométerre délre. 1981-ben a lakosok szokatlan, ismeretlen eredetű fényekről kezdtek beszámolni. A fények nappal és éjszaka is feltűntek, olykor órákig mozdulatlanul állva, becsült sebességük pedig volt, hogy elérte a 30 000 kilométer/órát.
A fehér, sárga vagy piros színű fénygömbök közelében radikális hőérzet változásról, és az elektromos eszközök átmeneti meghibásodásairól is beszámoltak a szemtanúk.
Az aktivitás csúcspontján, 1981 és 1985 között, hetente akár 20 alkalommal is észlelték a fényeket. A helyi lakosok érthető módon aggódtak. Egy norvég tudósokból álló csoport – melynek tagjai kezdetben szkeptikusak voltak -, elindította a történelem leghosszabb ideje tartó tudományos vizsgálatát az UFO-jelenségek terén.
Az 1983-ban alapított Hessdalen Projekt egy állandó, automatizált megfigyelőállomást hozott létre a völgyben, amely ma is működik, s amely folyamatosan gyűjti az adatokat és riasztja a kutatókat, amikor megjelennek a fények.
Hessdalen projekt: A tudomány komolyan veszi a jelenséget
A Hessdalen-fényekre adott tudományos válasz példa nélküli volt az UFO-kutatásban. 1984-ben az első szervezett expedíció – a „Hessdalen Projekt” – öt hét alatt 40 tudóst és diákot küldött a helyszínre, radarral, szeizmográffal, magnetométerrel, spektrumanalizátorral és kamerával felszerelve.
188 észlelést dokumentáltak, és többször sikeresen lefotózták a fényeket. A kutatók által gyűjtött adatok legtöbbször rendelleneségeket mutattak: az objektumoknak az ismert repülőgépekétől eltérő radarjeleik voltak, többféle sugárzást (például látható fényt, hőt és rádióhullámokat) bocsátottak ki egyszerre, és reagáltak a rájuk kibocsátott lézerjelekre.
Az olasz CNR (Nemzeti Kutatási Tanács) később csatlakozott a vizsgálathoz, az NTNU (Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem) pedig folyamatos kutatási partnerségeket tartott fenn. Az 1998-ban a völgyben telepített AMS (Automatikus Mérőállomás) kamerákat, magnetométereket, radart és egy spektrumanalizátort használ, amelyek a nap 24 órájában működnek.
Amint a rendszer anomáliát észlel, az összes műszer egyszerre kezdi meg a rögzítést. A jelenségről így több tartományban gyűjt olyan átfogó adatokat, amelyeket egyetlen emberi megfigyelő sosem tudna.
Tudományos elméletek: Mik lehetnek a Hessdalen-i fények?
Az évtizedek alatt összegyűlt tudományos adatok nyomán számos egymással versengő elmélet született, ám eddig egyik sem tudta maradéktalanul megmagyarázni a jelenség minden sajátosságát. A legtöbbet vitatott természetes magyarázat a plazma- vagy gömbvillám jelenségéhez kapcsolódik: ez egy kevéssé ismert légköri elektromos folyamat, amely során izzó, önálló ionizált gázgömbök jönnek létre. Mivel a Hessdalen-völgy kénben, rézben és cinkben gazdag ásványi lelőhelyeken fekszik, a kutatók úgy vélik, hogy a föld alatti kémiai reakciók és a légkör elektromos feszültsége közötti kölcsönhatás olyan hosszú életű plazmajelenségeket hozhat létre, amelyek máshol nem fordulnak elő.
Massimo Teodorani olasz kutató egy olyan modellt vázolt fel, amelyben a talajmenti kémiai reakciók ionizált porfelhőket hoznak létre, amelyeket aztán elektromágneses erők emelnek a magasba. Dokumentált olyan eseteket is, amikor a fények egyszerre bocsátottak ki jeleket a radar-, az infravörös, a látható és az ultraibolya tartományban – ez az összetett sugárzás egyetlen ismert természetes vagy ember alkotta forrásra sem jellemző.
Bjørn Gitle Hauge fizikus, aki szintén alaposan elemezte a hessdaleni adatokat, megállapította, hogy a fények néha szabályos felépítést mutatnak: szilárd külső héjból és gyorsan lüktető belső magból állnak. Ez a jelenség sokkal inkább emlékeztet egy szervezett energiaszerkezetre, mint egy véletlenszerűen kialakuló plazmagömbre.
Többen is kiállnak a földönkívüli hipotézis mellett
Míg a mainstream kutatók legtöbbje elutasítja a jelenség földönkívüli hátterét, akadnak olyanok is, akik épp ezt a lehetőséget tartják a legkézenfekvőbbnek.
A Hessdalen-i fények olykor céltudatosan viselkednek. Külső ingerekre reagálva irányt váltanak, más fényekkel repülnek alakzatban, tehát rendre olyan „intelligens” válaszokat produkálnak, melyre egyetlen természeti jelenség se lenne képes.
Három dokumentált esetről is tudni, amikor a megfigyelt fénygömb, két különálló objektumra vált szét, s ezek egymástól függetlenül mozogtak, mielőtt újra egyesültek volna.
Az ilyen és ehhez hasonló észlelésekből pedig sokaknak egyértelművé vált mára:
a völgy évtizedek óta egy idegen intelligencia ellenőrzése alatt áll .
Hessdalen napjainkban: Folyamatos megfigyelés és új adatok
Bár az észlelések gyakorisága jelentősen csökkent az 1980-as évek óta, a fények továbbra is jelen vannak. A modern megfigyelőberendezések manapság is számos fénygömböt rögzítenek, melyek a Hessdalen Projekt weboldalának adatbázisába is bekerülnek.
Az utóbbi években dróntechnológiát telepítettek a völgyben, hogy jobban megismerjék a fények természetét. Az eredmények vegyesek – egyes közeli felvételeken úgy tűnik, hogy az objektumok irányváltással vagy fényerejük csökkentésével reagálnak a közeledő drónokra.
Hogy ez egy plazmajelenség természetes válasza a drón elektromágneses interferenciájára, vagy valami tudatosabb reakció, az továbbra is kérdéses.
