Egy rendkívüli égitest tartja lázban a csillagászok és a közvélemény fantáziáját. A 3I/ATLAS nevű objektum csupán a harmadik ismert csillagközi eredetű test, amelyet valaha megfigyeltek Naprendszerünkben – és elképesztő sebességgel hasít át rajta. Bár a tudományos közösség többsége egy, nagyrészt szárazjégből álló üstökösnek tartja, egy neves kutató szerint a történet korántsem ilyen egyszerű.
Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagásza, hosszú ideje állítja, hogy a 3I/ATLAS számos olyan szokatlan tulajdonságot mutat, amelyek újra és újra megkérdőjelezik a természetes eredet lehetőségét. Bár maga is elismeri, hogy a legvalószínűbb magyarázat továbbra is egy szokványos üstökös, Loeb szerint a felmerülő kérdések tükrében nem lehet félresöpörni az idegen technológia lehetőségét sem.
Blogján kilenc olyan anomáliát sorolt fel, amelyek szerinte együtt már túlmutatnak a véletlenen.
1. Kísértetiesen pontos pálya
Loeb elsőként arra hívja fel a figyelmet, hogy az objektum pályája mindössze öt fokkal tér el a Naprendszer bolygóinak keringési síkjától, az úgynevezett ekliptikától. Ennek statisztikai esélye szerinte mindössze 0,2 százalék, ami rendkívül alacsony egy véletlenszerűen érkező csillagközi test esetében.
2. „Véletlenül” útba eső bolygók
A 3I/ATLAS nemcsak jól illeszkedik az ekliptikához, de pontosan elhalad több kiemelt bolygó közelében is. Elrepült a Mars mellett – ahol az Európai Űrügynökség két szondája képet is készített róla –, és 2026 márciusában egészen közel kerül a Jupiterhez is. Ez Loeb szerint „megdöbbentően finomhangolt útvonal”.
3. Az „anti-csóva” jelenléte
A csillagászokat meglepte, hogy az objektumnak nemcsak hagyományos csóvája van, hanem egy második is, amely látszólag a Nap felé mutat. Bár más üstökösöknél ismert optikai jelenség az úgynevezett „anti-csóva”, Loeb szerint a 3I/ATLAS esetében nem magyarázható pusztán geometriai hatással, és ilyen formában még nem figyeltek meg Naprendszerünk üstököseinél.
4. Gigantikus méret
Számításai szerint a 3I/ATLAS szilárd magjának átmérője több mint öt kilométer lehet, tömege pedig meghaladja a 33 milliárd tonnát. Ez nagyságrendekkel nagyobb, mint az eddig ismert másik két csillagközi objektumé. Loeb szerint jogos a kérdés: ha ilyen óriások léteznek, miért nem láttunk előtte rengeteg kisebb csillagközi testet?
5. Szokatlan nikkel–vas arány
A 3I/ATLAS gázburkában a kutatók rendkívül magas nikkel–vas arányt mértek. Ez azért zavarba ejtő, mert az ismert üstökösök megfigyelési távolságában túl alacsony a hőmérséklet ahhoz, hogy ilyen fémes elemek elpárologjanak. Loeb felvetése szerint ez akár ipari eredetű fémötvözetek jelenlétére is utalhat.
6. A szokatlan összetételű gázburok
A SPHEREx űrteleszkóp mérései szerint az objektum körül kialakuló gázburok összetételében mindössze négy százalék volt a vízgőz aránya, miközben a felszabaduló anyag túlnyomó része a szárazjég szublimációjából származott. Bár egyes kutatók szerint ez nem zárja ki a természetes eredetet, Loeb továbbra is kirívó eltérésnek tartja.
7. Példátlan polarizáció
A 3I/ATLAS fényvisszaverési tulajdonságai szélsőségesen negatív polarizációt mutatnak, ami eddig sem üstökösöknél, sem aszteroidáknál nem volt megfigyelhető. Ez Loeb szerint arra utal, hogy az objektum egy eddig ismeretlen égitest-populációhoz tartozhat.
8. Kapcsolat a híres „Wow!” jellel?
A csillagász még tovább megy: felveti, hogy a 3I/ATLAS összefüggésben lehet az 1977-ben észlelt legendás „Wow!” rádiójellel, amelyet máig nem sikerült megmagyarázni. Az objektum érkezési iránya Loeb szerint kilenc fokon belül egybeesik a jel forrásával, ami statisztikailag mindössze 0,6 százalékos esély lenne puszta véletlen esetén.
9. Meglepően kék szín
A mérések szerint az objektum visszavert fényének spektruma a Napénál is erősebben tolódott el a kék tartomány felé, ami gondolkodóba ejtette a csillagászokat. Ez Loeb szerint ez azért is különös, mert a por jelenléte a fényt általában a vöröses tartomány felé tolja el, és az objektum felszíne sokkal hidegebb kellene legyen a Nap 5800 kelvines felszínénél. Lehet, hogy saját energiaforrással rendelkezik? – teszi fel a kérdést.
Üstökös… vagy valami más?
A NASA kis égitestekkel foglalkozó vezető tudósa szerint az objektum minden tekintetben megfelel egy üstökös viselkedésének, és nincs szükség rendkívüli magyarázatokra. Loeb azonban nem vitatja ezt kategorikusan – ő csupán azt hangsúlyozza, hogy adatokat kell gyűjteni, és nem szabad kizárni a más lehetőségeket sem.
„Ha idegen technológiáról van szó, annak következményei beláthatatlanok” – írja. A 3I/ATLAS jóval nagyobb, mint az emberiség legnagyobb hordozórakétái. Ha mesterséges eredetű, akkor készítői egy jóval magasabb technológiai szinten állnak, mint mi.”
Ébernek maradni
Lehet, hogy a 3I/ATLAS tényleg csak egy szokványos üstökös? Elképzelhető. Ahogy az is, hogy a tudomány egyik legnagyobb félreértése előtt állunk. Loeb álláspontja mindenesetre nem végkövetkeztetés, csupán felhívás az éberségre.
