A Pioneer-10 és a Pioneer-11 űrszondák egy arannyal bevont alumíniumtáblán hordozzák az emberiség üzenetét egy távoli civilizáció számára. De mit is üzenünk pontosan?

Eredetileg két újságírónak támadt az ötlete, hogy helyezzék el a Naprendszert elhagyó űrszondákra az emberiség üzenetét.

Ötletükkel a Pioneer-misszió tudományos programján dolgozó Carl Sagant keresték fel, aki egy csillagász segítségével megtervezte az üzenetet.

Az elsó táblát a Pioneer-10 űrszonda (1972. március 3.) fedélzetén helyezték el, a másodikat a Pioneer-11 1973. április 6-án vitte magával az űrbe.

A nagyjából 15×23 centis táblák bal felső sarkában a semleges hidrogénatom két energiaszintje közötti hiperfinom átmenet sematikus rajza található; amely azért lényeges, mert a hidrogén az átmenet közben 1420 MHz-es, 2.1 cm-es hullámhosszú rezgést bocsát ki, és ezek a számok adják az alapot a többi üzenet megfejtéséhez.

A hidrogén, mint az univerzum leggyakoribb eleme, vélhetően mindenki számára ismert. A férfi és a női emberi test mérete is a 21 centi többszörösével (8×21) van megadva, de a jobb érthetőség kedvéért ott szerepel mögöttük az űrszonda méretarányos rajza is. (A meztelen test ábrázolása persze okozott némi bonyodalmat a tábla elfogadásakor, de végül is az itt látható formában engedélyezték, bár állítólag eltávolították a női nemi szervet részleteseb-ben jelző vonást.)

A 14 különböző irányba mutató vonal apróbb, bináris számokat jelölő vonalkákból áll, és napunk helyzetét mutatja néhány pulzárhoz képest.

A bináris számok a fenti 1420 MHz-es érték többszöröseivel jelölik a pulzár sugárzási frekvenciáját, a vonalak hossza a naptól való relatív távolságra vezeti rá az üzenet esetleges olvasóját – bár utólag kiderült, hogy az egyik pulzár frekvenciáját pontatlanul adták meg.

Alul a naprendszer sematikus rajza látható, egy nyíllal és az űrszonda rajzával jelölve bolygónkat, és összetéveszthetetlen gyűrűvel jelölve a Naprendszer pontos azonosítását segítő bolygót, a jellegzetes Szaturnuszt.

A táblát rengeteg bírálat érte, vitatták érthetőségét, kivitelezését, a rajta szereplő meztelen alakokat, és az űrszonda forrását jelölő nyilacskát is – az ugyanis nem általános, hanem egyezményes jel.

Az idegen civilizációknak szóló üzeneteket később inkább rádióadások formájában bocsátották útjukra, azok ugyanis jóval messzebbre juthatnak, minta még most is Naprendszerünk határai körül járó Pioneer szondák és bennük egyértelműbb, jobban megfejthető kódolással lehet hírt adni magunkról.