A földönkívüliek többféle módon is kapcsolatba léphetnek kiválasztottjaikkal. Megjelenhetnek otthonaikban, űrhajójuk fedélzetére vihetik őket, vagy akár telepatikus úton szólhatnak hozzájuk.
Van azonban egy kevésbé ismert formája a kapcsolatfelvételnek, ilyenkor az égi látogatók egy hagyományos telefonhíváson keresztül érik el a célszemélyt.
Elsőre talán nevetségesen hangzik a dolog, de a terjedelmes UFO-irodalom bizony számon tart néhány ilyen esetet. Ezekből mutatunk ma be most hármat.
„Egy űrhajóról hívtak”
Jack Sarfatti napjaink egyik neves kvantumfizikusa, akiről kevesen gondolnák, hogy bármi köze van az idegenekhez. Gyerrekkorában azonban egy bizarr élmény részese volt, melyről később ő maga számolt be.
„1952-ben, amikor nagyjából 12 éves lehettem, egy különös telefonhívást kaptam. A vonal másik végén egy gépies hang jelentkezett, és közölte, hogy ő egy idegen űrhajó számítógépe. Kérdezte, hogy lenne-e kedvem társalogni velük, mert szeretnének tanítani engem. A lehetőségtől megrészegülve természetesen azonnal rávágtam, hogy ‘igen’ – mondja a tudós.
Safrattit lenyűgözte az élmény. Összecsődítette barátait a szobájába, és izgatottan várták a beígért telefonhívást. Percek teltek el, de senki sem jelentkezett. Safratti nagyon csalódott volt, és azt gondolta, valószínűleg egy rosszízű tréfa áldozata lett.
Emlékei ennél a pontnál furcsamód véget értek, ám édesanyja azt mondja, a telefonhívások ezután is folytatódtak. Állítása szerint olyan információkat közöltek fiával, melyek örökre megváltoztatták.
„Anyám jobban emlékszik a történtekre, mint én, nálam valahogy sok minden ‘kiesett’. Később viszont megtudtam, hogy ezek a rejtélyes hívások még heteken át tartottak.”
„Szerinte a viselkedésem nagyon megváltozott akkoriban, és a járásomat is furának találta. Rettentően aggódott értem”.
„Egy napon aztán véletlenül anyám vette fel a telefont, s mikor meghallotta a gépies hangot a vonal végén, éktelen haragra gerjedt: ‘Hagyd békén a fiamat’ – üvöltötte a kagylóba. S ezzel le is zárult a történet, többé nem kaptam ilyen hívásokat”.
Bár Safratti nem képes tudatosan felidézni a kapott üzeneteket, munkássága talán „árulkodó” lehet. „Psychoenergetic Systems” (Pszichoenergetikai rendszerek) című művében például azt írja, hogy a „Fényen túli” egymáshoz kapcsolódás a magasabbrendű valóságon keresztül valósulhat meg. Szerinte a mi valóságunk feletti valóságban a „dolgok jobban összekapcsolódnak”, az „eseményeknek” több közük van egymáshoz, és hogy a „dolgok” egy még ennél is magasabb szinten keresztül teremtenek kapcsolatot egymással, így magasabb szintekre eljutva képesek lehetünk megérteni, hogyan működik a közvetlen kapcsolatlétesítés.
Izgalmas gondolatok, nemdebár? Talán „odafentről” súgtak neki?
Rejtélyes telefonhívások szerdánként
Az alábbi eset a legendás UFO-kutató- és író, Budd Hopkins gyűjteményéből származik. A történet főszereplője Debbie Jordan, akit élete során több alkalommal is elraboltak az idegenek indianai otthonából. A modernkori ufológia Debbie történetét az egyik legjobban dokumentált elrablási esetként tartja számon, Budd Hopkins pedig Intruders (Betolakodók) címen írt könyvet róla. (1992-ben egy azonos nevű film is készült.)
Debbie sok mindent átélt az UFO-észlelésektől kezdve az elrablásokig , és persze ott voltak a furcsa telefonhívások is, melyek 1980-ban kezdődtek, épp amikor második fiát várta.
Az első hívás egy szerdai napon, a délutáni órákban érkezett. Debbie felvette a telefont, a másik fél „beszédéből” azonban semmit sem értett, csupán „motyogás” és „nyögdécselés” hallatszott. A „dübörgő” háttérzajok is különösek voltak, mintha egy gyárból hívták volna.
Első gondalata az volt, hogy talán csak szórakozik valaki. Többször kérdőre vonta „beszélgetőpartnerét”, ám miután semmiféle választ nem kapott, lerakta a kagylót és nem foglalkozott vele többet.
A következő szerda délután a nő újabb telefonhívást kapott, de semmi nem változott. Ugyanaz a motyogó hang fogadta, háttérben a fülsértő zajokkal.
A hívások ezután rendszeressé váltak, Debbie telefonja pedig minden szerdán megcsörrent, délután 3 óra körül. Bár általábban hamar lerakta a kagylót, olykor kíváncsian hallgatta még egy darabig a különös „monológot”.
Néhány alkalommal előfordult, hogy a telefont Debbie anyja vagy barátja vette fel. Elmondásuk szerint az artikulálatlan hangok olykor dühösnek vagy szomorúnak tűntek, de se női, se férfi beszédként nem tudták azokat beazonosítani.
A nő végül úgy döntött, hogy megváltoztatja a telefonszámát, elkerülendő a további zaklatásokat. Hétfőre meg is volt az új szám, ám kedden ismét csörgött a telefon. A motyogó-nyögdécselő hívó ezúttal elég zaklatottnak tűnt, s ez volt az egyetlen alkalom, mikor a telefonáló nem szerdán jelentkezett.
A rejtélyes hívások Debbie terhességének teljes időtartama alatt, vagyis még kilenc hónapon át folytatódtak, aztán hirtelen abbamaradtak.
Úgy tűnt, a megpróbáltatásoknak vége, Debbie pedig egy látszólag egészséges fiúgyermeknek adott életet. Azért csak „látszólag”, mert a fiúnál egy roppant fura beszédhiba jelentkezett hároméves korában.
A gyermek beszéd helyett érthetetlen nyögdécselő hangokat adott ki, épp olyanokat, mint amilyeneket a „titokzatos telefonáló” produkált hónapokon keresztül.
Fiát alaposan megvizsgálták az orvosok, de semmilyen rendellenességet nem találtak nála, idővel pedig beszédhibáját is kinőtte.
Bár a viharfelhők elvonulni látszottak, a nőben mégis baljós érzések kavarogtak. Úgy vélte, rejtélyes telefonálója okkal tűnt fel az életében, s valamilyen módon kötődik a korábbi UFO-élményeihez.
Egy megszakított beszélgetés
Betty Andreasson az egyik legismertebb olyan személy, akit állítása szerint idegenek raboltak el. Élményeiről mintegy fél tucat könyv született, s mint kiderült, a „földön kívüli telefonhívások” őt is megtalálták.
1977. október 19-én Betty új barátjával – az idegenek által szintén eltérített – Bob Lucával társalgott telefonon, amikor hirtelen egy harmadik fél vágott beszélgetésükbe.
„Valamilyen ismeretlen nyelven beszéltek, szavaikat pedig darázsszerű zümmögés kísérte. Mondtam nekik, hogy beszéljenek hangosabban, hogy Bob is hallhassa őket, erre még jobban rázendítettek” – idézte fel Betty az eseményeket.
„Képtelen voltam beazonosítani ezt a nyelvet, de feltűnően sok volt benn az „L” és a „T” hang. Irtó gyorsan beszéltek, mint amikor felgyorsítják a lemezjátszót. Aztán ott voltak még azok a „csörömpölések” a háttérben. Úgy hangzott, mintha valami nehéz szerkezetet állítanának össze”.
Betty és Bob feje kezdett belefájdulni a hangzavarba, ezért mindketten lerakták a telefont, majd felhívták magánnyomozójukat, hogy jelentsék az esetet.
Aznap este megjelentek a földönkívüliek Betty hálószobájában, hogy egy közelgő családi tragédiára figyelmeztessék, ami két nap múlva sajnos be is következett. Betty mindkét gyermeke halálos autóbalesetet szenvedett.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy az idegenek telefonon próbáltak kapcsolatba lépni Bettyvel. 1973 egyik éjszakáján ismét felbukkantak otthonában a látogatók. Még percekig a találkozás hatása alatt volt, amikor megcsörrent a telefon.
Egy „magas női hang” szólt bele, aki a férjét kereste. Betty lerakta a telefont, ám később arra jutott, hogy a hívás egyfajta hipnotikus módszer lehetett, amivel az idegenek próbálták elméjéből kitörölni látogatásuk emlékét. Úgy tűnt, ez sikerült is nekik, hiszen miután Betty letette a kagylót, békésen visszasétált az ágyába, mintha mi sem történt volna. Emlékei csak egy későbbi regressziós ülés során kerültek ismét felszínre.
