„Az új fény átlát a húson, egészen a csontokig” – állt az egyik újság címlapján, amikor 1896-ban Wilhelm Conrad Röntgen (1845-1923) bemutatta új röntgenkészülékét, forradalmasítva az orvostudományt.
1997-ben – mintegy 100 évvel később – egy fiatal orosz lány jelentkezett, azt állítva, hogy ő is képes mindarra, amire a zseniális tudós masinája, vagyis belelát az emberi testbe. Neki viszont – mondta – e mutatványhoz pusztán csak a szemeire van szüksége.
A morvinföldi Szaranszk városában élő Natasha Demkina kezdetben nem sokban különbözött kortársaitól. 10 éves korában viszont mindez egy csapásra megváltozott, amikor a kislány szokatlan vallomás tett édesanyjának.
Natasha közölte vele, hogy „keresztüllát a bőrén”, így „kirajzolódnak” előtte anyja csontjai, inai és vérrel teli vénái.
„Eleinte undorodtam a képességemtől – mondja Natasha – de aztán fokozatosan hozzászoktam, manapság pedig már hiányérzetem van, ha nem „nézhetek bele valakibe”.
Kezdetben Natasha arra használta tehetségét, hogy megállapítsa családtagjai és barátai betegségét, később pedig ismeretlen személyeket is „megvizsgált”.
Diagnózisai annyira pontosnak bizonyultak, hogy az emberek idővel „röntgenszemű lánynak” kezdték hívni.
A kislány képességének hamar híre ment a városban, „pácienseinek” száma pedig rohamosan gyarapodott. Iskolából hazajövet gyakran sorokban álló emberek várták Natashát háza előtt, mindannyian arra voltak kíváncsiak, van-e valamilyen fel nem fedezett egészségügyi problémájuk.
Egy ideig ingyen dolgozott, idővel azonban elkezdett minimális díjat kérni a hozzá érkezőktől. Ennek oka, hogy Natasha pár év múlva orvosi egyetemre akart menni, drága tanulmányait pedig bevételeiből kívánta finanszírozni.
Ahogy nőtt a kislány népszerűsége, úgy figyeltek fel rá egyre többen, végül pedig egy nemzetközi tévétársaság producere is megkereste ajánlatával. Az illető szerette volna, ha Natasha a kamerák előtt, élő adásban, ország-világ előtt mutatja be képességeit. A producer fülében ott csengtek a lány anyjának szavai: „Hat év alatt még egyszer sem tévedett”.
A próbatétel
2004 májusában sikerült tető alá hozni a műsort, ám Natasha pechjére a teszt feltételeit egy olyan tudományos bizottság tagjai állították össze, akik rendkívül szkeptikusan viseltettek a paranormális jelenségek iránt.
Hét személyt választottak kísérleti alanynak. Közülük hatnak volt olyan egészségügyi problémája, melyek a hagyományos röntgenfelvételeken is jól látszódtak, például beültetett fémkapcsok vagy csípőprotézis. A hetedik személy volt csak egyedül egészséges.
Natasha kártyákat kapott, amiken azok a testi rendellenességek szerepeltek, melyeket egy-egy betegnél azonosítania kellett. Eddigi pácienseit mindig álló helyzetben vizsgálta, a mostani alanyoknak viszont végig ülve kellett maradniuk a teszt alatt.
A bizottság tagjai azon a véleményen voltak, hogy Natasha bemutatója akkor tekinthető sikeresnek, ha a hétből legalább öt diagnózist helyesen ad meg. Szerintük ugyan ez sem szolgáltatna végső bizonyítékot a lány természetfeletti képességeire, csupán annyit jelentene, hogy azok további vizsgálatokra érdemesek.
Az eredetileg egy órásra tervezett teszt végül négy órásra sikeredett, ami felettébb furcsa volt, mivel a lány általában 10 perc alatt „átnézte” egy-egy betegét.
Az eredmény
Natasha végül az elvárások szerinti öt helyes diagnózisból, „csupán” négyet állított fel, ami „megkérdőjelezi” a lány intuitív képességeit – mondta a teszt egyik kiötlője, Andrew Skolnick.
A férfi azt is kifogásolta, hogy Natasha órákig vizsgálta az alanyokat, és még így sem hozta az elvárt eredményeket. Skolnick hozzátette, hogy a lány egy olyan beültetett fémlemezt sem vett észre az egyik beteg koponyájában, ami állítólag még szabad szemmel is látható volt valamennyire.
A bizottság tagjai azzal vádolták Natashát, hogy az információk megszerzéséhez az úgynevezett „hideg olvasás” (cold reading) technikáját használta. Ennek lényege, hogy használója tulajdonképpen mindenféle előismeret nélkül, akár pillanatok alatt képes számtalan információt leolvasni aktuális beszélgetőpartneréről – pusztán annak megjelenéséből, testbeszédéből, beszédstílusából, neméből, életkorából, etnikumából, ruházatából.
Nagy valószínűségű találgatásokba bocsátkoznak csupán, s közben szüntelenül keresnek minden apró visszajelzést annak kapcsán, hogy vajon a jó irányba kezdtek-e el tapogatózni. Mindezek tekintetében aztán felerősítik és kihangsúlyozzák az alanyuk által (többnyire tudattalanul) jóváhagyott megállapításokat.
Natasha támogatói vitatták a szkeptikus bizottság megállapításait. A lány által felálított helyes diagnózisok száma ugyan eggyel elmaradt az elvártaktól, statisztikailag viszont még így is szignifikáns tekinthető. Egy az ötvenhez volt az esélye egy ilyen eredmény elérésének, ez pedig jócskán túlmutat a puszta véletlenen.
„Miért van az, hogy ha hétből ötöt eltalálok, akkor átmegyek a teszten, de ha „csak” négyet, akkor teljes kudarcot vallok?”
– kérdezte lehangoltan Natasha.
Megjegyzendő, hogy Natashának, egy láthatóan ellenséges környezetben kellett demonstrálnia tudását, nem beszélve a kihívással járó stresszről.
Támogatói szerint a szkeptikus kutatóknak egyáltalán nem állt érdekükben, hogy feltárják az igazságot Natasha képességeiről, hiszen hírnevüket és egzisztenciájukat épp az ilyen személyek lejáratásának köszönhették. Néhány éve hasonló „jóemberek” próbálták csalónak bélyegezni a kanálhajlító Uri Gellert is, ám ő rendre megcáfolta állításaikat.
Natasha később a legkülönbözőbb közönség előtt szemléltette hihetetlen képességeit, s még a népszerű brit napilap, a Sun is elismerően nyilatkozott róla.
A „röntgenszemű lány” idővel kilépett a rivaldafényből, hogy orvosi tanulmányaira koncentrálhasson, megvalósítva gyermekkori álmát. Egy nyilatkozatában megjegyezte, hogy isteni adományát továbbra is a köz javára kívánja felhasználni.
„Szeretném a képességemet és a megszerzett orvosi tudásomat együttesen alkalmazni, hogy még több emberen segíthessek”
– fogalmazott Natasha.
Felhasznált irodalom: Karren Farrington -Marvels and Mysteries of the Unexplained
