A „teste felett lebegett” miközben agyműtétetet hajtottak végre rajta – állítja egy nő, aki a testébe való visszatérést úgy jellemezte, mintha „jeges vízbe ugrott volna”.
Pam Reynolds Lowery esete az egyik legjelentősebb és legjobban dokumentált halálközeli élmény beszámoló.
A nő néhány éve szédülést, beszédkiesést, bénulásos rohamokat és más ijesztő tüneteket kezdett tapasztalni – mondja Christina Randall podcaster, aki alaposan utánajárt az esetnek.
Miután Pam orvoshoz fordult és elvégezték rajta a szükséges vizsgálatokat, kiderült, hogy egy komoly aneurizma (artéria falának helyi kitágulása vagy kidudorodása – a szerk.) található az agytörzse közelében.
Az aneurizma elhelyezkedése miatt a hagyományos orvosi beavatkozások rendkívül kockázatosnak tűntek, ezért végső megoldásként az úgynevezett „leállási”-műtétet (standstill) javasolta a phoenixi Barrow Neurológiai Intézet idegsebésze.
A speciális eljárás a beteg testének lehűtésével és a vérkeringés leállításával jár.
„Pam testhőmérsékletét 10 Celsius-fokra csökkentették, szíve és vérkeringése leállt” – magyarázta Christina.
Rutineljárásként leragasztották Pam szemét és egy fejhallgatót helyeztek a fülére, melyből hangos, órahangra hasonlító zörejek szóltak. Ezzel a módszerrel megbizonyosodhatott róla az altatóorvos, hogy Pam már nincs a tudatánál, ellenkező esetben ugyanis rendkívül zavaróak lettek volna számára ezek a hangeffektek.
Pam, aki mostanra már technikailag halott volt, egy sor hihetetlen élményről számolt be a műtét során.
Mivel zenész volt, sikerült beazonosítania egy folyamatosan hallható hangot. Szerinte ez leginkább a D hangnak felelt meg, s ennek hatására tudata valahogy különvált a testétől.
Ez idő alatt Pam jóval tudatosabbnak és koncentráltabbnak érezte magát, mint fizikai testében bármikor. Érzékelése hihetetlen módon felerősödött.
„Ebben a szupertudatos állapotban Pam megfigyelhette, amint a sebészek áthatolnak a koponyacsontján, hogy hozzáférjenek az aneurizmához.” – folytatta Christina.
Pam tehát valami különös módon a testén kívül találta magát, és szemtanúja lehetett, ahogy az orvosok az életéért küzdenek.
„Fentről szemléltem az eseményeket. Tudtam, hogy az én testem fekszik odalent, de nem igazán érdekelt. Jól emlékszem a sebész kezében lévő gépi csontfűrészre is, ami leginkább az én elektromos fogkefémre hasonlított” – mondta Pam egy interjúban.
„Sejtettem, hogy ezzel fogják felnyitni a koponyámat. Még a ‘fűrész’ kifejezést is hallottam, bár ez az eszköz inkább hasonlított fúrógépre, mint fűrészre. Még különböző méretű fúrószerszámokat is láttam mellette, melyek apám dugókulcs készletére emlékeztettek gyerekkoromból.”
Az eljárás technikai részletei mellett a nő arról is beszámolt, hogy az operáció során mások jelenlétét kezdte érzékelni.
„Megpróbálta kivenni a közeledő alakokat, és hamarosan felismerte köztük a nagymamáját és a nagybátyját, valamint olyan régi ismerőseit, akik már nem éltek” – mondta Christina.
Pam elmondása szerint a 39 évesen elhunyt nagybátyja töltötte be az „idegenvezető” szerepét, ő volt az, aki segítette visszatérését a fizikai valóságba.
„Elkísért a műtőasztalon fekvő testemhez. Ránéztem, de semmi kedvem nem volt visszamenni…”
„Nagybátyám apró taszigálása közben azzal bátorított, hogy nyugodtan menjek, hiszen mindez csak olyan, mintha egy medencébe ugranék”.
Vonakodása ellenére Pam végül visszatért a testébe, ám ő inkább „jeges vízbe ugráshoz” hasonlította az anyagi világba való visszatérését.
A kimerítő, hétórás beavatkozás után Pam-et a lábadozóba vitték, ébredését követően pedig beszélgetésbe kezdett a műtőorvosokkal. A szakemberek igencsak megdöbbentek, amikor Pam a beavatkozás olyan részleteit kezdte felidézni, melyekről elvileg nem lehetett volna tudomása, hiszen technikailag halott volt.
A szkeptikusok természetesen próbálták megcáfolni Pam szavait, mondván, az csupán az „altatás alatti tudatosság” esetének egyik példája. Ilyen esetekben a betegek, még az altatás ellenére is képesek visszaemlékezni az operáció egy-egy pillanatára.
De van itt egy „kis” bökkenő…
A műtét során Pam szemei végig le voltak ragasztva, hallását pedig a fején lévő fejhallgatóval blokkolták. A szkeptikusok érvei tehát korántsem állják meg a helyüket.
Michael Sabom kardiológus meg van győződve Pam igazáról. A neves szakember száznál is több olyan esetet vizsgált, ahol az altatásban részesített betegek hasonló tapasztalatokról számoltak be. Eddigi kutatásai egyértelműen arra utalnak, hogy a fizikai halállal nem szűnünk meg létezni – ahogyan azt még mai is oly sokan gondolják.
