A DG EYE science YouTube-csatorna egy látványos videóban mutatta be, mi történne egy emberrel az űrben, szkafander nélkül.
Az animáció élethűen szemlélteti mi lenne velünk ha egy ilyen szituációban találnánk magunkat, bár valószínűleg egyikőnk sem készülődik űrsétára a hétvégén.
Az űrutazás már önmagában is elég ijesztő feladatnak tűnik, az utazással járó kockázatok pedig még rátesznek egy lapáttal erre.
Természetesen az asztronautákat komoly pszichológiai és fiziológiai tesztek alapján választják ki, így az esetleges „balesetekre” is fel vannak készülve.
A videó azt a tévhitet is igyekszik eloszlatni, melyet a hollywoodi filmek ültettek el a köztudatban, miszerint űrruha nélkül látványosan szétrobbannánk odafent.
Valójában a filmvásznon látható véres jelenetek nem is állhatnának távolabb a valóságtól.
Az űrben elhanyagolható mennyiségű anyag van, a nyomás pedig rendkívül alacsony. A nyomás határozza meg azt a hőmérsékletet, amelyen a folyadékok felforrnak, majd gáz halmazállapotúvá válnak. Amennyiben a folyadékot érő nyomás magas, belsejében nehezebben alakulnak ki, illetve emelkednek felfelé a buborékok.
Mivel a világűrben vákuum van, a folyadékok forráspontja drámaian lecsökken. Dr. Kris Lehnhardt, a NASA munkatársa szerint az emberi test 60 százaléka víz, ezért ez komoly problémát jelent.
A világűrben tehát a szervezetben lévő folyékony víz felforrna, és a szövetek elkezdenének kitágulni.
Vannak olyan emberek, akik megtapasztalták már, milyen közel vákuumban lenni. Jim LeBlanc, a NASA egykori mérnöke 1966-ban egy űrruha prototípusát tesztelte egy vákuumkamrában, amikor a felszerelésre csatlakozó nyomásbiztosító tömlő levált. A férfi érezte, ahogy a nyelvén a nyál elkezd bugyborékolni, majd elvesztette az eszméletét. A kísérletet időben leállították, és LeBlanc nem szenvedett tartós sérülést.
A testnedvekben zajló buborékképződést ebullizmusnak nevezik, a jelenség az általában a búvárokat fenyegető keszonbetegség során is megfigyelhető. Egy 2013-as tanulmányban azt elemezték, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a vákuum miként hat az állatok és az emberek szervezetére.
Az eredmények azt mutatták, hogy az eszméletvesztés 10 másodpercen belül megtörtént, az alanyok pedig gyakran elvesztették az irányítást húgyhólyagjuk és bélrendszerük felett. A kitáguló izmok eközben csökkentették a szívbe és agyba áramló vér mennyiségét.
Lehnhardt szerint a világűr szélsőséges környezetét nem élhetné túl az ember, és valószínűleg 2 percen belül meghalna. A vákuum a tüdőben lévő levegőt is kiszippantaná, ami fuldokláshoz vezetne. A gáz formájában kiáramló anyagok ráadásul hűtőhatást is kiváltanának, így az orr és a száj környéke szinte megfagyna, miközben szép lassan a test többi része is lehűlne.
