Hogy milyen tettek hoznak létre jó karmát, az elég nyilvánvaló.
Itt sorolhatjuk fel a szegények élelmezését, az adományozást, a rászorulók szükségleteiről és gyógyszereiről való gondoskodást, iskolák építését vagy akár gyümölcsfák és árnyékot adó fákültetését, közkutak ásását (különös tekintettel a harmadik világ országaira).
Az egyéb típusú istenfélő vagy vallásos szolgálatok is mind-mind a jó karmát építik. A jó és a rossz karma azonban más-más számlán gyűlik. Más szóval a jó karma nem teszi teljesen semmissé a rossz karmát.
A rossz karma külön visszahatásokkal jár, amelyekkel muszáj foglalkozni, ahogyan a jó karmának is megvannak a saját útjai. Ezért a rossz karma elkerülésére külön kell ügyelni.
Világossá kell tenni, hogy mely tettek válthatnak ki rossz karmát, mert az összetettsége meglephet néhányakat. Ahhoz, hogy a legtöbbet hozhassuk ki a lelki fejlődésünkből, tudnunk kell, mely tettek ártanak a legtöbbet a karmánknak, s váltják ki a legsúlyosabb visszahatásokat.
Bűnös tettek következtében szerencsétlen visszahatásokra kell számítani, például betegek, csúnyák leszünk, tanulatlanok maradunk, szegény családba vagy háború sújtotta országba születünk, ahol talán élelem sincs elegendő, és így tovább. Akár ezen a bolygón is találhatunk valóban pokoli helyeket, míg máshol egészen mennyei körülmények uralkodnak.
Nagy a különbség például Hawaii és Zimbabwe között. Aszerint, hogy a világ mely részére születtek, az emberek akár pokoli körülményektől is szenvedhetnek, vagy mennyei örömöket is élvezhetnek. Hogy hová kerülünk, azt a karmánk határozza meg.
A különböző vallások szent irataiban, a védikus szövegeket is ideértve, az ember megtalálhatja, hogy mi számít erényes cselekedetnek, s mik azok a bűnös tettek, amelyektől tartózkodni kell. Különféle bűnös tettek léteznek, melyek lehetnek fizikaiak, mentálisak és verbálisak is.
A Manu-szamhitában (12.5-9) ezt olvashatjuk: „Sóvárogni mások tulajdona után, nemkívánatos dolgokról elmélkedni, hamis elképzelésekhez ragaszkodni – ez az elme háromféle (torz)működése. Durvaság, hazugság, mindenféle rágalmazás és fölösleges fecsegés – ez a négyféle szavakkal elkövetett (rossz)tett. Elvenni, amit nem adtak oda, törvénytelen erőszakot elkövetni és együtt hálni más feleségével – ezeket hívja a hagyomány a test háromféle (rossz) tettének.
Az ember (múltbeli) mentális tetteinek eredményeit egyedül az elméjében tapasztalja meg; szóbeli tetteiét a beszédében; testtel elkövetett tettei eredményeit pedig a testében. A testtel elkövetett vétségek következtében az ember mozdulatlan lény lesz, a beszéddel elkövetett vétségek nyomán madár vagy négylábú állat, az elmebeli vétségek eredményeként pedig alacsony sorba születik.”
Ez igen érdekes a tekintetben, hogy milyen következményekre számíthat az ember a különböző Istennek nem tetsző tetteiért. Az ily módon elkövetett tettek mértéke határozza meg a rá visszahulló visszahatás intenzitását. Ha valakit valamilyen testi torzulás, vakság vagy egyéb testi, illetve mentális rendellenesség gyötör, nem a végzet szeszélye bánt elvele, hanem okkal kapta ezt. „A rossz útra tért emberek egy része jelen életében elkövetett bűnök miatt, mások valamely korábbi (életükben elkövetett) bűn miatt szenvednek valamilyen testi torzulástól. (…) Ily módon, múltbeli tetteik maradványai eredményeként, születnek a gyengeelméjűek, némák, vakok, siketek és torzak.”
Az ebben az életben adódó nemkívánatos állapotokban előző életeink alantas tetteinek visszahatásait fedezhetjük fel. Tehát nemcsak azért kerülünk bizonyos helyzetekbe, hogy egyensúlyba hozzuk a karmánkat, hanem azért is, hogy a saját fejlődésünk érdekében megtanuljunk néhány konkrét dolgot.
Egy tolvaj például, aki pénzt lopott másoktól, szegénynek születhet egy másik életben, vagy olyan helyzetbe kerülhet, ahol őt lopják meg. Aki harácsol vagy pazarolja az ételt, egy másik életében éhezhet. Aki gazdag, de nincs benne együttérzés, vagy nem tesz semmit a szegények megsegítésére, vagy gúnyolja azt, aki vakon vagy torz testtel született, egy későbbi életében hasonló helyzetben találhatja magát.
Tudnunk kell, hogy mások nehézségeit látva nem rázhatjuk le ezt egyszerűen azzal, hogy ez a karmájuk, így jártak. Segítő szándékkal kell fordulnunk másokhoz, s meg kell tennünk, amit lehetőségünkben áll megtenni. A segítség legmagasabb formája az, ha tudást adunk nekik, mert így megérthetik a szenvedésük okát, és megtudhatják, hogyan szabadulhatnak meg tőle.
A védikus irodalom különböző részei további leírásokkal szolgálnak az adott tevékenységek eredményeit illetően. A Védák támogatják ezt a tudást, mert ezáltal értheti meg az ember a karma törvényének komolyságát.
„Az érzékekhez való ragaszkodásuk és vallásos kötelességeik elmulasztása miatt az emberek legaljához tartozó tudatlanok a legalantasabb létformákba kerülnek. Most hallgassátok meg sorjában, milyen méhekbe kerül az egyéni lélek ebben a világban, s milyen tettek eredményeként.”
Ezt a részt követően hosszú felsorolást találunk a Manu-szamhitában a különböző születésekről, amely bizonyos tettek következtében jár. Itt most csak néhány példát idézünk.„Akik súlyos bűnöket követtek el, először nagyon sok évre szörnyű poklokba jutnak; miután ez letelt, az alábbi létállapotokba kerülnek. Abráhmana-gyilkos [egy jámbor,vallásos ember gyilkosa] kutya, disznó, szamár, teve, tehén,kecske, erdei állat, madár,csandála, majd pulkasza méhébe[alacsony rendű családba] kerül.”
„A kegyetlen emberek húsevők lesznek; akik tiltott ételt esznek, férgek; a tolvajok kannibálok.”
Ráadásul a Kali-juga korában mindez már valójában nem is számít szélsőségesnek, hiszen ebben a korban igen kevesen mentesek teljesen ezen vétkek mindegyike alól. A komolyságot mindenesetre, amivel a Manu-szamhitá a különböző tettek karmájával foglalkozik, kiérezhetjük e szövegrészletekből.
Hangsúlyoznunk kell, hogy amikor az élőlény állati életeket él meg, nem termel karmát. Az állatok mindig csak ledolgozzák, és soha nem növelik a karmát. Egyszerűen csak teszik, amit a testük és a rendelkezésükre álló tudat diktál.
Ha tehát egy tigris megöl egy szarvast vagy bármilyen más állatot, azzal nem von karmát magára, csak a természet által mozgatott szolgaként teszi a dolgát. Az ösztönei vagy a természet nyomása készteti arra, hogy tegye, amit tennie kell. Az állat tehát azért éli az életét, hogy ledolgozza a lélek által felhalmozott karma különféle formáit, előbbre vigye evolúciós fejlődését, s hogy a lélek megtapasztalja a különböző létformákat.
Azt azonban érdekes lehet megnézni, hogy bizonyos tettek mit hozhatnak magukkal. Amit ebben az életben teszünk, az nemcsak egy vagy kettő, hanem több jövőbeli életünk során kihat ránk. Ennek a működéséről ezt olvashatjuk:
„Amilyen létállapotban elkövet valaki egy tettet, ugyanolyan létállapotú testben fogja learatni annak gyümölcsét.”
Ha tehát hajlunk arra, hogy másokat bántsunk, vagy a saját anyagi előmenetelünk önző érdekeit nézve becsapunk másokat, akkor a jövőben hasonló helyzetbe fogunk kerülni, ahol ugyanezeket a visszahatásokat élhetjük át. Ha pedig ezzel szemben együttérzéstől hajtva munkálkodunk a kevésbé szerencsések megsegítésén, azt fogjuk látni, hogy az ilyen indíttatás lelki tőkének számít jövőbeli jó sorsunk lefektetéséhez. Ennek okán aztán gazdag családba születhetünk vagy tehetőssé válhatunk a karrierünknek köszönhetően, hogy egyre jobban meg tudjuk osztani a jólétünket a rászorulókkal, hogy segíthessünk másokon, vagy a világ jobbá tételén munkálkodjunk.
