1988. október 27-én éjjel az argentin Pergaminóban a 14 éves Christian Cassio három 19 éves barátjával, Javier Jauregui-val, Silvio Pena-val és Dario Durannal a város egyik kedvelt szórakozóhelyére, a Viajantes klubba indultak.
A négy tinédzser épp a helyi parkon haladt át, amikor különös alakokat vettek észre. A srácok leírása szerint a lények bőre a békáéra hasonlított, csupán egyetlen, hatalmas szemük volt, és fülsértő „torokhangokat” adtak ki.
Másnap reggel a a La Opinión című helyi újság „Földönkívüliek szálltak le Pergaminóban?” címmel kétoldalas cikket közölt a fiatalok történetéről , ami igencsak megdöbbentette a város lakóit.
A kétoldalas írás a szemtanúkkal készített interjúkat, a helyszínen talált furcsa lábnyomok fotóit, illetve az egyik idegenről készült rajzot tartalmazta.
A fiúk közül hárman úgy látták, hogy a „zöld törpék” hatan voltak, egyikük viszont öttagú csapatra emlékezett.
Azt viszont mind a négyen egyöntetűleg állították, hogy a gnómok a bizarr hangok mellett, heves gesztusokkal is próbáltak kommunikálni velük.
A legfiatalabb szemtanú, a 14 éves Christian Cassio így emlékszik az eseményekre:
„Öten voltak, kb 70 cm magasak lehettek, és egyikőjükön sem volt ruha. Érthetetlenül beszéltek, vagyis inkább ilyen nyögéshez hasonló hangokat adtak ki. Amikor megláttak engem, mindannyian rám mutattak, én pedig a többiekkel együtt rögtön elhúztam a csíkot onnan.”
„Ezt követően a La Caminera klubba mentünk, ahol mindenkinek elmeséltük, amit láttunk, de eleinte senki nem hitt nekünk. Amikor felfogták végre, hogy komolyan beszélünk, továbbáltunk és elmentünk a Viajantesbe.”
Másnap átvizsgálták a hatóságok a parknak azt a részét, ahol törpéket látták a fiúk. A helyszínen több furcsa lábnyomot is felfedeztek, melyek mérete akkora volt, mintha kisgyerekektől származna. A következő napokban valóságos zarándoklat indult a parkba; valószínűleg Pergamino minden járni tudó lakosa ellátogatott ide.
A Viajantes klub egyik alkalmazottja, Alicia Leal egy érdekes megfigyelésről számolt be, ami nagyjából egy időben történt a törpék észlelésével, azaz körülbelül éjjel fél 1-kor.
„Az ebédlő hátsó részén egy azonosítatlan eredetű fény jelent meg, amely megvilágította a helyiséget, közben pedig valaki megpróbálta kinyitni az ajtót. Lekapcsoltam az összes lámpát, és füleltem, hogy nem betörők jöttek-e, de nem hallottam sem beszédet, sem más erre utaló hangot.”
„Pár másodperc múlva ez a fény mozogni kezdett, majd hirtelen eltűnt. Kinéztem az utcára, ahol tőlem 100 méterre Hector Juan Martinezt és az egyik unokámat láttam, amint beszélgetnek, de mint kiderült semmi szokatlant nem tapasztaltak.”
„Miközben elmeséltem nekik amit láttam, egy rendőrjárőr állt meg mellettünk, és közölte, hogy egy csoport „zöld törpét” láttak a közeli parkban. Csak ekkor vált világossá számomra, hogy kik járhattak nemrég a klubnál.”
„Volt még egy dolog, ami gondolkodóba ejtett. A kutyám egészen közel volt ahhoz a helyiséghez, ahol azt a fényt láttam, de sem erre, sem a motoszkálásra nem jelzett. Egyszer sem morgott vagy ugatott mialatt ez történt.”
Az esetről sajnos a későbbi években sem derült ki több annál, mint amit a helyi újságok megírtak, pedig több ufológus és nyomozó is azon volt, hogy alaposabban feltárja az ügy hátterét.
