Az izraeli-svájci műgyűjtő, David Jeselsohn tulajdonában lévő Gábriel-látomásaként elkeresztelt írásmű 87 sornyi, tintával írt héber szöveget tartalmaz; érdekessége, hogy nem pergamenre vagy állatbőrre, hanem kőtáblára íródott.
Gábriel kinyilatkoztatásának köve apokaliptikus történetet mesél, ám a szöveg nagy része kifakult már. Ami még jól kivehető, az víziószerűen tárja elénk az ostromlott Jeruzsálem városát, ahol a fejedelmek fejedelme csap össze a sátán erőivel.
A kulcs a 80. sor, amelyben Gábriel megparancsolja a fejedelemnek, hogy tegyen meg valamit, ám az idő vasfoga ezt a bekezdést szinte teljesen olvashatatlanná tette.
Erről a bizonyos rejtélyes sorról a tudományos elméletek egyik állásfoglalását 2008-ban, Israel Knohl a héber egyetem professzora akképpen fogalmazta meg, hogy a fejedelem a harmadik napon támadjon fel a halottaiból. Legalábbis ez az utasítást festették annak idején a kőre.
Knohl szerint a szöveg egy Krisztus előtti Messiás története, akiről Jézusnak is tudnia kellett, hisz a saját életét is az ő mintájára alakította.
Ha mindezt hitelt érdemlően bizonyítani tudná, akkor Jézus feltámadása nem lenne egyedi eset, sokkal inkább részét képezné a korabeli zsidó tradíciónak.
Ennek a forradalmi motívumnak az értelmezése a kövön látható négyszavas soron alapul, amelynek első három szavával minden arra hivatott egyetért: „három nap múlva”. A kutatók közti vita a negyedik, a leginkább elmosódott szó körül zajlik. Knohl szerint ez a szó az „élj”.
Miután a betűk gyakorlatilag kivehetetlenek, mások másképpen gondolják. Ők arra a véleményre hajlanak, hogy „emelj fel”, vagyis Isten mindenkivel szemben irgalmat gyakorol.
Viszont ameddig nem olvashatók tökéletesen az írásjelek, addig nem bizonyítható a Jézus előtti Messiás létezése, aki – Knohl értelmezésében – a pereai Simon volt.
Közvetlenül az időszámításunk, azaz Krisztus előtt rengeteg önjelölt Megváltó járta a zsidók földjét, Róma ellen uszítottak, lázadást hirdettek. Várták Jézust, hogy mielőbb lépjen közbe, és szabadítsa fel a Heródes kormányozta Izraelt a római uralom alól.
Pereai Simon is ilyen Messiás lehetett, aki Kr. e. 4-ben felkelésre buzdította a népet, de Róma még idejében megakadályozta azt. A professzor szerint Simon felgyújtotta Heródes jerikói téli palotáját; égési nyomok ma is felfedezhetők az egykori épület romjainál.
Simont rövidesen elfogták, megölték, testét egy sziklás kanyonban hagyták temetetlenül. Ezt a nézetet a történészek kevésbé osztják, hiszen Simon neve nem szerepel a Gábriel-kőtáblán.
A kő geológiai elemzése feltüntette annak összetételét, a tiszta mészkövet. A hozzátapadt talajminták laboratóriumi vizsgálata kovakő és gipszkristály jelenlétét mutatta ki. Mindkét anyag megtalálható a kérdéses helyen a sivatagban.
Az apró bazaltszemcsék pedig utalhatnak a Jordán folyó keleti partjára. Az összetétel Izrael ősi földjének egy jól behatárolt helyére vezette a kutatás folytatását, méghozzá a Holt-tenger keleti részénél lévő fennsíkra.
A vizsgálatok meghozták az eredményt: a Gábriel-kő szinte bizonyosan a Holt-tengeri Liszan-félszigetről származik; éppen arrafelé élt Simon, már amennyiben elfogadjuk valóságos személyét.
A kőtábla szövege a Kr. e. 1. század írásmódjának jellegzetes példája, tehát a felirat nem lehet utólagos hamisítvány.
A Holt-tengeri tekercsek évtizedes kutatói is tanulmányozták az írást. Ők ellenvéleményt formáltak, nem érezték eredetinek a jeleket, szerintük sok mindenben eltér az ősi qumráni pergamenek stílusától.
A Gábriel-kő szövegének eredetiségét kétségtelenül a tinta vegyelemzése igazolná, vagy cáfolná meg, minderre azonban eddig még nem került sor.
források: braveplanetfilms.com / www.express.co.uk
