Az 1970-es években a NASA Mariner 9, illetve Viking 1 és 2 űrszondái Mars körüli pályára álltak, és több olyan felvételt is készítettek, melyeken sokak szerint mesterséges építmények – többek között piramisok – láthatók.
A legkorábbi ilyen fotók 1972-ben készültek, és a Mars Elysium tájék néven ismert területét mutatják.
A tudósok eleinte nem sok figyelmet tulajdonítottak ezeknek a képeknek. Azután 1974-ben rövid jegyzet jelent meg a kérdésről az Icarus című folyóiratban.
A Mack Gipson Jr. és Victor K. Ablordeppy által írt újságcikk az alábbiakról tudósított:
Háromszögletű és piramisszerű építményeket figyeltek meg a Mars felszínén. Az Elysium-négyszög keleti középső felének ezen jellegzetességei jól láthatóak a Mariner MTVS 4205-3DAS 07794853 és MTVS 4296-24 DAS 12985882 jelű felvételein.
Az építmények háromszögű és sokszögű árnyékot vetnek. Meredek falú vulkáni kúpok és becsapódások nyomán létrejött kráterek csak kilométerekre onnét találhatóak. A háromszögletű, piramisszerű képződmények átlagos alapi átmérője három kilométer, míg a sokszögalapú képződményeké hat kilométer.
Egy másik Mariner-felvételen, mely a 4205-78-as számot viseli, négy jellegzetes, háromoldalú piramis is látható.
Ezekről 1977-ben a Cornell University munkatársa, Carl Sagan így írt:
„A legnagyobb piramis átmérője három kilométer, a magassága egy kilométer – így jócskán nagyobb, mint Sumer,Egyiptom vagy Mexikó földi piramisai. A marsi piramisok erősen erodáltak, és valószínűleg csak kisebb, a homokviharok által évezredek óta koptatott hegycsúcsok, ám ezzel együtt úgy gondolom, hogy kiemelt figyelmet érdemelnek.”
Az a legérdekesebb a felvételeken megörökített négy piramisban, hogy láthatóan szabályos rendben állnak, és jól meghatározható mintát alkotnak, nagyon is hasonlóan földi társaikhoz.
E tulajdonságuk révén rokoníthatóak egyéb marsi „piramisokkal”, melyek a Cydonia nevű tájékon magasodnak, hozzávetőlegesen a negyvenedik északi szélesség mentén, az Elysiumhoz képest szinte a bolygó túlsó felén.
Cydonia piramisai és az „Arc”
A cydoniai piramisokat 1976-ban, mintegy 1500 kilométeres magasságból vette filmre a Viking 1 űrszonda, és a 35A72-es képkockán elsőként dr. Tobias Owen csillagászprofesszor azonosította őket.
Ugyanezen a felvételen, mely egy megközelítőleg 50-55 kilométeres területet, vagyis a Mars felszínének nagyjából Nagy-London nagyságú darabját örökíti meg, olyan egyéb jellegzetességeket is megfigyelhetünk, melyek mesterséges építmények is lehetnek.
Első pillantásra csupán hegyeket, krátereket és meredekfalú szakadékokat látunk, azonban fokozatosan – mintha egy fátyol hullna le a szemünkről – egy tervszerűnek, szervezettnek tűnő jelenet kezd kibontakozni előttünk, túlontúl intelligens ahhoz, hogy véletlenszerű, természetes folyamatok eredménye legyen.
Ugyan mások a léptékek, mégis mintha egy földi régészeti feltárás 1500 kilométeres magasságból készített légi felvétele került volna a kezünkbe.
Minél tüzetesebben tanulmányozzuk a képet, annál inkább úgy tűnik, mintha a Mars felszínén monumentális építményromok együttesét látnánk.
Messze a legfelkavaróbb ezek közül a gigászi, szfinxszerű „Arc”, melyet a NASA hivatalosan a fények és árnyékok csalóka játékának tart.
Ezt az álláspontot csak 1980 után kezdték megkérdőjelezni,amikor Vincent DiPietro (aki programozó matematikusként maga is a NASA Goddard űrrepülési központjában, Marylandben dolgozik) az „Arc” egy másik képmását is felfedezte a 70A13-as kockán.
Ez a második kép, melyet az első után 35 marsi nappal később és más fényviszonyok vettek fel, lehetővé teszi az „Arc” összehasonlító elemzését és részletes méretezését.
A jellegzetes fejdísszel ellátott „arc” hossza a koronától az álláig mintegy 2,6 kilométer, a szélessége 1,9 kilométer, a magassága pedig alig marad el a 800 métertől.
A sajátságos képződmények lehetnek persze kisebb, erodált hegyek, de hány olyan hegység létezhet, melynek ennyire hasonló a bal és a jobb oldala?
A képelemzés megemlíti, hogy az „Arc” szimmetriája, mely természetes, szinte emberi jelleget tükröz, valószínűleg nem véletlenül jött létre.
Ezt a benyomást látszanak megerősíteni azok az egyéb jellegzetességek is, melyeket a számítógépes elemzés révén azonosítottak, így a „fogak” a szájban, a vonalak a szemek felett, és a szabályos csíkok a fejdíszen, melyek – legalábbis egyes kutatók szerint – az ősi egyiptomi fáraók fejdíszét, a nemeszt idézik.
Dr. Mark Carlotto, a képfeldolgozás szakértője szerint „mindezek a jellegzetességek, melyek feltűnnek mindkét Viking-felvételen, összefüggő ábrák, az objektum integráns részei, így ezeket nem okozhatták a kép feldolgozása során keletkezett véletlenszerű zajok vagy a külső tényezők.
„Egy sor váratlan anomália…”
Ugyanez igaz a „D & M piramisra” is (melyet a felfedezőkről, DiPietróról és munkatársa, Gregory Molenaarról neveztek el).Ez az ötoldalú építmény mintegy 16 kilométernyire fekszik az „Arctól”, és akárcsak az egyiptomi Nagy Piramis, szinte tökéletesen igazodik az észak-déli irányhoz.
A legrövidebb oldala 1,5 kilométer, a leghosszabb 3 kilométer, közel 800 méter magas, és a számítások szerint több köbmérföld (4,2 köbkilométer vagy 4,2 milliárd köbméter) anyagot tartalmaz.
Az „Arc” és a D & M piramis közelségével kapcsolatban az amerikai kutató, Richárd Hoagland felteszi a kérdést:
„Mennyi az esélye annak, hogy két ‘földi jellegű építmény’ is feltűnjön egy idegen bolygó felszínén, méghozzá gyakorlatilag ugyanazon a helyen?”
Hoagland maga is részletesen tanulmányozta a 35A72 és 70A13 képkockákat, és egyéb, vélhetően mesterséges struktúrákat is felfedezett. Ezek között található az úgynevezett „Erőd” sajátságosan egyenes oldalaival, valamint a „Város”, melyet Hoagland „masszív építmények több kisebb ‘piramissal’ és még kisebb, kúp alakú’épülettel’ megszakított, figyelemreméltóan egyenes vonalú elrendezésének nevezett (a piramisok némelyike tökéletes derékszöget zár be a nagyobb objektumokkal)”.
Hoagland a Várossal kapcsolatban még egy érdekes tényre rámutat: úgy tűnik, a Várost szándékosan úgy építették meg, hogy annak feltételezett lakói zavartalanul, már-már rituális módon tekinthessenek az Arcra.
A korok homályából elősejlő vallási központ benyomását erősíti Cydonia néhány más jellegzetessége is, mint a Nagy-Britannia-i Silbury Hillre emlékeztető domb, a „Tholus”, és a„Városközpont”, a négy buckából álló csoport, melynek közepén egy ötödik, kisebb halom magasodik.
Ez utóbbi, fonalkeresztre emlékeztető elrendezés, mint kiderült, pontosan a Város központjában taláható.
Mindezeken túl glasgowi kutatók egy csoportja nemrég azonosított egy négyoldalú piramisnak tűnő objektumot, az úgynevezett „NK piramist”, az Arctól 40 kilométernyire nyugatra és ugyanazon a szélességi fokon (40,8° északi szélesség),ahol a D & M piramis magasodik.
„Cydonia egészét és a struktúrák elhelyezkedését tekintve” mondja Chris O’Kane, a Mars Project UK munkatársa, „erős a gyanúm, hogy mesterséges építményekkel van dolgunk.
Nem hinném, hogy ilyen komplex elrendeződés a véletlen folytán létrejöhetett volna.”
O’Kane gyanúját erősíti az a tény, hogy azok a magasan fejlett számítógépes programok, melyeket a légi felderítésben az álcázott tankok és tüzérütegek felismerésére használnak, letapogatták az objektumok körvonalát,
és azokat mesterséges (tehát nem természetes) jellegűnek ismerték fel!
„Belebotlottunk tehát” összegzi mindezt Chris O’Kane, „egy sor váratlan anomáliába. A struktúrák elrendezése tervszerűnek tűnik, különálló csoportokat különböztethetünk meg, és a letapogatás eredménye mesterséges eredetre utal. Mindent egybe vetve elmondhatjuk, hogy a jelenség merőben szokatlan.”
Nemcsak Cydoniában és Elysiumban készültek szokatlan,és látszólag mesterséges objektumokat ábrázoló felvételek.Egyéb marsi domborzati sajátságok is figyelemre érdemesek,így például a kisebb piramisokból álló, közel öt kilométer hosszú egyenes vonal; egy gigászi kráter peremén álló magányos piramis; a déli sarki régió rombusz alakú, fallal elkerített területei, és egy különös, várszerű építmény, mely egy több mint 6OO méter magas toronyban csúcsosodik ki.
