Az ufológia egyik sarkalatos kérdése annak a nyilvánvaló ellentmondásnak a feloldása, amely az UFO-észlelesek gyakoriságából ered, hiszen ha igaz, hogy Földünket rendszeresen látogatják idegen civilizációk képviselői, akkor feltételeznünk kell, hogy technikai fejlettségük már lehetővé tette a nagytávolságú űrutazások akadályainak legyőzését.
Az UFO-kutatók körében elterjedt nézet szerint az UFO-k (jelen esetünkben földönkivüli űrhajók) tértechnológiák felhasználásával, a kozmoszt behálózó féreglyukak segitségével képesek legyőzni a végtelen világűr mérhetetlen távolságait. A hipotézisnek ma már egyre több követője van és komoly tudósokat is foglalkoztat a kérdés. Nem csoda, ha a lehetőség felkeltette a NASA érdeklődését is.
A NASA egyik kiváló fizikusa, Alan Holt szilárdan meg van győződve a hiperűrutazások lehetőségéről, bár ő nem megy el olyan messzire, mint azon tudós társai, akik nyíltan azt állítják, hogy a hipertérbe nyíló gravitációs ablakok az időutazást is lehetővé teszik.
Alan Holt szerint a világűrben számtalan mikroszkopikus nagyságú féregjárat található, amelyeket egy fejlett technológia képes lehet felnagyítani néhány másodpercre, amely elegendő lehet az úgynevezett térugrások megvalósítására, ily módon áttörve a fénysebesség ismert fizikai korlátait.
Pontosabban Alan Holt szerint egy egyszerű módszerrel kikerülhetők téridő világunk törvényei és ez az a módszer, amit az UFO-k is alkalmaznak. Mindezt már 1979-ben megírta egy, a NASA által kiadott és finanszírozott tanulmányában, amely A mezőrezonanciával történő meghajtás elmélete címet viseli. (Alan Holt: Field Resonance Propulsion Concept, NASA Lyndon B. Johnson Space Center, Huston, Texas, 1979 augusztus)
Holt abból indul ki, hogy több különböző típusú civilizáció egyedeinek megfigyelése a gyakori UFO-észlelések alkalmával csak akkor lehetséges, ha a fénysebesség túlszárnyalható. Szerinte ez jelenleg csak egyetlen módon képzelhető el, mégpedig úgy, ha egy megfelelően előállított elektromágneses rendszer segítségével létrehozunk egy olyan gravitációs teret, amely függetleníti a Föld természetes gravitációs hatását és egy olyan energia megoldást alkalmazunk, amelynek révén a járművünk atomjainak természetes rezonanciája megegyezik a kiválasztott távoli pont természetes rezonanciájával.
Ezáltal egy dimenziókapu nyitható meg vagyis lehetővé válik a hiperűrutazás. A lehetőségek szinte korlátlanok, de lássuk mit is ír ebben a bizonyos tanulmányban Holt:
„Ha a téridőben a fénysebesség a felső határ, akkor feltételezett földönkívüli látogatóinknak olyan szállítóeszközre van szükségük, amely túl lép téren és időn és lerövidíti az utazást. Már sok esetben megfigyelték, hogy az UFO-k hirtelen tűnnek el. Az esetek egy részében később újra feltűnnek a közelben ezzel jelezve, hogy eltűntek a téridőből, majd később visszakerültek. A nagy sebesség, a 90 fokos fordulatok, hirtelen megállások és gyorsulások, a hangrobbanások hiánya — annak ellenére, hogy becsült sebességük a 22 000 mérföld per órát is elérheti – arra enged következtetni, hogy az UFO-k mesterséges gravitációs mezőt állítanak elő, vagy másként használják a téridő tulajdonságokat, amelyeket mi nem ismerünk.
Az UFO-k meghajtó rendszere valószínűleg elektromágneses vagy hidromágneses folyamatokkal működik, ezt bizonyítják a környezetre gyakorolt olyan sugárzási hatások, mint például égés, a dehidráció, gépkocsik motorjának leállítása, tévé- és rádióadások zavarása, a talaj és az utak felszínének megolvasztása és átalakítása, energiarobbanások és statikus elektromos hatások..”
Ne feledjük! Mindezen ténymegállapítások egy 44 évvel ezelőtti NASA-kiadvány részei, és egy olyan jelenség leírását tartalmazzák, amely a hazai ortodox tudomány egyes képviselői szerint nem létezik (!)
Bob Lazar nem kevesebbet állított, mint hogy ilyen szerkezetek megvalósítására igen előrehaladott törekvések léteznek az Egyesült Államok katonai köreiben — természetesen a legnagyobb titokban. Bob Lazar szerint az Alan Holt által említett elektromágneses rendszer, amelynek segítségével létrehozható az UFO önálló gravitációs tere, tulajdonképpen antianyag-reaktor, amely egy különleges anyagot használ.
Ez egy, a Földön nem előállítható anyag, amelyet állítólag a földönkívüliektől kapott az USA kormánya, vagy a szerencsétlenül járt idegen űrhajókból jutott hozzá. Összesen mintegy 500 fontnyi áll rendelkezésre ebből a szupernehéz elemből, amely a periódikus rendszerben a 115. elem lenne, de mivel nem létezik a Földön és szintetikus úton sem állítható elő, be kell ennyivel érni.
Már régóta feltételezték a tudósok, hogy a 113.-114. elem körül újra szilárddá válnak az anyagok, és azt is sejteni engedték, hogy ezen elemek igen hatalmas energiák felszabadítására képesek. A 115. elem na-rancssárgás színű fémes anyag, amely a világegyetemben természetes környezetben csak ott található, ahol szupernóva robbanás következett be, mert ennek mérhetetlen energiafelszabadulása tehette lehetővé az anyag szintetizálását. A 115. elemet protonokkal bombázva létrejön a 116. elem, amely egy antianyag kibocsátó elem. Az antianyag irányított reakciója az anyaggal egy majdnem százszázalékosan hasznos termoelempárt hoz létre, amely végül is korlátlan és igen nagy mennyiségű energiát biztosít miközben gravitációs hullámok szabadulnak fel. Ez nem antigravitáció hanem egy önálló gravitációs mező.
Bob Lazar szerint minden űrhajónak három gravitációs erősítője van, amelyek segítségével előállítható a hiperűrutazáshoz szükséges mezőrezonancia. Lazar egyszerű példájával élve úgy működik ez, mint amikor egy gumilepedőt a négy sarkán leszögezünk egy asztalra. Az egyik sarkában elhelyezünk egy követ és egy pánttal az asztal sarkához erősítjük. A kő jelképezi az UFO-t. Ezt követően a gumilepedő egy távoli pontját két ujjunk közé csippentve odavisszük a kőhöz és hozzárögzítjük ahhoz.
A követ leszorító pántot eltávolítva a kő az eredeti állapotát visszanyerő gumilepedő adott pontját követve a tér egy másik pontjára kerül. A természetben ez a folyamat a másodpercek tizedének tört részéig tart így valójában nincs benne szerepe az időnek. A gravitációs mező által előidézett rezonancia megtalálja az azonos gravitációs térrel és rezonanciával rendelkező pontot a világegyetemet átszelő mikroszkopikus féregjáratoknak köszönhetően, amelyek magukban hordozzák a tér bármely pontjának kvantumvákuum-lenyomatát és amikor a két mező találkozik, a világegyetem kiegyenlíti á tértorzulást.
Eközben a mikroféregjárat kinyílik és magával rántja a rendetlenkedő téridő-szektort, amely magába zárja az UFO-t. Ennek az önálló tér-, mezőrezonancia-, és gravitációs buboréknak köszönhetően a hiperűrutazás idő nélküli pillanatában sem változik semmi az UFO fedélzetén ülők számára. Egyszerűen érzékelhetetlen marad a változás és a nagytávolságú űrutazás. Olyan ez mint a mesében: Hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok, és mire kimondjuk, már meg is történt a csoda.
Alan Holt NASA-tanulmánya már 44 éve létezik, és ha Amerikában egy elmélet már megszületett, nem kell sokáig várni annak gyakorlati megvalósítására sem. És ha valaki még ezek után is szkeptikus lenne, hadd emlékeztessük: Alan Holt az UFO-k mozgásának és feltételezett meghajtási rendszerének tanulmányozását követően állt elő mezőrezonancia meghajtás elméletével, amelynek kapcsán egy interjú során sejtelmes mosollyal kijelentette: Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy a megfigyelt UFO-k csészealjformájúak… Figyeltek azok is, akik szkeptikusak? Alan Holt, a NASA tudósa megfigyelt UFO-,król, és nem áltudományos fantazmagóriáról beszélt…
